Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-228

70 Az országgyűlés képviselőházának 2í mas. És nincs olyan független fórum, amely ezt elbírálná, mert az a hármas bizottság, amely részben a hivatali főnökből és a tisztviselői kar tagjaiból adódik össze, vagy az az ötös bizottság, amelyet a miniszter nevez ki, mer-e ellenkező határozatot hozni azzal, mint amelyre a miniszter utasítani fogja ezeket a bizottságokat*? Az ő működésük csak ajkkor lenne megnyugtató, ha tényleg a közigazgatási bíróságot iktatnák be, mint fellebbezési fórumot. Ennek a törvénynek a gazdasági életben is erős visszahatása lesz. Még több lesz az üres bolt, még kevesebb lesz a munka a kisipari műhelyekben és nagyon sajnálatos, hogy még abban az esetben is, ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, ezzel annak az ifjúságnak, amely már nagyon sok Ígéretet kapott a hatalom birtokosaitól, ennek a törvénynek rendelkezései alapján egy darab kenyeret sem tudunk nyújtani. Pedig az ifjúság kérdésével komolyan kell foglalkoznunk. Szomorúan látom azokat az eseteket és eseményeket, amelyek éppen napjainkban játszódnak le az egyetemeken. Nekem is van gyermekem, aki az egyetemre jár. Éppen ezért mindig félek, hogy valami baj történik az egyetemen. Öva is intem az ifjakat: vigyázzatok, nem szabad elhamarkodni semmit, tessék türelemmel lenni. A hatalom birtokosait, kell meggyőzni arról, hogy igenis, az egyetemi ifjúságnak a mai kívánságai törvényen alapulnak, mert semmi mást nem kívánnak, mint azt, hogy az élő, érvényben levő törvénynek adjanak helyet, hogy a törvény értelmében történjenek meg a felvételek és ne lehessen az élő. hatályban levő törvényt kijátszani. Az ifjúság tehát igenis, törvényes alapra helyezkedve, kéri jogos érdekeinek a figyelembevételét. (Jánossy Gábor: Csak ne verekedjenek! — Griger Miklós: Ügy van! Ne verekedjenek!) En is elítélem a verekedést s éppen azért említettem, hogy minél elŐbh meg kellene hallgatni az ifjúságnak, ezeket a jogos kívánságait és kéréseit. Igazságot kell szolgáltatni az ifjúságnak, mert ők úgy érzik, hogy ha ez így marad, akkor a ritkán jutó kis kenyér még ritkábban jut a részükre. Magam is azt mondom, hogy nem helyes a veszekedés, (Griger Miklós: Ügy van!) de intézményesen kell intézkedni részükre. (Diuich Ödön: Tanuljanak, ne politizáljanak!) Büntessék meg a felbujtókat és ; a verekedőket, de ne büntessék meg az ifjúság ezreit, ne büntessék meg azokat a szülőket, akik nélkülözik azt az összeget, amelyet gyermekeik nevelésére, oktatására, taníttatására fordítanak. Hány kétségbeesett szülő tördelte a kezeit ma, amikor azt. olvasta, hogy a kultuszminiszter úr a Műegyetemet bezárta, hogy a félévet nem fogják igazolni, nem tudnak kollokválni és félévre visszaesnek ezek a diákok. Kérdezem, lehet-e megbüntetni azokat, akik szorgalmas, becsületes igyekezettel tanulnak és békésen mennek az egyetemre? Tessék «7. államhatalomnak biztosítani a rendet, tessék fegyelmezni az ifjúságot. Büntessék az ifjak közül azokat, akik verekednek és kötekednek, de ne tessék az egész ifjúságot megbüntetni (Dinicb Ödön: Gondoskodjék az ifjúság arról, hogy ezeket az elemeket kiküszöbölje!) Bocsánatot kérek, a kultuszminiszter úr tegnapelőtt azt mondotta, hogy két napig vár és elvárja, hogv az