Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-245
Az országgyűlés képviselőházának 2U Gézar Azóta Ankarában volt s felállt, mikor az Internacionálét játszották! — Folytontartó zaj. — Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Malasits képviselő urat kérem, ne zavarja folyton a tárgyalást. Petrovácz Gyula: T. Ház! Ezt írta a magyorországi szovjetet letörő Fehér Ház volt elnöke és a külügyi bizottság; mai elnöke. Hiszem, hogy ő ma is vallja ezt és ezen álláspontjához következetes lesz. (Rakovszky Tibor: Es le fog mondani a külügyi bizottság elnökségéről!) Állítom, és íbiszem azt, hogy Ő olyan ember a talpán, aki erős marad ebben a kérdésiben, és amit egyszer megírt, ehhez haláláig ragaszkodik. Mi is ezen az állásponton vagyunk, éppen azért r nem szűnünk meg tiltakozásunkat ezen megállapodás ellen itt hangoztatni, s ezért nem fogadom el az elnöki naprendi indítványt. (Helyeslés és taps a baloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Sándor István! Sándor István: T. Képviselőház! A múlt vasárnap három rendeletet hozott a hivatalos lap a fűszerpaprika termelésének szabályozásáról. Ez a rendelet azt tartalmazza, hogy a fűszerpaprikát, illetőleg az olyan paprikát, amely fűszerpaprikává őrölhető, csak bizonyos meghatározott területen lehet termelni és ott is csak az termelheti, aki több évi időszakban, legalább három évig már termelő volt, nagyobb mennyiséget nem termelhet annál, mint amennyit eddig termelt, de még ezt is csak akkor termelheti, ha a földmíyelésügyi miniszter neki erre évről-évre engedélyt ad. A magam részéről vártam, hogy jönnek ilyen, a gazdasági életbe kényszer útján beavatkozó kormányintézkedések, de mert folyton azt olvastam és azt hallottam, hogy az irányított gazdálkodásról egy kerettörvényt fognak a törvényhozás elé terjeszteni, azt hittem, hogy ennél a kerettörvénynél kell majd megvívni próbálnunk azt a csatát, amely az ingatlan szabad használatát kívánja biztosítani. Nagy csalódásomra azonban egyszer csak megjelentek a rendeletek és elémmeredt egy szörnyű nagy kérdőjel, az tudniillik, hogy miniszteri rendelettel miképpen lehet valakinek azt eltiltani, hogy földjén egy bizonyos gazdasági növényt termeljen, hogy miképpen lehet azt előírni, hogy ebből mennyit szabad termelnie. Egyúttal felmerült előttem kérdés is, hogy miután háziszükségletre, másnak is joga van legfeljebb 50 négyszögméternyi területen napinkat termelni, vájjon a mai pénzügyőrség fogja-e ezeket a területeket fölmérni, vagy pedig a jelenlegi fináncapparátus mellé mée egv naprikafináncapparátust is fognak állítani? Megvallom őszintén, hogy először engem a rendelet tartalma érdekelt jobban, csak azután kerestem a jogi alapot, s azt találtam, hogy a gazdasági és hitelélet rendiének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931:XXVL törvénvcikk 2. §-a és következő rendelkezései alapján adatott ki ez a rendelet. Nem tagadom azt, hogy teljesen kitágított magyarázattal ebbe is bele lebet magvarázni a kormánynak ezt a jogát: (Rakovszky Tibor: Kivételes paprikahatalom!) azonban méltóztassék nekem valakit mutatni akár az akkori kormány, akár a Képviselőház tagjai közül, aki az immár hároméves törvény megalkotása alkalmával gondolt volna arra. hogy az államháztartás rendezése és a hitelélet rendje megkíKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX." ! . ülése 198U február 28-án, szerdán. 