Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

Az országgyűlés képviselőházának 2&&. Világos!) Az autonómia a lakosság önkormányzatát jelenti. Egymillió lakos nem menet be a várostháza termébe, hogy a anaga ügyeit intézze, pártokat kell tehát alakítania. Ez a világon mindenütt így van. Angliában a Labour Party-nak a községi választáson elért sikerei egyenlő értékű politikai események az országos választási eseményekkel. Newyorkban ugyanígy van. így van Svájcban is, ahol, amikor a szociáldemokratapárt előrehalad az ottani városi tanácsokban, az mindig nagy politikai esemény. Hogyan gondolják, t. Ház, hogy éppen Budapesten az autonómia pártok nélkül fog élni? (Bródy Ernő: A primitív korszakban volt így!) Nézzük most, t. Ház, mennyire jogosult ez a vád éppen a t. Kormány részéről. Valahányszor bemegyek a tanács ülésébe és ott leülök, mindig megütközéssel nézek a elnöklő főpolgármester úrra, aki az egységespárt jelvényét hordja kialbátján. Folyton ott van előttem a dilemma, hogy most kivel állok szemben: a hatóságnak egy közegével-e, az elnök úr személyében, vagy pedig a kinevezett törzsfőnökikel-e^ Mert hiszen az igen t. minisztereinök úr őt kinevezte Budapesten az egységespárt főnökévé; akkor mondta azt a klasszikus megállapítást, hogy vidéken a főispánok az egységespárt főmegbízottai, Budapesten a főpolgármester lesz. Nem lehet politikamentes közigazgatást jóhiszeműen követelni, amikor a kormány a ma,ga részéről kinevezett, az állam által fizetett, esküt tett tisztviselőtől azt követeli, hogy az ő főügynöke, főmegbizottja legyen hivatali székében. (Úgy van! bal felől.) Volt egy másik meglehetősen sokszor hangoztatott, de eléggé komplikált teória is, hogy miért kell a fővárosi szervezeti reformot megcsinálni. Azt mondották, hogy el kell választani a kormányzatot és a közigazgatást. Az előadó úr is említette, jelentésében is benne van, benne van a törvényjavaslat indokolásában is. Kegyesen elismerik, hogy nehéz szétválasztani a kettőt, mert a határt mindenkor nehéz megtalálni. Én azt hiszem, egyáltalában nem is lehet megtalálni a határt. Ez teoretikus elcsúszás. A kormányzásnak a közigazgatás nem ellentéte; a kormányzásnak ellentéte — a hatalmak megoszlásának teóriája alapján — a törvényhozás és a bíráskodás. A kormányzás maga közigazgatás és autonómia maga közigazgatás a, rábízott területen és a rábízott keretek között Nem lehelt különválasztani. Hiszen éppen az autonómia az az önkormányzat, hogy a maga közigazgatási ügyeit intézi a megállapított területen és a törvény által megszabott keretek között. Ebben az, elgondolásban azonban jelentkezik már egy bizonyos centralizáló törekvés és egy bizonyos gőg az autonóm kormányzással és a demokratikus intézményekkel szemben. (Jánossy Gábor: Gőg?) Kérem, a .szakszerűség gőgje jelentkezik, mert meg van állapítva, hogy a törvényhatósági bizottság alkalmas ugyan arra, hogy irányelveket szabjon, de a közigazgatást a tisztviselőknek kell önállóan, függetlenül intézniök, mert ahhoz szakszerűség kell. (Peyer Károly: Bürokrácia!) A szakszerűséggel igen nehéz helyzetünk van! Itt van például az igen t. miniszter úr, kiváló közigazgatási szakembernek ismerem, pedig a t. miniszter úr nem készült közigazgatási szakembernek. De továbbmegyek, itt van az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, nagyon jó barátom, az igazságszolgáltatási szer«•^"•^^^^^^^™ ülése 193% február 27-én, kedden. 