Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

Az országgyűlés képviselőházának 2U5. lényegéhez egyáltalán nem tartozik az, hogy i egy tisztviselőt választanak, vagy kineveznek, az önkormányzat lényege az, hogy az autonóm testület ellenőrizhesse annak az önkormányzati tisztviselőnek működését. Szilágyi Dezső pedig azt mondta, (Jánossy Gábor: Pedig az értett hozzá), hogy mindez nem lényeges, az a lényeges, hogy az uralmon levő kormányzat mennyit enged át a cselekvőképességből az autonóm testületnek. Hát, én azt mondhatom, t. Ház, hogy ez a javaslat, illetve ez a törvény átenged az autonóm testületnek annyit, amennyire éppen szükség van. De kár is állítani azt, hogy mi az autonómia lényegét megtámadjuk. Hiszen mi ismerjük a történelmet, önök is tudják, hogy az északi 13 vármegye mindig az élén állt minden magyar nemzeti mozgalomnak, önök is tudják, hogy Erdély sajátságos helyzete, még mai struktúrája is összefügg az erdélyi autonómia különleges kifejlesztésével és institúcióival és ma is azt mondhatom, hogy abban, hogy a tőlünk elszakított területen élő 3-5 millió magyar még annyira, amennyire meg tudta őrizni nemzeti jellegét, sajátságát és történelmi tradícióit, igen lényegesen működik közre az, hogy Erdélyben is, Észak-Magyarországon is fejlett autonóm magyar élet volt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Igen t. Ház! Ha kedvem volna ennél a javaslatnál humorizálni, pedig egészséges humor volna, akkor azt mondhatnám, hogy ez a törvényjavaslat tradicionális javaslat, mert az Árnádházi királyokig nyúl vissza. Bölcsen méltóztatnak ugyanis tudni, hogy Szent István idejében királyi vármegyék voltak és ezek a királyi vármegyék kinevezett tisztviselőkkel rendelkeztek. Az a sokatemlegetett paragrafus tehát, amely a polgármesteri és a főpolgármesteri kérdésben rendelkezik, visszavisz az emlékezés szárnyain bennünket a Szent István-i vármegyékig és higyjék el nekem, hogy a vidéki törvényhatóságok, amelyeket Petrovácz igen t. képviselőtársam a gondnokság alá tenni szándékolt fővárosi törvényihatóság fölé helyezett, azok a vármegyék sem látták semmi különleges kárát annak, hogy a kormány képviselőjét nem a törvényhatóság kijelölése alapján nevezték ki. hanem egyszerűen a belügyminiszter előtérj es ztésére történik már régóta a főispáni kinevezés a vármegyéknél, aminél rendkívül érdekes, — én még emlékszem rá — hogy a. régi békebeli ellenzék mindig, harminc esztendőn át küzdött a főispáni méltóságok eltörléséért és amikor 1906-ban uralomra került — tessék utánanézni — tizenhárommal szaporította a főispáni állásokat. (Mozgás a baloldalon. — Vázsonyi János: Meg is bukott! Az a koalíció nagyon megbukott!) T. Ház! Sokat vitatott rendelkezése ennek a törvényjavaslatnak az, hogy a polgármestert a törvényhatóság választása után az államfő erősíti meg méltóságában. Szerintem sem ez, sem az a körülmény, amiben Rassay t. képviselőtársam roppant nagy sérelmet lát, hogy a. -polgármester kinevezési jogkörében meg fog erősíttetni és kinevezési jogköre ki fog bővülni, nem jelenti az autonómia sérelmét. Meg vagyok győződve arról, hogy nincs olyan kormány és nincs olyan belügyminiszter, aki a saját érdekében nem törekednék arra, hogy olyan polgármester kerüljön a főváros élére, aki meg tud felelni hivatásának és meg vagyok győződve arról is, hogy egy hivatása magaslatán álló polgármester politikamentesebben fogja az állások betöltését gyakorolni, mint ahogyan ez akkor történik, amikor pártoktól függ egy állás elnyerése, (Ügy van! jobbfelől.) mert akkor az ülése 193 A február 28-an, szerdán. 109 első feltétel mindjárt egy párthoz való tartozás vagy nem tartozás. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Ez igazán nem jelent autonómiasérelmet, legfeljebb, ha azt ebbe mesterségesen bele akarják magyarázni. (Ügy van! jobbfelől. — Gáspárdy Elemér: Azért volt kár megváltoztatni a kijelölési jogot!) Azt mondom önöknek, hogy egy autonómia annyit ér, amennyi képesség és erkölcsi erő van abban, aki annak az autonómiának élén áll. Tessék visszaemlékezni 1918-ra. Nem tagadjuk, 1918-ban lelkileg kifáradt és a háborúban lelkileg megtörött nemzettel álltunk szemben. de akkor az összes autonómiák felmondták á szolgálatot egynek kivételével. (Vázsonyi János: Fejér megye!) Egyedül Fejér vármegye törvényhatósága volt az, amely szembe mert szállni azzal az uralommal, amely uralom a demokrácia jelszavával jött formailag, azonban nem volt demokratikus, mert hatalmát nem a néptől, hanem önmagából szerezte. (Jánossy Gábor: Zsiványuralom volt! — Vázsonyi János: Budapesten akkor megszűnt az autonómia és kormánybiztosokat küldtek- a városházára! -Jánossy Gábor: Általános nemzeti letargia volt akkor! — Gáspárdy Elemér: Terror és félelem! — Zaj. — Elnök csenget.) Az utólagos igazolásokat nem lehet köszönettel nyugtázni. Kellemes vagy nem kellemes, meg kell mondani, hogy 1918-ban a fáradság nyomán, a polgári gyávaság erőt vett a nemzeten. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Én azt gondolom, hogy kormányok és belügyminiszterek változnak, de az autonómia Örök lesz, mert a mi egyéniségünkkel és történelmi tradícióinkkal annyira össze van forrva lényege, hogy mi azt soha meg nem tagadhatjuk. (Úgy van! jobbfelől.) De nemcsak belpolitikai érdekből, hanem külpolitikai érdekből sem tagadhatjuk meg az autonómia^ lényegét, mert súlyos külpolitikai érdekek kívánják azt, hogy azokat az autonómiákat, amelyeket a tőlünk elszakított területeken a hódító nének konfiskáltak, mi sértetlenül visszaadjuk azoknak az ott élő népeknek, amelyek szívükben és lelkükben ma is a történelmi Magyarországhoz kívánnak tartozni. T. Ház! A javaslattal szemben számos szónok hozta fel még azt a körülményt, hogy ez a iavaslat hitelrontást követ el a fővárossal szemben. Nem tudom elképzelni azt a külföldi vagy belföldi hitelezőt, aki hitelrontásnak fogja minősíteni r a belügyminiszter úrnak azt a tevékenységét, hogy a fővárosi költségvetés egyensúlyát helyreállítja, a deficitjét megszünteti, vagy pedig, hogy az üzemi szolgáltatások árát és az egyéb adózási kötelezettségeket összhangba kívánja hozni a fővárosi közönség teherbíró képességével. Meg vagyok győződve arról, hogy az egész világon nem fog akadni olyan hitelező, aki ezt a tevékenységet, amely a legmagasabb közérdekből indul ki, kifogásolhatná. Jön azután egy igen fontos kifogás, az, hogy titkos üártnolitikai cél húzódik meg e javaslat mögött. (Jánossy Gábor: Ez csak ebédutáni álma az ellenzéknek!) E tekintetben azt kell mondanom, hogy a belügyminiszter ' űr egyénileg és személyileg semmiféle titkos pártpolitikai célok szolgálatálba nem adja oda maírat, de kijelenthetem, hogy mi sem volnánk hajlandók elfogadni és támogatni egy törvényjavaslatot, amelynek titkos pártpolitikai céljai vannak. (Jánossy Gábor: De nem ám!) Kicsit gyengébb kifogás az, amellyel azt mondják, ihogy az egész javaslat csak^ azért van, hogy azt a néhány közigazgatási és köz-