Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-246
158 Az országgyűlés képviselőházának &k tisztviselők egyes kategóriáinál tényleg valamivel magasabb jövedelem van, mint az állami tisztviselőknél, az államnál azonban a magasabb fizetésű tisztviselők százalékaránya sokkal nagyobb, mint a fővárosnál. De lia a fővárosnál kifogás tárgyává teszik azt, hogy magasak a fizetések és itt főképpen az üzemekre történik célzás, hogy az üzemek vezetőinek díjazása túlmag-as, — amire már a múlt napokban Kassay Károly képviselő úr pontos számadatokat olvasott fel, tehát feleslegesnek vélem ezt itt újból részletesen ismertetni — ha az a véleményük, hogy túlmagasak a fizetések, akkor azt mondom: a kormány éppen most küldött ki egy bizottságot az összes fizetések revíziójára, ennek a bizottságnak módjában vian mindenbe betekinteni, mindent ellenőrizni és meggyőződhetik róla, hogy ezek a fizetések indokolatlanul magasak-e, és ha igen, akkor a felhatalmazás álapján minden további megkérdezés nélkül ezeket a fizetéseket redukálhatják. Nagyon érdekes, hogy esak a fővárosnál lévő tisztviselők magas fizetéséről) van szó, ellenben ritkán esik szó az állammal és az állami üzemekkel kapcsolatosan a magas fizetésekről, pedig nagyon időszerű volna egyszer erről is beszélni és nagyon helyes volna, ha a kormány kimutatást terjesztene elő, hogy az egyes minisztériumok főtisztviselői rendes hivatalos idejükön kívül milyen más altnrsta és nem altruista intézménybe vannak delegálva mint igazgatósági tagok, meg egyebek és ezektől az intézményektől milyen jövedelmet élveznek. (Szűcs István: Az se helyes!) Én nem.mondottam, hogy helyes, én csak azt mondottam, szeretnék ilyen kimutatást látni. Nem tudom, mennyiben helytálló az információm, de azt hiszem, nem tévedek. Velem azt közölték, hogy a falusi kislakásépítő akció élén álló volt képviselőtársunk évi jövedelme 85.000 pengő volt. (Esztergályos János: Csekélység! — Zaj a balközépen és a baloldalon, — Müller Antal: Ilyen nincs a városnál! — Propper Sándor: Feláldozta magát a kisemberekért! — Györki Imre (Csizmadia András felé): Mennyi volt a fizetését On igazgatósági tag volt! — Csizmadia András: Nagyon téved, képviselőtársam! Nagyon jól_ tudja, hogy már nem vagyok az! — Györki Imre: Hát mennyi volt akkor, amikor més- igazgatósági tasr volt? — Csizmadia András: Akkor nem tudom, hogy mennyije volt!) Elnök: Csendet kérek! Kérem, képviselő urak, nem tartoznak ide ezek a kérdések! Csak a szónoknak van joga beszélni, nem a képviselő uraknak. (Folytonos zaj.) Méltóztassanak csendben maradni. Peyer Károly: Ügy hallom, a Jakabffy miniszteri tanácsos elnöklete alatt működő bizottság ezt a fizetést most 30.000 pengőre redukálta. Ez is még mindenesetre elég tekintélyes összeg falusi kislakások építésénél. Nagyon sok munkanélküli mérnök szaladgál itt a fővárosban, akiknek a kultuszminiszter úr állást igért s a falusi kislakásépítő akciónál nagyon sok ilyen mérnököt lehetett volna alkalmazni, akik boldogok lettek volna, ha havi 100—200 pengőt kapnak (Ügy van! Űay van! a szélsőbáloldalon.) és akik bizonyára különb házakat terveztek volna, mimt amilyenekkel a falusi kislakásépítő akció boldogította a falu lakosait. Stílusban, ízlésben, egészségügyi berendezésben (Esztergályos János: És minőségben!) és talán minőségben is valamivel tökéletesebbet lehetett volna nyújtani azoknak a szegény embereknek, akik utolsó filléreiket . ülése 19ÛU március 1-én, csütörtökön. rakták össze, hogy saját otthont tudjanak maguknak szerezni. Van egy csomó ehhez hasonló intézmény az államnál is. Hiszen az állam éppen azért küldte ki ezt ,a bizottságot, mert ilyen visszaélések voltak; ha nem lettek volna ilyen visszaélések, nem is kellett volna ilyen bizottságot kiküldeni. Meg vagyok róla győződve és remélem, hogy ez a bizottság ennek a visszaélésnek — mert ennek kell nevezni ezt a túloldalon is — véget fog vetni és megadja mindenkinek rendes, tisztességes fizetését, ami őt munkája ellenében megilleti. Nem akarja ugyanis senki, sem azt, hogy tehetséges emberek kénytelenek legyenek az állam vagy a köz szolgálatából azért elmenni, mert nem találják meg anyagi boldogulásukat, senkisem akarja, hogy ezért kelljen nekik, magánvállalkozáshoz menniök, ahol őket jobban díjazzák, ahol nincsenek tekintettel ezekre a fizetési fokozatokra. Mindenesetre ilyen egészen abnormis magas fizetések, mint amilyenek ennél az akciónál is voltak, amely ugyan altruista jelleggel indult meg, végül azonban üzleti vállalkozássá lett, semmiesetre sem indokoltak. Ugyanez a helyzet áll fenn egy egész csomó üzemnél; nagyon jó volna, ha itt is széjjelnézne a kormány, nemcsak a fővárosnál. Egyáltalában nem vagyok hajlandó egy pillanatig sem védeni azt az állapotot, ami a fővárosnál van, azért sem, mert a fővárosnál magunk követeltük, hogy vessenek véget az álláshalmozásoknak. A főváros tanácsa a maga hatáskörében még mielőtt erről a törvényjavaslatról egyáltalában szó lett volna, maga irattá össze, hogy a tisztviselők közül kinek milyen mellékfoglalkozása és mellékjövedelme van. Akkor került nyilvánosságra ez a törvényjavaslat, ebben kilátásba helyezték, hogy rendezni fogják az álláshalmozás kérdését. De kitűnt, hogy az álláshalmozás kérdését egyáltalában nem rendezték, nyitott kaput hagytak továbbra is az álláshalmozásoknak és nem mertek erélyes kézzel belenyúlni ebbe a kérdésbe. A kormánynak nem kell fáradságot vennie; minek kell itt ilyen nagy előkészületet tenni, minek kormánybiztosokat kiküldeni, az egész fővárosi önkormányzatot megváltoztatni? Ha azt akarják, hogy az álláshalmozások megszűnjenek, tessék idehozni a Ház elé egy egyszakaszos törvényjavaslatot és abban az egyszakaszos törvényjavaslatban tessék kimondani: közpénzből senki egynél több fizetést nem kaphat. Akkor be van fejezve az álláshalmozás egyszersmindenkorra. A főváros jayadalmi őrségénél, fogyasztási adóhivatalánál, a testnevelési bizottságnál, a vitézi székeknél és egyéb helyeken annyi a nyugdíjas és főleg annyi a nyugdíjas katonatiszt, hogy ezért nem meri a kormány ezt a messzemenő elhatározást végrehajtani, mert nem akarja ezeket az embereket megfosztani attól a lehetőségtől, hogy még egy állást tölthessenek be. (Propper Sándor: Nem meri!) Kiragadni itt-ott egy visszaélésszerű állapotot, magam sem tartom helyesnek és igazságosnak, a legélesebben küzdöttünk ez ellen a főváros önkormányzatában is, kifogásoltuk éveken keresztül és merem mondani, az, hogy ezen a téren nagyon sok történt, a mi állásfoglalásunknak volt bizonyos 'mértékben eredménye. De miért kell ezt a kérdést itt állandóan szőnyegen tartani? Tessék kimondani: senki közpénztárból több, mint egy fizetést nem vehet fel. Ha aktív alkalmazott az illető, akkor nem