Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

6 Az országgyűlés képviselőházának 2U1. ülése 198% február 21-én, szerdán. intézkedések terveztetnek, amelyek egyfelől jogrendszerünkben nem nóvumok, mert hiszen rendkívüli időkben a törvényhozás már 1927-ben is gondolt hasonló intézkedésekre, másfelől pedig a szigorúan körülírt hatáskör folytán semminemű komplikációkra nem vezethetnek, ellenben úgy a főváros háztartásának, mint a fővárosi üzemek egész üzleti életének csak hasznot hozhatnak. Legyen szabad már most ezzel kapcsolatban egy rokonellenőrző intézményre áttérnem, aimely tulajdonképpen a főváros egész gazdasági és pénzügyi életére vonatkozik és ez az úgynevezett fővárosi számszék kiépítése. A fővárosi számszék eddig is létezett intézmény, amely hivatva van az állami hatalom ellenőrzési jogát gyakorolni a fővárosi adminisztrációval szemben. A különbség csak az, hogy míg eddig a fővárosi számvevőszék igazgatója berendelt tisztviselői karral dolgozott, vagyis végeredményben a fővárostól volt függő helyzetben, addig most, anélkül, hogy a számszék hivatali keretei kiterjesztetnének, anélkül, hogy itt egy nagy hivatalra gondolna a konmány, amely a főváros megterhelésére vezetne, egyszerűen a függetlenség biztosítását célozza a kormány a számszék tagjai részére, az ellenőrzés rendszerességét, a jelentéstétel kötelezettségét a belügyminiszterhez, amely jelentések a polgármesterrel is közlendők. Itt a bizottság éppen Rassay Károly képviselőtársam kezdeményezésére felvett egy intézkedést, hogy a számszék nemcsak a maga felettes hatóságát köteles informálni, hanem a főváros törvényhatósági bizottságának bizalmi letéteményesét, a pénzügyi bizottságot is, amely ekként a részletekről tudomást szerezvén, a maga hatáskörében is megteheti mindazt, ami a tprvény ereiénél fogva megilleti és amit a főváros érdekében szükségesnek lát. T. Képviselőház! Azt hiszem, ezekben nagyjában kimerítettem azokat a szerves intézkedéseket, amelyek ezzel a javaslattal összefüggnek és szabad már most rátérnem arra a kivételes intézményre is, amely a közéletben és a sajtóban annyi támadásnak volt kitéve, amely bizonyos nyugtalanságot okozott (Mozgás jobbfelől.) és amelyről az volt a híresztelés, hogy a kormány, Isten tudja, milyen korlátozó lépést tervez az autonómia ellen. Célzok ezzel arra a kivételes hatáskörre, amely a főpolgármestert a korlátozás ideje alatt megilleti. 1924-ben és 1931-ben, tehát kétízíben volt alkalma a törvényhozásnak az egész állami életre vonatkozó rendkívüli felhatalmazásokat adni a kormánynak a pénzügyi egyensúly helyreállítása és a közigazgatás racionalizálása érdekében. Ez az intézkedés tehát, amely sokkal szűkebb keretben mozog, abszolúte nem precedensnélküli. Megvannak a maga előzményei 1924-ben és 1931-ben. Vizsgáljuk most azt, hogy ennek a rendkívüli hatáskörnek mik azok az alkotmányos garanciái, amelyek mellett gyakoroltatik. Az első az, hogy maga a hatáskör időbelileg korlátolt. (Rassay Károly: Két év!) Ügy van! A szövegben az van, hogy »lehetőleg egy év alatt«, amihez a bizottság hozzáadta a maximális batáridőt, hogy ez a »lehetőleg egy év alatt« legfeljebb két évet jelent. Második garanciája az. — és ez nem annyira jogi, mint inkább politikai garancia — hogy végrehajtása Budapest székesfőváros polgármesterére van bízva, aki a főváros politikai és törvényhatósági életével állandó nexusban van és