Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

Az országgyűlés képviselőházának 21*1. közökkel, rendes, normális úton semmiesetre sem érhető eL (Rassay Károly: Miért?) olyan rövid idő alatt legalábbis nem, amiilyen ebben a rendkívüli felhatalmazásban foglaltatik, ennélfogva a közjogi és a közigazgatási bizottság már a nyert felvilágosítás után, a kormány iránt érzett politikai bizalmánál fogva is, e rendkívüli felhatalmazás megadását javasolja. Ezekben voltam bátor beszámolni a törvényjavaslat főbb intézkedéseiről is. Minthogy az együttes bizottság, amelynek megtisztelő megbízásából itt szólok, iigy találta, hogy ez a törvényjavaslat a főváros autonómiáját semmiképpen nem érinti s minthogy úgy találta, hogy az ebben adott felhatalmazások indokoltak, minthogyha szervezeti változtatások a bizottság meggyőzőidése szerint (Zaj és mozgás. — Elnök csenget.) teljesen indokoltak, bátorkodom a törvényjavaslatot (Peyer Károly: Félegyháza és Makó teljesen rendben vannak?) általánosságban és részleteiben a bizottság szövegezésében elfogadásra ajánlani, megjegyezvén azonban, hogy egyes részletekre né'zve, különösen egy részletre nézve — amelynél a miniszter úr javaslata az én szerény szavazatommal szemben is a bizottságban kisebbségben maradt és ez a törvényhatósági bizottságban az úgynevezett szakszerű alapon helyetfoglaló tagokra vonatkozik — voltam bátor a házszabályokban körülírt időben az elnökségnél módosító javaslatot beterjeszteni. Kérem egyúttal a t. Házat, hogy méltóztassék a törvényjavaslat ellen irányuló kisebbségi véleményt mellőzni, hasonlókép azt a külön véleményt is, amelyet kétségtelenül szintén meg fognak indokolni, amely a felhatalmazási paragrafust kívánja áldolgoztatni, kérem tehát ezeknek a véleményeknek mellőzésével az es-vesült bizottság szövegeinek elfogadását. (Élénk éljenzés és tavs a jobboldalon.) Elnök: T. Ház! A tegnap hozott határozathoz képest az interpellációk meghallgatására 6 órakor térünk át, így a vitát megszakítom. Előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendiére nézve. Javasolom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön délután 5 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Ki iratkozott fel a napirendi javaslathoz? Frey Vilmos jegyző: Gróf Apponyi György! Gr. Apponyi György: T. Ház! Az elnök úr napirendi indítványával szemben azt indítványozom, hogy a Ház holnap délután 5 órakor tartsa legközelebbi ülését, annak napirendjére pedig tűzze ki a korméiny jelentéstételét a Szovjet-Oroszországgal való diplomáciai kapcsolat felvételéről. T. Ház! Nagyon jól tudjuk, hogy nem szokás, illetve a formai jog szerint nem tartozik a törvényhozás elé, nem illetékes a törvényhozás dönteni abban, hogy egy államba, amellyel nem vagyunk hadilábon, követet küldünk-e, vagy az az állam küld-e követet ide. Ez a kormány hatáskörébe tartozik. Vannak azonban olyan esetek, amidőn az egész eddigi — hogy úgy mondjam — vonalvezetéstől annyira eltérnek egyes intézkedések, vannak olyan esetek, amikor olyan nóvumok elé állítják az ország közvéleményét, amikor, ha nem is írja elő a formai jog, de a népképviseleti rendszerrel járó erkölcsi tartalom megköveteli azt, hogy a törvényhozást legalább is részletesen és az összes okokra való rávilágítással informálja a kormány. A Szovjet-Oroszországgal való diploülése 193A február 21-én, szerdán. 7 máeiai kapcsolat felvételekor, amikor azt a nyilvánosság elé hozták, annak részletes és pontos megindokolását nem hallottuk. Altalánosságban mozgó nyilatkozatokat olvastunk a kormánypárti sajtóban és tegnap a kormánypártnak egyik igen t. képviselő tagja beszélt arról, (Rassay Károly: Költői lendülettel! — Egy hang a jobboldalon: Nagyon helyesen!) hogy ez előnyöket jelent Magyarországra nézve, beszélt arról, hogy ennek a kapcsolatnak ha egyáltalában vannak veszedelmei, káros oldalai, elenyészően csekélyek, (Petrovácz Gyula: Sőt ez hozza a revíziót!) ellenben akkor, amikor ellenzéki közbeszólások hangzottak el, hogy melyek is azok az előnyök, és nyilatkoznia kellett volna, csak odáig tudott eljutni, hogy ez is a revíziót segíti elő. Ezek igen szép szólamok lehetnek, tetszhetnek egyeseknek, de ez még nem megmagyarázása és kimutatása annak, hogy mik voltak tulajdonképpen az okai és konkrét, pontos céljai e diplomáciai kapcsolat felvételének. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! bal* felöl.) T. Ház! Midőn ia kereszténypárt nevében Túri Béla képviselőtársam tegnap itt kifejtette a párt aggodalmait ezzel a lépéssel szemben, ezt olyan bőven és kimerítően tette, amennyire egy napirendi felszólalás során tenni lehetett. Ideje sem lehetett azonban rámutatni azokra a momentumokra, amelyekre most szeretnék utalni, tudniillik, hogy itt emögött az egész dolog mögött gazdasági okok vannak legalább is sejtetve, bizonyos csaléteknek gazdasági előnyök vannak feltüntetve, hogy majd megindul az üzlet Szovjet-Oroszországgal, hogy valószínűleg nagyszerű piacot kapunk ott és nagj üzleteket lehet velük lebonyolítani. En nem nagyon látom azt, hogy ez valószínű lenne. Nem mondom, egy-két cégnek esetleg fog sikerülni szállításokat kapni Oroszország részére, hiszen ez eddig is előfordult már, de nem tudom elképzelni, hogy olyan óriási, az ország külkereskedelmi mérlegében számottevő előnyöket jelenthetne ez. ( Rassay Károly: Még a kormány sem meri állítani!) TJgy van, még a kormány sem állította ezt, pedig ha hinné és remélné, biztosan állította volna, hogy megindokolja és megalapozza ezt a lépését. Ha nézzük egyrészt azt, hogy mi magunk mezőgazdasági állam vagyunk, amely éppen az exportnehézségekkel küszködik most a legeLkeseredettebben, mert nem tudunk piacot találni és amit el tudunk helyezni, kénytelenek vagyunk olcsón elhelyezni a külföldön, akkor Oroszország ebből a szempontból nem szövetségesünk, hanem ellenfelünk, sőt — amint az elmúlt évek tapasztalatai mutatják — nem is tisztességes versenytársunk, hanem olyan, aki a tisztességtelen versenytől sem riad vissza. A szovjet dumping-búza — tudjuk — milyen ká= rokat okozott a nemzetközi piacokon, mennyiben járult hozzá a mi áraink lerombolásához, A szovjet folytatni fogja ezt a dumpingkivitelt annak ellenére, hogy tulajdonképpen otthon az emberek százezrei és milliói halnak éhen, mert nekik nem ez a fontos, hanem az, hogy mindenkit lekonkurr áljának a piacról. 1932-ben, amikor jó termés volt SzovjetOroszországban, tárgyilagos, nem kimondottan antibolsevista statisztikák szerint szintén az emberek milliói haltak éhen. (Rassay Károly: Úgy van!) 1933-ban gyenge termés volt ' Oroszországban, de ennek ellenére folytatták a gabonaneműek exportját, amikor tulajdonképpen importra lett volna szükségük. Hogyan