Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-244
90 Az országgyűlés képviselőházának 2hU. ülése 193U február 27-én, kedden. Jánossy Gábor: Én nem sokallok senkitől semmit, csak Gáspárdy barátom a régmúlt időkre vonatkoztatta, amikor százezreket fizettek! — Petracsek Lajos: Közösen hagyjuk a multat! — Bródy Ernő: A tanács a maga erejéből megszüntette!) Gáspárdy képviselő úr a múltról beszélt. Miért nem beszélt a multat illetően például az Ibusz vezérigazgatójának fizetéséről? (Bródy Ernő: Vagy a Faluszövetségről! — Jánossy Gábor: Tessék őtőle megkérdezni, ne tőlem!) Gáspárdy képviselőtársamnak volt egy nagyon érdekes megállapítása, amikor azt mondotta, hogy a Beszkártnál 300.000 pengő tantiémet tartalékoltak az igazgatósági tagok számára. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen igaza van a képviselő úrnak, tartalékoltak, de mikor tartalékoltak? Tartalékoltak az 1930:XVIII. te. meghozatala előtt és tartalékoltak, die nem fizették ki azért, mert igenis, az autonómia életében hatalmas ellenállás volt az ellen, hogy ilyen összegeket kifizessenek az igazgatósági tagoknak. Nem vették fel, mert összeférhetetlennek minősítették és tartalékolták, mert nem volt megtiltva. Aztán jött az 1930:XVIII. te., amelyet Jánossy t. képviselőtársam Gáspárdy t. képviselőtársammal együtt lelkesen megszavazott (Friedrich István: Lelkesen! — Jánossy Gábor: Nem lelkesen, hanem meggyőződéssel! Az két különböző dolog! — Derültség. — Bródy Ernő: Mind a kettővel, meggyőződéssel és lelkesedéssel!) és ebbe a törvénybe a mi tiltakozásunk ellenére felvétetett egy olyan szakasz, amely a törvényhatósági bizottsági tagok számára lehetővé tette azt, hogy az üzemeknél fizetést kapjanak. Ez a gondolat most is kísért, erről is történt felterjesztés. (Lázár Miklós: Ez korrumpál!) Attól az időtől kezdve nem tartalékoltak többet, hanem, igenis felvették a tantiómeket, hogy mennyit, azt nem tudom, nem is érdekel. De hogy rámutassak arra a képviselő úrnak, hogy igenis, az 1930:XVIII. tc.-nek ez a korrumpáló szakasza volt az oka annak, (Úgy van! balfelől.) hogy ennek a felvétele egyáltalában szóba kerülhetett, azért adtam elő ezt az ügyet. (Felkiáltások balfelől: így van!) Gáspárdy igen t. képviselőtársam azt mondotta továbbá, elengedve a nagyfizetések kérdését: ja, de itt vannak az álláshalmozások. Ne vegye rossz néven a t. képviselő úr, hogy bizonyos csendes derűvel fogadtuk ezen az oldalon az ő előadását, aminek azonban csak az volt az oka, hogy a kéjpviselő úr, mint újdonságot tárta elő azokat az adatokat, amelyeket mi egy évvel ezelőtt már letárgyaltunk a törvényhatósági bizottságban. (Friedrich István: A tanácsban is megszüntettük!) Letárgyaltuk a törvényhatósági tanácsban és mem elégedtünk meg azzal, hogy megszüntettük, ezeket, hanem akkor az én indítványomra igenis, azt mondottuk, hogy tovább megyünk egy lépéssel és nem elégszünk meg csak azzal, hogy megnézzük, mikor kerül kollizióba a nyugdíj és a tényleges fizetés, hanem megnézzük külön az óradíjak kérdését is, megvizsgáljuk, hogy nincs-e mellékjövedelem és felfektetünk egy olyan kimutatást, amilyet, mint most olvastam, az állam is a maga részéről meg fog csinálni. Engedelmet kérek, ez azután nem támadási pont. Azt is meg kell mondanom, hogy ha lehető volt az, hogy különféle üzemeknél és a főváros intézményeinél nyugalmazott és aránytalanul magas nyugdíjat kapó egyének elhelyezkedtek