99 veknél együtt működtünk; az igen t. miniszter úr kiváló, alapos jogász, a jogi életnek lehetőleg kis területét választotta ki, a perrendet, hogy ott annál nagyszerűbben és alaposabban tudjon működni. Egyszerre csak azt láttam, hogy igen tisztelt kiváló barátom: a kereskedelmi és ipari ügyeknek kiváló minisztere. Itt van a földmívelésügyi miniszter úr, aki kiváló közigazgatási ember volt. Egy napon úgy tanultam őt tisztelni, mint kiváló kereskedelempolitikust, a másik napon pedig mint kiváló földmívelésügyi minisztert. (Jánossy Gábor: Baross Gábor trencséni szolgabíróból lett a legnagyobb kereskedelmi miniszter!) És hogy Jánossy Gábor t. képviselőtársam szerint görögül is beszéljek: last not least, itt van a miniszterelnök úr, aki egy kiváló katonai képességű egyén és ma elhivatott arra, hogy az ország belső, külső kereskedelmi és politikai öszszes ügyeit intézze. Azt hiszem, hogy ez isméit Összezavarása a fogalmaknak. Az autonómia azért van, hogy ne a bürokrácia intézze az ügyeket, hanem magának az életnek az emberei, a polgárság választott egyénei. A szakszerűséget itt igenis az a szelektálás adja meg, amellyel már a választópolgárság tekinti azokat, akiket bizalmával megtisztel. Ennek az egész elgondolásnak az alapja bizonyos tekintetben a Führer-gondolatnak a jelentkezése, a Führer-elmélet, ez a divatos új jelszó, amely röviden felállítja a tételt: megbukott a demokrácia, éljen a vezér. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az egyetlen politikai bázis, amelyen elindul. (Jánossy Gábor: De nem nálunk!) Épen arra _ alludáltam, hogy ez a szellem jelentkezik a javaslatban. E felfogás szerint az emberiségnek nagy gondolkodói, állambölcselői a középkor nagy egyházpolitikusaitól egészen a modern kor állauifilozófusaiig valamennyien megbuktak. A modern államfilozófus belefér a »Mein Kampf« című könyvbe. Ez a filozófia nagyon le van egyszerűsítve. A fő princípium az engedelmeskedés a vezér iránt. Alkotmány, tradíció, szabadság, jog elavult fogalmiak, ezek helyébe lépett az erő és az erőszaka-fogalma;^ és a szegény tömeg, a gazdasági válságban kiábrándult, csalódott tömeg talán még azt is elhiszi, hogy itt valóban az emberiség fejlődésének új formájával áll szemben. Nem veszi észre, hogy sem nem új, sem nem forma, mert ilyen Führereket a történelmehői eleg*et ismerünk Julius Caesartól kezdve Vilmos császárig és a Führer nyomában mindenütt az összeomlás, a pusztulás járt. Nem is új és nem is forma, mert semmi egyéb, mint az abszolutisztikus kormányzás formátlanság«. Mégis ez a gondolat az, amely lassankint előre nyomul a mi intézményeinknél. (Jánossy Gábor: No nálunk nem!) Ezt látni akkor, amikor a törvényhozásnak egész működtetésében megnyilvánul a tendencia a törvényhozás jelentőségének lefokozására, lecsökkentésére, hiszen ma már a végrehajtó hatalomhoz megy át a törvényhozásnak jóformán egész jogköre. Mi foglalkozunk apró-cseprő javaslatokkal, de az egész gazdasági életünket átalakító nagy reform-rendelkezések rendeleti úton látnak napvilágot. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon,) Itt vanak a kereskedelmi szerződések. Fogalmunk sincs róluk. Nem tudjuk, hogy milyen alapon köttetnek, megköttetnek vagy nem köttetnek meg. Azután hallunk a miniszterelnök úrtól zavaros közjogi teóriákat-»Normális időkben«" —