ifjúság megint békésen vegye fel a munkát és tanuljon. Ezt a két napot a kultuszminiszter úr nem várta be, hanem kiadta a rendeletet a Műegyetem bezárására. . ülése 1933 december 13-án, szerdán. (Jánossy Gábor: Mert közben megint verekedtek!) Igen t. Jánossy képviselőtársam, az én fiam is odajár a Műegyetemre és ő is mondta, hogy nem volt verekedés. Tehát tetszett volna a kultuszminiszter úrnak a mai napot bevárni, ha lett volna egyáltalában ok erre. De ok sem volt. Azért, mert egy gyerek a másikat pofonütötte, nem szabad a diákok százait büntetni. (Jánossy Gábor: Azt sem szabad!) Ezt sem szabad, én is azt mondom. Elnök: Es közbeszólni sem szabad! (Derültség, i Müller Antal: Egyetértek Jánossy Gábor t. képviselőtársammal, mert én is azt mondom, hogy ezt sem szabad, (Zsigmond Gyula: A verekedés nem méltó az intelligens magyar ifjúsághoz!) de olyan helyzetet kell teremteni, hogy a szorgalmas, becsületes, békés diákság igenis, le tudjon vizsgázni, hogy a szülei ne legyenek kétségbeesve azért, hogy hiába hozták meg félévre az áldozatukat, mert gyermekeik nem tudják félévi vizsgájukat letenni. Mélyen t. Ház ! Egyenlő elbánást kérünk mindenki számára. Helyeseltük azt, hogy a 170 millió pengőből a pénzügyminiszter úr iparkodik a gazdákon segíteni. Adná Isten, hogy ez az elgondolás tényleg 100%-os eredményt hozzon és tényleg segítsen azokon a gazdákon, akik bajban voltak. Nagyon félek azonban, hogy nem oda megy a segítség, ahol a legjobban várják. De úgy, amint a gazdákon segíteni kell. éppúgy segítségre vár az ipar is, segítségre vár a kisipar is. (Dinich Ödön: Ügy van!) Elvártuk volna a kormánytól, hogy ugyanabban az időben, amikor a gazdáknak nyújtott jogos segítséget, a másik termelő osztálynak is nyújt valamit, amely termelőosztály ugyanolyan nehézségekkel küzd, hiszen a kisiparosság részéről is a legnagyobb áldozatokat hozzák. (Petrovácz Gyula: Védett műhelyreis van szükség!) Nagyon helyes Petrovácz képviselőtársam közbeszólása, úgy, amint van védett birtok, szükség volna védett boltra és védett műhelyre is, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Rassay Károly: Védett Műegyetemre! — Zaj a baloldalon.) hogy azok, akik önhibájukon kívül kerültek bajba, legalább ebben a rendkívül súlyos időben éreznék az államhatalom támogató kezét. (Egy hang a baloldalon: Ugyanúgy, m'int a védett bankok!) Minthogy, sajnos, nem látom azt, hogy ez a törvénytervezet ezeket a célokat szolgálná és mivel ellenkezőleg attól félek, hogyha ebből törvény lesz, akkor még azt a kis kenyeret is elveszi az ipartól és a kereskedelemtől, amely eddig megvolt, a törvény ja vaslatot # általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Patacsi Dénes! Patacsi Dénes: T. Ház! Annyian és oly sokféle módon bírálták már az előttünk fekvő javaslatot, hogy én nem is kívánok azzal másképpen foglalkozni, mint úgy, hogy a bírálatokat fogom sorban elővenni. (Halljuk! Halljuk a baloldalon.) Az ellenzéki oldalon ía elismerteik azt, hogy az államháztartást egyensúlyba kell hozni. (Rassay Károly: Mióta követeljük!) Az államháztartás egyensúlyba hozatala pedig a bevételeknek és a kiadásoknak összhangbahozásától függ. (Egy hang a balközépen: Ez biztos!) Ezért a megtakarításokra szükség van az egész vonalon, ezt még ellenzéki kép-