Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

Az országgyűlés képviselőházának 2U1. ülése 19SU február 21-én, szerdán. ról van szó, ha szó van a fedezetek előteremtéséről, ha szó van az üzemek irányításáról és a* törvényhatóságtól kapott utasítások végrehajtásáról, ha szó van a telekügyeknél a nem városrendezési ügyekről, hanem egyszerű telekügyekről, akkor semmiféle indokot nem látunk arranézve, hogy ezek az ügyek pártszempontok szerint és ne az egyszerű tárgyi igazság és az egyszerű szakszerűség követelményei szerint intéztessenek el. Én tehát azt hiszem, hogy a javaslat ebben a tekintetben, amidőn a hatásköröket megosztja, amikor a pártéletet olyan keretek közé szorítja, ahol az jogosan mozog és ahol senki érinteni nem kívánja, de viszont kivonja azokat az ügyeket, amelyek pártszempontok alá sohasem tartozhatnak, teljesen helyes alapokon indul el a hatásköröknek új felosztása tekintetében és helyesen jár el, amikor az autonóm szerv akarata folytán működő polgármesternek és az autonómiához tartozó tisztviselőtársainak megadja azt a jogkört, amely őket az ügyek természeténél fogva megilleti, viszont Budapest székesfővárosnak az abban összegyűlt értelmi, erkölcsi és anyagi tőkénél fogva őt megillető, szerepét az autonómia terén szintén nem csorbítja. Amikor ezekben beszámoltam azokról a szempontokról, amelyek mellett a törvényhatósági tanácsnak a törvényhatósági életből való kikapcsolását a bizottság elfogadta és amidőn beszámoltam arról is, hogy ennek alapján minő új hatásköröket kap ^fővárosnak ugyancsak az autonómia akaratából működő tisztikara, akkor az állandó jellegű reformnak legfőbb szerves alkotását ismertettem a t. Ház előtt. Legyen szabad már most áttérnem azokra aa ugyancsak állandó jellegű szervezeti intézményekre, amelyek ennek a reformnak kapcsán terveztetnek. Itt van mindenekelőtt a főpolgármester állása. A főpolgármestert — ezt felesleges ismertetnem — az eddigi jog szerint az államfő hármas jelölése alapján a törvényhatósági bizottság választotta meg. A jelen javaslat áttér a kinevezési rendszerre. A főpolgármesternek ez a jogállása a múltban is gyakran volt vita tárgya és különösen politikai válságok alkalmával gyakran adott fejtörést a kormánynak és a politikai pártoknak. Az 1872-iki törvény, amelyről aa igen t. ellenzéki szónokok is mindannyian elismerték, hogy az tisztára az utonómia jegyében született és ment az életbe és hogy tulajdonképpen az volna az ideális törvény, a főpolgármesterre határozottan kimondja, hogy ő a végrehajtó hatalom képviselője, tehát a központi kormánynak, az államkormánynak a képviselője. Az 1930. évi törvény ezt a jelöléssel vegyes választási rendszert fenntartotta ugyan, kijelentette azonban, hogy a főpolgármester állásától mandátumának lejárta előtt is felmenthető, amivel nyilván a kormány változásokra gondolt és ennek az állásnak a kormány bizalmától függő, illetve politikai jellegét akarta kidomborítani. Miután eddig sem juthatott soha a főpolgármesteri állásba olyan, aki a jelölés folytán a kormány bizalmát el nem nyerte, tulajdonképpen csak a logikai következményeket szűrte le a javaslat akkor, amikor a főpolgármesternél a tiszta kinevezési rendszerre tért át és levonta azt a, következtetést, hogy igen természetesen, a kormány bizalma letéteményesének a kormány megbízása alapján kell a maga mandátumát megkapnia. Egy másik kérdés, amely igen nagy vitára és igen erős bírálatra adott okot a bizottságban, a polgármesterek választásánál ezután megkívánt államfői megerősítésnek a joga. Itt is csatlakoznunk kell ahhoz a pregnáns meghatározáshoz, amelyet a belügyminiszter úr adott a bizottságban, hogy ez a rendelkezés sem érinti az autonómiát, mert hiszen ez nem teszi lehetővé azt, hogy valaki a törvényhatóság akarata ellenére^ polgármesterré választassék, hiszen a választás joga megmarad a törvényhatóságoknál, csak egyes kivételes esetekben ad jogot a törvényjavaslat arra, hogy egyes exponált személyek — mindjárt rátérek, hogy mire kell ennél a kérdésnél gondolni — a törvényhatóságnak reájuk eső bizalma ellenére nem nyerhetik el a polgármesteri állást. Itt tehát csak egy negatívumról, egy kirekesztő momentumairól van szó. Ha azt vesszük, hogy ennek a jognak gyakorlása a minisztérium alkotmányos felelőssége mellett — mert hiszen ez kétségtelenül fennáll — mégis az államfő megnyilatkozásához van kötve, ha azt vesszük, hogy az államfőnek ilyen kivételes jogát a miniszteri felelősség mellett is csakis kivételes esetekben lehet igénybevenni, akkor ezt az intézményt aggály nélkül nézhetjük. Nyilvánvaló, hogy ez az intézkedés nem irányulhat oly^ pártok és irányok ellen, amelyek a maguk érvényesülését a törvény keretei közt alkotmányos úton keresik akár a törvényhozásban, akár a törvényhatósági életben, hanem ez az intézkedés oly esetekre vonatkozik, amikor ezeken kívül álló tényezők ragadhatják magukhoz esetleg a fővárosban a hatalmat, ami ellen a bizonyos kandidacionális jog •sem nyújt kellő védelmet, hanem ami ellen, igenis, az állam legfőbb érdekei szempontjából a kormány alkotmányos felelőssége mellett, az államfő tekintélyével kell tiltakozni; mert hiszen egészen világos az, hogy az ország fővárosának vezetősége, az, ország fővárosának polgármestere, adminisztrációjának feje, nem lehet olyan politikai irány exponense, amely a magyar államnak irányával, — itt nem egy pártpolitikai uralmon lévő irányt értek, hanem értem azt az alkotmányos irányzatot, amely megtestesül a mi alkotmányos intézményeinkben — ezekkel az alkotmányos intézményekkel esetleg szembehelyezkedik. Ennélfogva az együttes bizottság az államfőnek ezt a kivételes jogát is elfogadásra ajánlja, 'mert. itt egy olyan eszköz adatik a kormánynak és az államfőnek kezébe, amely talán kritikus esetekben a salus rei publicae alapján való eszközök alkalmazásától megkímélheti a kormányt és megmaradhat mindig az alkotmányos, a törvényes kereteken belül. Ezeknek a főbb intézkedéseknek ismertetése után legyen szabad rátérnem még arra a rendszerre, amely a tisztviselői állások betöltése körül nyilatkozik megyés itt mindjárt, a tisztviselői állások betöltésének első etappjánál. az úgynevezett kandidációnál legyen szabad kiemelnem azt, hogy a bizottság az eredeti törvényjavaslattól eltért. Az eredeti törvényjavaslatban a nem vezető állásoknál — alpolgármestertől lefelé — azt tervezték, hogy a kandidációt a polgármester ejtse meg, aki az autonómia közege és aki, mint közvetlen felettes hatóság kétségtelenül hivatott arra és 'abban a helyzetben van, hogy közegeinek: képességét, tudását rátermettségét elbírálja és ennélfogva a kandidációt minden más melléktekintet nélkül megejtse. Az együttes bizottság azonban mégseni zárkózott el azok elől az aggályok elől, amelyek ennél a kérdésnél felmerültek és amely szerint — nem állítok itt