113 vánja azt is, hogy az állam bizonyos hasznos növények termelését eltiltsa. Ez volt az egyik nagy meglepetés. A másik nagy meglepetés az, — mert tervbe van véve a kényszertársulás, a kényszer útján szövetkezetbe való tömörülés — hogyha ilyen dolgot elgondolnak és azt, hogy tapasztalatot szerezzenek, olyan termelési ágban kezdik meg, amely a nagybirtoknak vagy a nagyobb középbirtoknak érdekkörébe tartozik, még akkor azoknak tulajdonosai, gazdatisztjei nagyobb intelligenciájuknál fogva lassanként, valahogyan, akármilyen nehezen is, bele tudnak illeszkedni ebbe a szervezkedésbe, de itt csupa apró kis emberről van szó. Egy tervezetből láttam, hogy 12—16.000 katasztrális holdra becsülik azt a területet azok, akik foglalkoztak vele, amelyen ilyen módon fűszerpaprikát fognak termelni és 40.000 emberre becsülik azokat, akik paprikatermeléssel foglalkoznak. Felteszem, hogy a családtagok 'is benne vannak ebben a számban, tehát csak tízezret veszek., akkor is; az jön ki, hogy az átlag másfél holdnál nem nagyobb egy-egy embernek a paprikatetrmelő területe. Hogy ezek az embereik egyszerre belecsöppenjenek egy ilyen új gazdasági rendbe (Rakovszky Tibor: Ilyen gazdasági kényszerzubbonyba!) és abban az új gazdasági rendben úgy tudjanak elhelyezkedni, hogy sorsukat, megélhetésüket az eddiginél jobban biztosítsák, az már magában is alig képzelhető el, de még ha elképzelhető is volna, ahhoz is az kellene, hogy a kényszertársulásba való részvétel alkalmával, illetőleg a két szövetkezet, a szegedi és kalocsai szövetkezet megalakulásra alkalmával — mert két külön szövetkezet lenne — annak az intéző szervébe a maguk embereit beválasztani módjuk legyen. A rendelet azonban akképpen szól, hogy megállapítja ugyan azt, hogy az egyik szövetkezet székhelye Szeged, a másik szövetkezet székhelye Kalocsa, de az alakuló közgyűlést, ahol a választások történnek, Budapestre rendeli összehívni. Es míg arról, hogy kapott vagy nem kapott valaki engedélyt paprikatermelésre, a földmívelésügyi miniszter minden évben mindenkit egyénenként értesít, itt az alakuló közgyűlésre szóló meghívót közzéteszik, a »Köztelek«-ben, egy szegedi és egy kalocsai hírlapban. A mai viszonyok között ml, akik vidéken élünk, tudjuk, hogy ezek a kisemberek^ hetekig Besm olvasnak lapot, mert nincs rá pénzük (Ügy van! Ügy van! balfelől!) és ha valahogyan mégis megtudják azt, hogy Budapesten alakuló közgyűlés lesz, nemcsak, hogy az útiköltséget nem tudják fedezni a magukéból, hanem megesik, hogy az egész faluban nem kapnak annyi kölcsönt, amennyi annak a 10—20 vagy 50 ember Budapestre való felutazáisához szükséges volna. (Rakovszky Tibor: Ujabb toborzó lesz!) En ez alkalommal csak nagyon röviden vázoltam a rendelet tartalmát, meirt abban a meggyőződésben vagyok, hogy ezzel valamilyen formában, de ennek a Képviselőháznak behatóan és alaposan foglalkoznia kell. (Ügy van! balfelől.) Most csak azt a kérést intézném a földmívelésügyi miniszter úrhoz, ha itt volna, (Felkiáltások balfelől: Ha!) hogy legalább annyit méltóztassék megtenni, . hogy módosítsa a rendeletet az alakuló gyűlés helyét illetőleg. Tartsák ezek a kényszerszövetkezetek a saját székhelyükön az^ alakuló közgyűléseket (Andaházi-Kasnya Béla: Ez túl 18