Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

Az országgyűlés képviselőházának 246. ülése 1934. évi március hó 1-én, csütörtökön, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Bárczay János és Heckenberger Konrád végleg igazolt képviselőknek jelentettek ki. — A Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930 : XVIIL te. egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Peyer Károly, Müller Antal, Bródy Ernő. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. Felszólaltak : Farkas Tibor, Kóródi Katona János, Huszár Mihály. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt : vitéz KeresztesFischer Ferenc. (Az ülés kezdődött d. u. 5 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Brandt Vilmos jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Dinich Ödön jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző úr. Bemutatom a, t. Háznak a függőben levő indítványok és interpellációk jegyzékét. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Herczegh Béla képviselő úr, mint az állandó igazoló-bizottság előadója kíván jelentést tenni. Herczegh Béla előadó: T. Képviselőház! Az állandó igazoló-bizottság részéről tisztelettel bejelentem, hogy a tornai választókerületben időközi választáson megválasztott Bárczay János és a villányi választókerületben ugyancsak időközi választáson megválasztott Heckenberger Konrád országgyűlési képviselők megbízóleveleit a bizottság megvizsgálta és mint alakilag kifogástalanokat a házszabályok 12. §-ának a) pontja alá sorolta. Tisztelettel kérem a bejelentés tudomásulvételét. Elnök: T. Képviselőház! Az állandó igazoló-bizottság jelentése alapján Bárczay János és Heckenberger Konrád ^ képviselő urakat, minthogy megválasztásuk óta 30 nap eltelt s ellenük sem panaszt nem nyújtottak be, sem pedig megválasztásuk ellen kifogást nem emeltek, végleg igazolt képviselőknek jelentem ki. Napirendünk szerint következik a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról intézkedő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 709, 713.) Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Az ellen KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX. zék részéről felszólalt képviselő urak már részletesen foglalkoztak az előttünk fekvő törvényjavaslat hibás rendelkezéseivel és rámutattak azokra az okokra amelyek, véleményünk szerint, a kormányt ennek a törvényjavaslatnak benyújtására késztették. En csak a magam pártállása szempontjából kívánok foglalkozni magával a javaslattal, bár nem sok reményem van arra, hogy a miniszter urat eredeti elhatározásának megváltoztatására bírjam. En főképpen azonban azt keresem, hogy mi az a rendkívül fontos és kényszerítő ok, amiért a kormány ezt a törvényjavaslatot beterjesztette. (Halljuk! balfelől.) Rámutattak már arra, hogy az 1872. évi törvény mennyi ideig volt érvényben; hivatkozás történt az előző törvényekre, s annak ellenére, hogy a legutóbbi törvény meg végrehajtva sincs, a kormány már újabb javaslattal jön a Ház elé és ismét szükségét látja annak, hogy a főváros önkormányzatát megreformálja. (Propper Sándor: Gyorstalpaló módszer!) A kormány részéről elhangzott nyilatkozatok szerint erre azért van szükség, mert a fővárosnál deficit van s mert magasak a fizetések. Felemlítik azt is,.hogy azért van szükség a javaslatra, mert párturalmi rendszer van, amely az állások osztogatásában merül ki. Ezzel szemben nekem az a véleményem, hogy ha van a költségvetésben deficit, ennek főelőidézője a kormány és az ő pénzügyi rendelkezései, de ha e tekintetben kifogás merül fel, akkor a főváros önkormányzatát kevésbbé terheli felelősség, mint magát a belügyminiszter irat, akinek a törvény szinte korlátlan felhatalmazást ad atekintetben, hogy a főváros költségvetésének jóváhagyásával kapcsolatosan tételeket törölhet, új tételeket felvehet, új adókat elrendelhet, stb. Van egy másik vád is, amely a magas fizetések körül hangzik el. A fizetések tekintetében is az a helyzet, hogy a főváros által elfogadott fizetési szabályrendelet miniszteri jóváhagyást nyert. Ha tehát a fizetések jóváhagyattak a kormány részéről, akkor legalább is furcsának tartom, hogy ez vádképpen említtetik. A legutóbbi napokban láttam éppen a fővárosi tisztviselők részéről összeállított kimu; tatást, amelyből az tűnik ki, hogy a fővárosi 24