akivel szemben nem hangoztathatók azok az aggályok, amelyek annakidején, amikor az első tervezetek a sajtóban megjelentek, elhangzottak. (Zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Miért? A kormány kinevezett közege!) Itt tehát politikai kapcsolat van a kormány bizalmi embere és a törvényhatóság között. (Rassay Károly: Annyi, mint a rendőr és a fogoly között!) A harmadik garancia annak az ellenőrző bizottságnak megszervezése, amelyet a 33-as bizottság mintájára körülbelül ugyanazzal a hatáskörrel állít fel a jelen törvényjavaslat, és amelynek hivatása véleményező hatáskörrel felülvizsgálni mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a főpolgármester a rá átruházott rendkívüli hatáskörnek ama részében tesz meg, amely a közgyűlést illette volna meg. Itt tehát egy bizottság, amely áll a törvényhatósági bizottság bij zalmának letéteményeseiből, folytat állandó érintkezést, adja a maga tanácsait és nemcsak tanácsot ad, hanem igenis nevének megfelelően ellenőriz is, — ezt is kétségbevonták — mert hiszen bármikor felvilágosításokat kívánhat a főpolgármestertől, ennek alapján közvetlen érintkezésbe léphet a belügyminiszterrel s ennek alapján a tervezet módosítását is kívánhatja tőle. A harmadik garancia az, hogy a rendkívüli hatáskör a tervezet alapján fog gyakoroltatni, amely előre meg fogja jelölni azt a feladatkört, amelyben a főpolgármester a költségvetési egyensúly helyreállítása, az adminisztráció és az üzemek racionalizálása s a fokozott takarékosság kérdéseiben mozogni fog. (Rassay Károly: Mi a garanciája ennek?) E tervezet egy körülírt hatáskört fog adni a főpolgármesternek és amint a belügyminiszter úr már a bizottságban kimutatta, e hatáskör nem lesz túlléphető, mert hiszen a törvényhatósági bizottságot a hatásköri túllépésekkel szemben az 1907. évi LX. tcikk szerint a Közigazgatási Bírósághoz beadható úgynevezett garanciális panasz fogja megilletni. (Rassay Károly: Mi lesz, ha megváltoztatják a tervezetet?) Garancia végül az, hogy a főpolgármester a belügyiminiszter úr alkotmányos felelőssége mellett teljesíti működését és a törvényhozás ellenőrzése biztosítva van akként, hosy e törvényjavaslat szerint az egész akció lefolytatása után a belügyminisizter úr köteles a törvényhozásnak erről jelentést tenni, amely természetesen a politikai felmentés megadása felől határozni fog, éppen úgy, mint ahogy más hasonló bizalmi alapon felépült felhatalmazások alkalmával szokott. (Jánossy Gábor: Két év után?) A törvény hatályának leteltével. (Rassay Károly: Amennyiben kevés, meghosszabbítjuk egy egyszakaszos törvénnyel! — Jánossy Gábor: Ha szükség lesz rá! — Rassay Károly: Most nincs rá szükség! — Felkiáltások jobbfelől: Most is szükség van!) Ennekfolytán bátorkodom megállapítani, hogy e rendkívüli felhatalmazás teljesen alkotmányos garanciák mellett adatik meg. Ennek szükségességét megvilágította a belügyminiszter úr akkor, amidőn rámutatott arra, hogy gondoskodni kell a fővárosi költségvetés egyensúlyáról, anélkül, hogy a főváros pénzügyi gazdálkodásáról bárminő kritikát kívánnék mondani, mégis ki kell jelentenem, (Rassay Károly: Mindenesetre különb volt

v mint az állami gazdálkodás! — Simon András: Egész más kérdés az!) hogy a főváros költségvetésében fenyegető deficit elhárítása érdekében gondoskodni kell az adminisztrációnak éis az üzemeknek megfelelő racionalizálásáról. Minthogy ez rendes esz-