Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

Az országgyűlés képviselőházának 241. ülése 1934 február 21-én, szerdán. 5 szembe autonómiát nem autonómiával, mert hiszen a kormány javaslata is autonóm szervre akarja ezt ruházni — egy, a törvényhatósági bizottságot megillető régi jog tulajdonképpen megszoríttatnék és ennélfogva helyreállította a kandidáció régi szabályait. Régieket oly értelemben is, hogy az 1930. évi törvény előtt gyakorlatban volt kandidacionális módszert állította helyre, amely szerint a kijelölő bizottságok nein egy ^év tartamára, — quasi hivatalként a főpolgármester és a törvényhatósági bizottság között — állandó szervként működnek, hanem helyreállította oly értelem bon, hogy minden alkalommal, minden közgyűléskor, minden választás alkalmával a kijelölő bizottságban való választási jogát gyakorolja is a törvényhatóság, gyakorolja a főpolgármester és ennek az együttes tanácskozásnak eredményeképpen ejtetik meg azután a kijelölés. A korimáuy jelöltje ugyanazokkal a sanszokkal indul, mint eddig, csak természetesen nincs itt egy állandó szerv, amely hatalmi tényezőként kapcsolódik be a választás és a jelölés közé, nincs az a szerv, amelyet el lehet árasztani a pályázók özönével, hogy tessék a jóakaratot ennek vagy amannak biztosítani, (Rassay Károly: Majd az élharcosokhoz mennek!) hanem éppen úgy, ahogy 1930 előtt is évtizedeken keresztül gyakorolták a fővárosban és ahogy az összes vidéki törvényhatóságokban gyakorolják, fogják megejteni a jelölést. A jelölésen túliévén, legyen szabad már most a tisztviselői állások betöltésére rátérnem és itt néhány adatra rámutatnom egy tabella alapján, amely bemutatja az; új hatásköröket a tisztviselői állások betöltése terén. (Rassay Károly: Ahhoz képes ábrázolatot kellett volna csatolni, mert olyan zavaros!) Nem tudtam, hogy ez a kívánság fel fog merülni; talán eleget tettem volna neki. (Rassay Károly: Még pótolhatja az előadó úr, lesz ideje a vitában ! — Simon András: Majd a legközelebbi javaslatnál! — Rassay Károly: Az igaz! Egészen úgy néz ki! Legközelebb megint jön egy javaslat!) Voltam bátor megemlíteni, hogy a vezetőállások — ideértem a polgármestert, az alpolgármestert, az árvaszéki elnököt és a tiszti főügyészt — természetesen megmaradnak a törvényhatósági bizottság keretében. Ehhez jön még a tanácsnok. Több <más vezetőállás — mint a Statisztikai Hivatal igazgatója, a főlevéltáros, a főszámvevő — ugyancsak a törvényhatósági bizottság- hatáskörébe tartozik. A törvényhatósági tanács hatásköréből a polgármester hatáskörébe tulajdonképpen a tanácsi főjegyző és a fogalmazók kerülnek át. (Rassay Károly: A jegyzők kimaradtak! Főjegyző, jegyző, fogalmazó!) Igen, a tanácsjegyző is. Méltóztassanak elnézéssel lenni, ha a felsorolásból egyes állásokat kihagyok; én hivatásszerűen sohasem foglalkoztam a főváros ügyeivel és nagyon köszönöm a szíves kiegészítéseket. Tulajdonképpen tehát ezek az állások azok, amelyek a polgármester hatáskörébe utaltattak: a polgármester, mint az ő hivatali főnökük, mint aki az ő munkájukat megbírálhatja, van hivatva arra, hogy ezeket a nem vezető, hanem referensi állásokat maga töltse be, annál is inkább, mert hiszen ő az autonómiának mandatáriusa és bizalmi embere. Így tehát a tisztviselői állások betöltése terén sem látunk semmiféle olyan intézkedést, amely az autonómia hatáskörét érintené, hanem itt is csak egyszerűen levonták észszerű konzekvenciáit annak, hogy a törvényhatósági tanács megszüntetésével a hatáskört a törvényhatósági bizottság és a polgármester között észszerűen megosztották. A nevezetes intézkedések sorába tartozik még az üzemeknek egy bizonyos új szabályozása. A törvényjavaslat az üzemi igazgatóságokat megszünteti és helyükbe az úgynevezett üzemi választmányokat lépteti, amelyeknek feladata többé nem igazgatási, nem elhatározási, hanem konzultatív, mert a törvényjavaslat itt is az alapelvet hajtotta végre és a felelősséget és a szakszerűséget kívánta alkalmazni az üzemek életében, amennyiben a felelős üzemvezetőre, — akit felelősségének tudatában és felelősségének súlya alatt a polgármester nevez ki — helyezi! a fősúlyt. Az üzemi választmány tekintetében azonban — mint már bevezető szavaimban elmondottam — a törvényhatósági bizottságnak van döntő befolyása és ez szakerőket is választ az üzemi választmányba az üzemvezető mellé, ellenben a felelősség az intézkedésekért, az üzemi választmány határozatainak ellenére, elsősorban csakis az üzemvezetőt terheli. Így tehát megvan valósítva a modern kereskedelmi jognak az az alapelve, hogy az üzleti életben az intézkedjék és cselekedjék, akit felelősség terhel és akivel szemben a felelősségre vonás eszközei megvannak. Ugyancsak átalakulás alatt van a részvénytársaságok ügykezelése is. Itt isi ki kell azonban emelnem, amint már bátor voltam is elmondani, hogy a törvényhatósági bizottság befolyása megnyilvánul: megadja az utasításokat a költségvetés és zárszámadások során az egész üzemi és üzletpolitikát illetőleg, ennek keretein belül azután ellátja az igazgatósági tagokat utasításokkal a polgármester, ellenben természetszerűleg azok ugyanazoknak a fórumoknak felelősek is, vagyis mandátumaikat a törvényhatósági bizottság megszüntetheti, így tehát a törvényhatósági bizottság befolyása biztosítva van. Ezeknél az üzemeknél azonban meg kell emlékeznem egy olyan új intézményről, amely igen éles támadásoknak volt kitéve. Ez az eredeti törvényjavaslatban tervezett kormánybiztos, akit a bizottsági javaslat éppen azért, nehogy ebből a névből téves következtetések legyenek levonhatók, miniszteri biztosnak nevez. A miniszteri biztos hatásköre természetszerűleg más a rendes üzemeknél és más a részvény társasági üzemeknél, ami annak kereskedelemjogi struktúrájában leli magyarázatát. Különösen nagy támadásoknak volt tárgya a miniszteri biztosnak az a joga, hogy vétót emelhet az üzemvezetőnek, a polgármesternek azok ellen az intézkedései ellen, amelyek a törvénnyel, vagy pedig az állam és a főváros érdekeivel ellenkeznek. Bz a vétójog és ez az ellenőrző szerep azonban nem egészen új a mi jogrendszerünkben, mert hiszen egyfelől már az 1927. V. törvénycikkben is bizonyos határok között terveztetett úgynevezett pénzügyi ellenőr, akinek igen komoly ellenőrzési jogai voltak, másfelől pedig a vétójog csakis szigorúan körülírt hatáskörre, vagyis csak a törvénnyel, az állam és a főváros érdekeivel ellentétes intézkedésekre szoríttatik. Ezeknek bírája a törvényhatóság felügyeleti hatósága, a belügyminiszter, aki ezt a jogát természetesen alkotmányos felelőssége mellett gyakorolja és záros határidő alatt a törvényhatóság tudomására hozza. Itt tehát az ellenőrzés terén csakis olyan