Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-244

96 Az országgyűlés képviselőházának ; kat, méltóztassanak megnézni a monopóliumbevételeiknek a csökkenését és az egyenesadók befolyásának a csökkenését. Méltóztassanak megnézni a boletta kérdésiét. Nem kaptunk felvilágosítást arra nézve, hogy menynyit fizetett rá az állam erre a bolettázásra az elmúlt időkben.« Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy órával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszaibbítást megadta. Rassay Károly: T. Ház! Jellemző az akkori időkre és viszonyokra, hogy az akkor elnöklő főpolgármester, tehát a kormánynak szakszerű közege megakasztott beszédemben a következő intelemmel (olvassa): »Arra kérem a jelenlevő tanácstag uraikat, méltóztassanak ezt a diskussziót teljesen bizalmasnak venni, és ne méltóztassanak kifelé semmiféle közléseket tenni. Ez nem idevaló téma. A tanácstag úr felhasználta az ő múltkori kijelentésének 'alátámasztására ezt a képfestést. Nincs itt olyan tényező, aki ezekre a kijelentésekre illetékesen feleni tudna, úgy, hogy mi úgy fogadjuk el ezt a beállítást, amint a tanácstag úr előadja. De nem volna helyes, hogy innen menjen ki ilyen sötét, pesszimista és kétségbeejtést hirdető diskusszió. Éppen ezért nagyon kérem az igen t. tanácstag urakat, méltóztassanak bizalmasan kezelni a dolgot és kifelé semmiféle közlést ne méltóztassanak tenni.« Mire én a következőket (mondottam (olvassa): »Magam is aláhúzottan hangsúlyoztam ezt, mert hiszen természetes dolog, hogy ezek nem a nyilvánosság számára elmondott vivódások és kétségek, amelyek mindenkiben felmerülnek, aki közvetlenül figyeli a dolgokat. Tudom azt, hogy az ország ügyeinek a tárgyalását nem ez a fórum van hivatva intézni, nekünk azonban tisztában kell lennünk ,a helyzettel, a f mi pénzügyi helyzetünk szempontjából és abból a szempontból, hogy nekünk ezeket a jelenségeket állandóan szem előtt kell" tartanunk. Azt a konzekvenciát vonom le, hogy nekünk mint az ország lakosságának egynyolcadrészét kitevő főváros törvényhatósági tanácsának figyelemmel kell lennünk ezekre a jelenségekre és nem szabad magunkat ábrándokba ringatnunk, mert hiszen ez borzasztóan megbosszulhatja magát. Neim tudom, a tanácsnok úr jobban tudja, hogy a fővárosi adók befolyása, a mi háztartásunk alapját képező' bevételek miképpen mutatják ennek az általános leromlásnak képét. Meg vagyok győződve, bogy nem akkora mértékben mutatják, mint az államnál, vagy pedig egyes vidéki városoknál, vagy közületeknél. De azt is tudom, hogy ha valami nem fog történnij akkor ezek a jelenségek matematikai pontossággal jelentkezni fognak.« Felszólalásomat a következőkkel végeztem (olvassa): »Kérem, én mindezeket kifelé is elmondhatnám, és senki sem tudna megcáfolni. Konzekvenciákat is^ levonhatnék a múltra vonatkozólag, ki tudnám mutatni azokat az okokat, amelyek miatt ide jutottunk. Annyira sötétnek látom azonban a helyzetet, hogy ma, a választások előtt három héttel sem a sajtóban, sem a gyűléseken, sem a parlament nyilvánossága előtt ezeket a tényeket nem emlegethetem. Azért hangsúlyozottan mégegyszer elmondom itt, tmert úgy érzem, hogy ez kötelességem, mert ha egy vál; lalat igazgatóságában ülnék és ott anyagi kérdéseket felelősséggel tárgyalnánk, köteles4. ülése 193% február 27-én, kedden. ségem^ volna a magam talán hibás pesszimista felfogását elmondani. Természetesen, nem a nyilvánosság számára mondom el, mert nem célom, nem érdekem éppen annak a forrásnak igénybevételét megnehezíteni, — a kölesönre utalok — amelytől várom azt, hogy az országnak és ennek a fővárosnak is a gazdasági helyzete legalább átmenetileg megmenthető legyen.« Ez történt tehát a fővárosnál 1931. májusában, a választások előtt, amikor a hivatalos álláspont az volt, hogy költségvetésünk stabilizálva van, amikor adócsökkentéseket igérlizálva van, valutánk biztosítva van, amikor adócsökkentéseket ígértek, de mindenesetre tiltakoztak az adófölemelések ellen és tiltakoztak a tisztviselői fizetések leszállítása ellen. (Bródy Ernő: Duna-hidakat ígértek.) Ezeket nem azért mondottam el, hogy magáimnak dicsőséget szerezzek, hogy ezeket a dolgokat én előre láttam, én megosztom ennek a megállapításnak a konzekvenciáit az egész törvényhatósági tanáccsal. Csak azért mondottam el ezeket, hogy méltóztassanak látni, hogy ez a törvényhatósági tanács komolyan foglalkozott a^ főváros ügyeivel, előrelátta a dolgokat és mérlegelte az eseményeket, azt kell mondanom, sokkal komolyabban, sokkal nagyohb felelősséggel, mint az állam ügyeinek intézői. Hogy mégis beállott a deficit?! Hát természetes, hogy beállott a deficit. Egyfelől az állam új terheket rótt a fővárosra, másfelől elvette a főváros jövedelmi forrásait; de nem tagadom, beállott volna a deficit akkor is, kisebb mértékben, ha ezek a jelenségek nem jönnek, beállott volna egészen természetes konzek; venciájaképpen az általában leromlott anyagi helyzetnek, az állam óriási adóztatási megerőltetésének, amely az anyagi forrásokat az adózó polgároktól fokozott mértékben vette igénybe. En tehát magát a deficit kérdését nem látom olyannak, hogy önmagában véve okul szolgálhatna az önkormányzat felfüggesztésére. A főváros autonómiája magát rendbehozhatja, és rendbe is kell hoznia a maga ügyeit, a maga deficitjének eltüntetését. Ha a t. belügyminiszter úrnak ebben a tekintetbon vannak kívánságai, tervei, vagy tervezetei, miért nem közli ezeket a fővárossal, (Ügy van! Ügy wan! a baloldalon.) hogy a főváros, mint autonómia a maga részéről az ügyeket rendbehozza, a deficitet eltüntesse, hiszen a főváros minden felsőbb nyomás nélkül 10%-kai zárolta á maga kiadásait, azért, hogy a maga háztartását biztosíthassa. Ez nem objektív ok az autonómia felfüggesztésére. Most nézzük a hangzatos dolgokat. Hallottuk, hogy a fővárosnál olyan dolgok történtek, amelyeket a kormányhatalom ^ nem tűrhet ölhetett kézzel. A főváros gazdálkodásában van Vásárpénztár-ügy. Volt Vásárpénztár-ügy, de azt az autonómia maga torolta meg

; az autonómia maga dobta felszínre, vizsgálta ki« A Vásárpénztár ügyeit illetőleg meg kell állapítanom, hogy a baj forrása igenis abba az időbe nyúlt vissza, amikor nem volt törvényhatósági tanács, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amikor nem volt ellenőrzési lehetőség, amikor a főváros tanácsa a saját hatáskörében megtette azt, hogy egy ilyen horribilis károsodást jelentő bérletet átvett a főváros kezelésébe. (Jánossy Gábor: Hol volt akkor a bizottság, a közgyűlése — Lázár Miklós: Titkolták, megcsalták a közgyűlést. — Bródy Ernő közbeszól.) Elnök: Bródy képviselő urat kérem, marad-