újabb fizetéssel, akkor erre a rossz, a korrumpáló példát az állami kormányzat adta. (Úgy van! balfelől. — Fried«: rich István: Senki sem helyeselte azt!) Méltóztassanak megnézni, hogy mi történt az Ibusz-nál, a Mavart-nál, mi történt az államnak többi ilyen intézményeinél. Mindenütt magas nyugdíjjal bíró egyének helyezkedtek el és kaptak mellékfoglalkozást és új állást. (Bródy Ernő: Magánál a fővárosnál is!) Őszintén megvallom, kissé furcsa helyzet ben érzem magamat, hiszen ezeket tulajdonképpen nem nekem, kellene elmondanom; ezeket Kozma Jenő t. barátomnak kellene elmondania, (Bródy Ernő: A saját védelmére!) mert végeredményben ebben a városi gazdálkodásiban a prímhegedűt ő vitte. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Kozma Jenő: Vállalóin is! — Büchler József: Nekünk kell megvédelmeznünk az ő városházát! — Bródy Ernő: ök a többség, ők kormányoztak. — Lázár Miklós: A Vásárpénztárt is vállalja? Tessék vállalni a Vásárpénztárt is! — Kozma Jenő: Azt nem vállalom, mert ahhoz semmi közöm! — Bródy Ernő: Az is az ön rezsimje alatt volt! Tessék vállalni! — Zaj. — Kozma Jenő: Amit nem. csináltam, azt nem vállalom! — Bródy Ernő: Ott is ellenzék vagyunk! — Elnök csenget.) Nem nekem kellene ezeket megállapítanom és elmondanom, hanem igen t. képviselőtársaimnak, akik ennek a városi gazdálkodásnak aktív intézői voltak. Mi csak ellenőrei voltunk. (Friedrich István: Ellenzék vagyunk ott! — Kozma Jenő: Egyhangúlag csináltuk a dolgokat a legnagyobb részben. — Lázár Miklós: A Hév-et is? — Büchler József: A teleksizabályozást, azt igen! — Kozma Jenő: Megvolt a konszenzus!) Es mint arra utaltam, ellenzéki szerepünket igazán igyekeztünk komolyan betölteni.. De én nem megyek odáig, hogy a politikai pártellentétekeit az objektív igazság alá helyezem. (Helyeslés balfelől.) Es éppen azért, amikor Vázsonyi János t. képviselőtársam felsorolta, a múltra vonatkozólag, hogy milyen nagy alkotásokat hagyott hátra a emuit, akkor én egy olyan érzést fedeztem fel magamban, talán azzal a rosszindulatú beállítássaal szemben, amely itt más oldalakról elhangzott, hogy 1920 óta is hatalmas alkotásokkal, intézkedésekkel és intézményekkel gazdagítottuk a fővárost. (Jánossy Gábor: Azt mindenki elismeri!) Le kell ezt szögeznem, mert Gáspárdy barátom felszólalása után olyannak látszik a főváros egész ügyvitele, mintha mást sem csináltak volna., mint éveken keresztül állásokon osztozkodtak, magas fizetésű stallum okát .ajándékoztak és esetleg talán üzleteket bonyolítottak le. Aki megnézi, hogy 1920 óta a főváros mit tett a szociálpolitika terén, (Ügy van! balfelől.) a közegészségügy terén, (Ügy v*m! balfelől.) s a közoktatás terén, annak elismeréssel kell lennie a főváros működése iránt. (Jánossy Gábor: Elismertük ezeken a padokon is! — Friedrich István: A közoktatás állami feladat!) Es ha én a főváros kormányzatának r vezetőivel szemben politikai okokból ellenzéki állásponton vagyok is, önönmagamat ós ellenzéki tisztelt barátaimat becsülöm meg, ha ezeket az érdemeket elismerem, annál is inkább^ mert azoknak létrehozásában éppen az ellenzék iniciatívája is nem kis szerepet játszott. Ezek után legyen szabad foglalkoznom azzal a váddal, hogy a főváros és különösen a törvényhatósági bizottság életében pártoskodás uralkodott. Engedelmet kérek, t. Ház, vagy van autonómia, vagy nincs. Ha autonómia van, akkor pártnak is kell lennie. (Bródy Ernő:
