Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-245
110 Az országgyűlés képviselőházának 2 üzemi pozíciót, amely netalántán megüresedik, a kormány odaadományozza az ő lieblingjeinek. t A kormány éppen úgy, mint pártunk, tisztában van azzal, hogy a magas közigazgatási és közjogi pozíciókat nem lehet pajtási alapon adományozni. (Jánossy Gábor: Nem is szabad!) Nem is szabad, de nem is lehet, mert önmaga alatt vágná a fát az a kormányzat, amely pajtási alapon adományozna közjogi vagy magas közigazgatási méltóságokat. Hogy aztán a közüzemek élére nem lehet pajtásokat ültetni, erre igazán Petrovácz t. képviselőtársam bőven adhat felvilágosítást, mert éppen úgy emlékezik rá, mint én, hogy a bolsevizmus bukása után való nagy nemzeti fellendülésben keletkezett közgazdasági vállalatok, mint például a Nemzeti Hitelintézet — alapítása idejében —« a Tanítói Bank, amelyek politikus vezetőket kaptak, ha nem mentek is tönkre, de nagyon meg kellett fizetniök az árát ennek a pajtási közgazdasági szakképzettségnek. (Petrovácz Gyula: A Földhitelbankkal tévesztette össze!) Utalhatnék az Ioksz.-ra is, az is ilyen ellenforradalmi intézmény volt és mondhatom, hogy szegény országunk az Ioksz.-ra is annyit fizetet rá, hogy bizony szomorúan nézhetünk utána. (Sándor Pál: Mondhatunk mi vagy ötvenet mellé?) Azt gondolom, hogy ez a közigazgatás, amely az egyéni felelősség érzetét jobban fogja érvényesíteni a főváros egész igazgatásában, a belügyminiszter úr legfőbb felügyeleti joga alapján ütemesebb lesz, kevesebb kifogás alá esik s ahogy az előbb is mondottam, kevesebb pártpolitikai szempont fog ott érvényesülni. (Farkas István: Ugyan, ugyan, kérem! Több lesz! Csak pártpolitika van ott, semmi más!) T. Ház! Azt is kifogásolta Rassay t. képviselőtársam és kifogásolták más képviselőtársaim isi, t hogy amíg az 1872 : XXXVI. te. egy négyszáztagú törvényhatósági bizottságot kreált, addig ez a mostani törvény ennek alig negyedrészét vagy annál valamivel többet szándékozik megállapítani. (Vázsonyi Vilmos: Csak a választottakból! Mert érdekképviseleti és örökös tagból lehet!) Azóta sok víz lefolyt a Dunán. En a magam részéről a népi politikának a híve vagyok lélekből, származásomnál és tradíciómnál fogva, de megvallom őszintén, hogy nem nagyon vagyok elragadtatva attól a demokráciától, amely az utóbbi tíz^ vagy húsz esztendő alatt néhányszor a háború után következő időkben valóban kompromittálta ezt az országot. (Vázsonyi János: Hol volt? —• Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Volt is itt valaha demokrácia!) Nem is használom ezt a szót, hogy: demokrácia, szívesebben használom azt a magyar szót, hogy: népi politika (Vázsonyi János: Igazi demokrácia itt sohasem volt! Soha!) s amikor én ebben az elgondolásban ezt a javaslatot bírálom, akkor engedtessék; meg nekem az, hogy az igen t. belügyminiszter úr figyelmét felhívjam néhány körülményre. T. Vázsonyi képviselőtársam, ön közbeszólott, én mégis azt mondom önnek, hogy a fővárosi pártok sokszor, amikor az autonómia keretében gyakorolták tevékenységüket, úgy jártak, mint egyes afrikai törzsek, amelyek nem ismerték fel a gyémántok értékét. f Később, amikor látták ezek a vezető egyéniségek, az autonómia keretében, a tisztviselői állasok betöltésében megnyilatkozó politikai gyémántot, akkor aztán már nagyon tudták 5. ülése 1934 február 28-án, szerdán* értékelni ennek az autonómiának ilyen személyi vonatkozásait is, (Gáspárdy Elemér: Azért védik annyira!) T. Ház! A belügyminiszter úr figyelmét felhívnám arra, hogy legutóbbi belügyi budgetbeszédének a végén, 1933-ban utalt arra, hogy a köz- és államigazgatás racionalizálását és a közigazgatás bizonyos terének megreformálását fejezetenként és részletenként fogja a törvényhozás elé hozni. En úgy tekintem ezt a javaslatot is, mint egy láncszemét e belügyi expozé sorozatos törvényjavaslatainak. Az a kérésem, hogy méltóztassék foglalkozni a másodfokú közigazgatási bíróság statuálásának kérdésével, mert a mai, egy országos közigazgatási bíróság, nem képes megfelelni azoknak a feladatoknak, (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) amelyeket a mai gyorsan haladó élet, mint követelményeket, r vele szemben támaszt. S ezenkívül méltóztassék egészen nyugodtan foglalkozni megyei, községi és járási vonatkozásokban is mindazokkal a reformokkal, amelyeket a mai életkörülmények egyrészt a takarékosság, másrészt az olcsóbb és jobb közigazgatás szempontjából, megkövetelnek. A t. túloldal valami nagy szerencsétlenséget látott abban, hogy esetleg ez a fővárosi reformjavaslat majd továbbmegy s más országos vonatkozásokban is éreztetni fogja a hatását. En ebben nem szerencsétlenséget, hanem szükségszerűséget ismerek fel. (Ügy van! Ügy van! a .jobboldalon.) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy e felszólalásom kapcsán rámutassak még egy körülményre és ez az, hogy a nyugdíj javaslat, amely elfogadtatott, tartalmaz egy paragrafust, amelynek lényege az, hogy a belügyminiszter úr felhatalmaztatok arra, hogy rendeleti úton állapítsa meg a vármegyei és községi igazgatásban a legutóbb elfogadott nyugdíjtörvény rendelkezései alapján azt, hogy miként fog végrehajtatni a megyei és községi közigazgatás kirostálása amaz elv érvényesítésével, hogy a megyei és a községi közigazgatásban is, csak a képesség, a tehetség és az erkölcsi színvonal honorálható. Szeretném, ha e javaslat kapcsán erről a kérdésről néhány szóval tájékoztatná a belügyminiszter úr a törvényhozást és a törvényhozáson keresztül az országot. Legutoljára hagytam Eassay Károly t. képviselőtársamnak és a többi felszólalt képviselőtársaimnak is azt a megállapítását, hogy ez a javaslat az alkotmányjognak és a demokráciának temetője és bevezetése egy Führerrendszernék. A tegnap felszólalt Rassay Károly igen t. képviselőtársam, a nagyérdemű liberális párt Führerje, (Jánossy Gábor: A Führer szakaszvezető és nem vezér! — Derültség.) Vázsonyi János t. képviselőtársam, a demokratapárt Führerje, Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam, a kereszténypárt helyettes Führerje, (Jánossy Gábor: Alvezére!) Meskó Zoltán, vagy pedig Festetics Sándor gróf t. képviselő urak, a nyilaskeresztes nagypárt Führerjei. Amint látjuk, a führeri uralomért nem kell túlságosan messze mennünk a szomszédba, Führerek vannak bőven itt ebben a Házban is. De én azt mondom, hogy mi Führerekkel igen bőven rendelkezünk más intézményeinkben is. A fővárosnál is van egész sereg Führer, (Gáspárdy Elemér: Van bizony!) minden megyében van egykét Führer, minden járásnak is van egy-egy Führerje, sőt minden községben — pedig ebből van 3400 — van egy-egy Führer. Hát, hogy
