Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

Az országgyűlés képviselőházának 2UU­Ne gondolja az igen t. kormány és a mi­niszterelnök úr hogy a »miniden csoda három napig tart« közmondás elgondolása alapján az ország közvéleménye már nyugodt és megelé­gedett az ilyen irányú külpolitikai szerződések megkötésével. Ne gondolja az igen t. minisz­terelnök úr, hogy az ország közvéleménye és társadalmi osztályra való tekintet nélkül az egyes társadalmi osztályok helyeslik az igen t. miniszterelnök úrnak megkötött szerződését. Ha méltóztatnak figyelni, azt méltóztatnak látni, hogy az utóbbi esztendőkben az egyes társadalmi rétegekben, osztályokban, tehát a munkásosztályban is, hála a jó Istennek, megfelelő nyugalom állott helyre. A munkás­osztály és a többi társadalmi osztály helyes irányban vezettettek túlnyomó részben. Nyu­galom, rend van ebben az országban, és remé­lem, hogy ezt a nyugalmat továibbra is fenn tudja tartani az igen t. kormány, bár nagyobb áldozatok árán. Kérdezem, miért szükséges ezt a nyugalmat esetleg megbolygatni, szükség vance arra, hogy azokban a társadalmi réte­gekben, amelyek nemzeti alapra helyezkedtek, vagy bármelyik más társadalmi rétegben ezt a nyugalmi állapotot ilyen szerencsétlen szerző­déssel megbolygassák? Nagyon jól tudom és tudjuk, hogy a mi­niszterelnök úrban az önbizalom rendkívül ki­fejlődött. Tudjuk nagyon jól, hogy a belügyi kormányzat is megteszi ezen a téren a maga kötelességét. Be szeretnők tudni, hogy a mi­niszterelnök úrnak mi van olyannyira elrej­tetten a tarsolyában, mi az az ellenérték, ame­lyet Ankarán, Rómán át hozott ide, megkötvén az orosz szovjettel a szerződést 1 Szeretnők tudni, hogy mi az az ellenérték, amely az ár­váknak a jaját el tudja hallgattatni és mi az az ellenérték, amely biztosítja ebben az ország­ban a nyugalmi állapotot, vagy esetleg annak megzavarását meg tudja akadályozni? Magam és pártom részéről rendkívül nagy aggodalomal láltom, hogy a kormányzat a kül­politikában nem jár mindig* azon az úton, ame­lyen a mi elgondolásunk és véleményünk sze­rint a nemzet ügyét a legjobban szolgálva jár­nia kellene. Az orosz szovjet-szerződés megkö­tésének gazdasági vonatkozásáról már beszél­tek pártom tagjai, politikai vonatkozásokról is szólottak. Én csak azt szeretném röviden megkérdezni a kormánytól, hogy vájjon a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett, amikor a szociálpolitikai kívánságokra nincs megfelelő fedezet és nem áll akkora összeg rendelkezé­sünkre a költségvetésben, amekkorát szeret­nénk elérni éppen a legszegényebb rétegek tá­mogatására és felsegélyezésére, azt a plusz­kiadást, amely az ország rendjének, nyugalmá­nak fenntartására a jövőben fokozottabban lesz szükséges, nem tudná-e a kormány böl­csebben felhasználni arra a célra, hogy a ren­det és a fegyelmet a nyomornak csökkentésé­vel biztosítsa? Súlyos aggodalommal vagyok eltelve a kormány ilyenirányú ténykedései miatt, ezért nem fogadom el a napirendi indítványt. Elnök: T. Ház! Nem óhajtottam a szónok urat zavarni elnöki enunciációval. A Háznak ibölcsesége olyan gyakorlatot folytat, hogy a napirendi vita során a legkülönbözőbb témák hozatnak a Ház elé. Egyes pártok szónokai­nak azt az eljárását azonban, hogy ugyanazt a kérdést .a napirendi vita során mindennap újból szóbahozzák, annyira házszabályellenes­nek kell tartanom, hogy figyelmeztetnem kell a t. képviselő urakat, hogy a jövőben a ház­szabályok rendelkezéseit az eddiginél szigo­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX. ülése 193% február 27-én, kedden. 101 rúbban fogom alkalmazni. (Elérik helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbalol­dalon.) Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Zsindely Ferenc! Zsindely Ferenc: T. Képviselőház! Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam . •. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Zsindely Ferenc:... felszólalására reflek­tál jak. Ennek a feladatnak az elnök úr enun­ciációja folytán nem tehetek olyan módon ele­get, mint ahogy az szándékomban volt, de ezt feleslegesnek is tartom, feleslegesnek azért, mert a keresztény gazdasági párt szónokai ré­széről az előző napirendi viták alkalmával* ugyanez a témakör annyira kimerittetett, hogy én válaszul sem tudnék új motívumot felhozni, éppen úgy, amint iaz előttem szólott t. képvi­selőtársam sem tudott — minden ügybuzgalma és ékesszólása mellett sem — olyant előadni, ami még ebben a napirendi viták folyamán visszatérő témakörben ne szerepelt volna, ki­véve talán csak az ellenőrzéssel állítólag járó költségtöbblet kérdését. Nem tudom, hogy ez a többletkérdés mennyiben merülhet fel és meny­nyiben nem. A szovjetberendezéstől a mii pártunk és a kormány éppen olyan távol áll, mint a keresz­tény gazdasági párt igen t. tagjai. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az Oroszországgal kötött szerződés és az állam belső 'berendezke­désének a kérdése azonban — mint ahogy erre részletesen rámutattak imrár előttem mások és jöblban — teljesen különböző dolog. A szovjet­propaganda az Oroszországgal kötött szerző­dés nélkül is megvolt Magyarországon, amint ezt ,a rendőrség ilyen irányú nyomozásai iga­zolták és nem tudom, hogy abban az esetben, ha Magyarország Oroszországgal diplomáciai kapcsolatot létesít, mennyiben lenne költsége­sebb ennek a meglévő propagandának a ki­nyomozása, mint eddig volt. 0 De mint mondottam, részletesen nem.kívá­nok kitérni erre a témiakörre az elnök úr enun­ciációja után. Az elnök úr napirendi indítvá­nyát fogadom el. (Elérik helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Az elnök úr kijelentésével nem értek egyet és módot fo­gok találni arra, hogy erre visszatérjek, mert úgy vélem, hogy ez a felfogás a Ház véle­ménynyilvánítását lényegesen korlátozná. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ami azt a kérdést illeti... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: ... amelyet a keresztény gazdasági párt minden ülésen szóvátesz, le­gyen szabad ahhoz nekem is egy pár szóval hozzászólnom. A magam részéről és pártom részéről is az orosz szerződést elfogadjuk, helyesnek tartjuk. Ez nem új álláspont, nem ismeretlen állás­pont, évek óta követeltük' ezt és nagyon he­lyesnek tartjuk, hogy most ezt megköttöték. Helyesnek tarltjuk pedig azért, mert lehetetlen­nek tartjuk azt, hogy Európában legyen egy 160 milliós nép, amely gazdaságilag el van zárva tőlünk. Nem árulok el nagy titkot, ami­kor azt mondom, hogy ebből a szempontból ne­künk inkább szükségünk van erre a gazdasági érintkezésre, mint Oroszországnak. Nekünk van inkább szükségünk, akik kis nemzet va­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom