Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-228

Az országgyűlés képviselőházának 221 hassa át a polgárság érdekében hozott törvényeket. Egyetértek azzal, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy nem kellenek azok, akiknek a nemzetköziség a politikai hitvallásuk. Mint magyar ember és magyar képviselő, nem is .mondhat senki mást, mert ebben az országban mindenkinek kötelessége a magyar érzést, a magyar szeretetet és a magyar fajszeretetet ápolni mindenben (Helyeslés a bal- és jobboldalon.) ós nekünk ebben a tekintetben igenis össze kell fognunk. Abban készséggel fogunk össze a miniszterelnök úrral 'és a pártjával, hogy a nemzetköziséget irtsuk ki minden vonatkozásban. (Fetrovácz Gyula: És ne kergessék a nyugdíjasokat a nemzetköziség karjaiba!) Mi a mi elvi állásfoglalásunkban a legtávolabb állunk tőlük (Büchler József: Sokat ki is irtottak közülük 13 esztendő alatt! Elég volt! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) s mi nem űzzük a «nappal szék, éjjel ágy»-politikát, amit _ a miniszterelnök úr mondott,^ de^ azt ki kell jelentenem, hogy a város irányításában mindig a város és a polgárság érdeke az irányadó. Ha vannak is ott pártok, amelyek világnézetileg különböznek, de állíthatom, hogy a törvényhatósági tanácsban és a közgyűlésben mindig a nép érdeke az irányadó. Nemes v&rseny indult meg a pártok között s itt, a parlamentben is, azt kellene csinálni, nézetem szerint. Nemes versenynek kell kialakulnia a pártok között, hogy ki tud többet tenni a polgárság szociális, kulturális és gazdasági érclc keinek előmozdítására. T. Képviselőház! Befejezésképpen a miniszterelnök úr szavaira még csak egy mondattal azt szeretném válaszolni, hogy azt az erőt, amely a városházánál tapasztalható, respektálni kell, illik is _ respektálni, mert az titkos szavazás alapján jött össze s a nép bizalma alapján vezeti a városi ügyeit. (Szeder Ferenc: A kinevezettek is? — Petrovács! Gyula: Ilyenek nincsenek! — Szeder Ferenc: Az örökösek! — Petrovácz Gyula: Azok nem választottak! — Zaj.)

r Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Müller Antal: Kedves képviselőtársamnak éppen erre a közbeszólására legyen szabad azt válaszolnom, hogy a titkosan választott bizottsági tagok a székesfővárosnál is megértik egy mást és lehetnek közöttük nagy világnézeti, politikai különbségek, de mégis a magas cél, a széksfőváros érdekében mindig össze tudnak fogni olyan pontokban amelyek a gazdasági és szociális szempontokkal kapcsolatosak. "F'«ök: K^p^^el^T*, tessék m^a tárgyra térni. Müller Antal: Mélyen t. Ház! A nvugdíntörvény szerint a nyugdíjak csak a tizedik szolgálati év után folyósíttatnak. Ez eddig is így volt. Ha most ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, kérdezem, mélven t. Ház, mi les? azokkal, akik kilenc és félév után kaniák meg azt a sel vem zsinórt, amelyet a 2. § rejteget számukra ebben a törvénvben? Láttuk az Országos Társadalombiztosító Intézetnél, hogy amikor leéoítés történt, akkor rmindig a kilenc vagv kilenc és félévet szolgált 'alkalmazottakat küldték el, vagy legalább is akarták elküldeni. ^amiből perek is következtek. Félő tehát, hogy ha ez a törvénv, vagy legalább is ez a rendelkezése sokáig életben, maradna. — örülök azonban annak, hogy több változáson fog ez a rendelkezés átmenni és ennek a szakasznak élet'. ülése 1933 december ~i3-án, szerdán. 69 ben maradását csak három évre taksálják és így talán nem fog valóra válni ez az aggodalmam — akkor a kilenc vagy kilenc és félévet szolgált embereket csak azért küldenék el, hogy ne kelljen nekik nyugdíjat fizetni. Igen t. Ház! Ha már a Társadalombiztosító Intézetről szóltam, legyen szabad egy-két szóval kitérnem egy másik tárgyra is, amelyre vonatkozólag javaslatot is nyújtottam be és ezt majd a részletes vitánál leszek bátor megindokolni. Az Országos Munkás biztosító Pénztárnak a jogutódja ugyanis a mai Országos Társadalombiztosító Intézet. Ez átvette a Munkásbiztosító Pénztár cselekvő és szenvedő vagyonát, valamint nyugdíjasait is. Megszüntettp a nyugdíjintézeteket és kimondotta, hogy ugyanolyan elbánásban lesz részük az Országos Munkásbiztosító Pénztár nyugdíjasainak, mint amilyenben az Országos Társadalombiztosító Intézet nyugdíjasai részesülnek. Sajnos, az 1928-as törvény a kötelezettségeket továbbra is rárója ezekre a nyugdíjasokra, a jogok élvezéséből azonban kihagyja őket. Nem tudom, hogy a pénzügyminiszter úr a részletes vitánál itt lesz-e, de nagyon szeretném, ha helyet adna javaslatomnak, ami az államra egy krajcár megterhelést sem jelentene, amennyiben csupán csak azt kérem, hogy az Országos, Munkásbiztosító Pénztár sokszáz nyugdíjasának ugyanolyan elbírálásban legyen része, mint az Országos Társaüidouioiztosito Intézet nyugdíjasainak. Legyen szabad ezek után kitérnem a rokkantak sérelmeire is. A tegnapi nap folyamán Kakovszky Tibor képviselőtársam és barátom meglehetősen részletesen foglalkozott a rokkantak ügyével. Emlékezünk arra, hogy amikor a rokkanttörvényt tárgyaltuk, a miniszterelnök úr éppúgy, mint a többségi párt részéről többen, de innen, az ellenzéki padokról is mindnyájan hirdettük, hogy a hadirokkantakat, i hadiárvákat és özvegyeket különleges elbánásI ban akarjuk a jövőben is részesíteni és minden olyan intézkedésből, amelyben leépítésről, kenyérfosztásról van szó, kihagyjuk a hadirokkantakat, árvákat és özvegyeket. Nagyon saj; nálom hogy a 2. § a) és b) pontja nem v^szi ki ez alól a rokkantakat akkor, amikor a miniszterelnök úr a rokkant törvényjavaslat tárgyalásánál már erre ígéretet is tett a Honsz vezetőségének. Én ugyan azt szeretném, ha egyáltalában nem szavaznák meg a 2. szakaszt, de amennyiben a többság mégis megszavazná, azt szeretném, ha odamódosíttatnék ez a szakasz, hogy rendelkezései alól a rokkantak kivételt képeznek. T. Ház! Gáspárdy Elemér, Madai Gyula és Farkas Elemér t. képviselőtársaim beszédeiből egyaránt kicsendült az a lelki tusa, amellyel ők kénytelenek voltak megküzdeni ennek a törvényjavaslatnak a bírálatánál. Mint kormárypárti képviselők kénytelenek megszavazni ezt a törvényjavaslatot, bár beszédeikből kicsendült, hogy helytelenítik egyes rendelkezéseit. Különösen azok érzik és tudják, hogy milyen nagy hátrányt jelent ez a törvényjavaslat egész közgazdasági életünkben, akik a kistisztviselői társadalommal öszszeköttetésben vannak. A politikai és a lelki kényszert nem lehet letagadni e törvényjavaslat rendelkezései alapján- Ebből kifolyólag jön majd az a besúgó-rendszer, tarhely pedig eddig nem voM meg a köztisztviselőknél. Mert kérdezem, lkj bírálja el majd azt, ho°"y ki a lusta, vagy ki a szorgalmas tisztviselő? Hátha éppen az alanosabban dolgozó tisztviselőre. fogják azt mondani, hogy nem eléfc szorgal-