Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Àz országgyűlés képviselőházának ÊâS. szenvedő fiainkkal érezzük ezt legjobban, (Zaj a szélsőbaloldalon.) mert fűtött szobában, kastélyokban talán nem lehet érezni, hogy szűkek a határok, hogy szorítanak bennünket, de mi és a mi tömegeink, ha kell, öklünkkel fogunk nekimenni a határoknak és kitoljuk régi helyükre. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez a parlamentbe való hang!} Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: Az én magyar testvéreim az országban, igenis, ezerszámra csatlakoznak a mozgalomhoz. Mert hiába mondja bárki, hogy csak Nyugatmagyarországon van talaja ennek a mozgalomnak! Menjenek el Debrecenbe, menjenek a Duna-Tisza közére, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bohóc!) menjenek el Kecskemétre, menjenek el a színmagyar vidékekre és látni fogják, hogy éppen olyan tízezres tömegek jelentkeznek zárt tömegekben és csatlakoznak a mozgalomhoz. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Demagóg! Bohóc! Népcsaló!) Elnök: Büchler képviselő urat másodszor is rendreutasítom! Meskó Zoltán: Mi nem a nyomor vámszedői vagyunk. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Eeisinger képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Meskó Zoltán: Ezt a mozgalmat, amikor itt a Házban zászlót bontottam és a nemzeti szocializmus Programm ját kifejtettem, kinevették, bohóckodásnak mondták. Azt mondták: magam vagyok. Most egyszerre minisztertanácson foglalkoznak ezzel a mozgalommal és a miniszterelnök úr a zsidóság nagy örömére bejelenti, hogy a mozgalmat meg fo^ja rendszabályozni. A szociáldemokrácia a kormány figyelmét felhívja erre a mozgalomra és eljárást követel ellenünk. Ügy látszik, mégsem csak t a nyugatmagyarországi határszél egypár sváb falujában van talaja ennek a mozgalomnak, hanem, igenis, ez a mozgalom. ia magyar lélekből fakad, A magyar nép szabadságharcát hirdetjük ebben az országban, fajtánk felszabadítását, mert nem tűrjük és nem fogjuk tűrni ebben az országban, hogy a keresztény magyar faj másodrangú polgár legyen saját hazájában, (Nagy zaj.) szemben azokkal, akiknek mindenütt jól megy, bár sehol sincs hazájuk. Testvéreim! (Élénk derültség.) A »testvéreim« megszólítást használtam, de ez nem vonatkozik itt mindenkire. (Derültség.) T. Képviselőház! Nagyon jól tudjuk, hogy ennek a mozgalomnak fegyelmezett mozgalomnak és alakulatnak kell lennie. Mi magunk vigyázunk arra, hogy sorainkat rendbontók ne zavarják meg, mi magunk vigyázunk arra, hogy agent provocateur-ök soraink közé ne férkőzzenek. (Propper Sándor: Megvan már a rotáció?) Majdnem kétéves ez a mozgalom és atrocitásokról velünk szemben vajmi keveset beszélhetnek, mert nem tűrünk semmiféle rendbontást a mozgalomban. De meggyőződtünk arról és már be is jelentettem illetékes helyen, hogy agent provocateur-ök vannak felbérelve, akik a mozgalmat kompromittálni akarják, akiknek fáj az, hogy végre öntudatra ébredt a magyar fajta, akiknek fáj az, hogy saját hazánkban, saját portánkon magunk akarunk urak lenni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Negyvenezer holddal yagy anélkül?) T. Képviselőház! östör József képviselő úr olyan kijelentést tett, hogy az agitátorok azt hirdetik, hogy majd Győrig vagy talán a Balatonig jönnek a német határok. Ezzel a mesével hagyjanak fel egyszersmindenkorra, ezzel a mesével ezt a mozgalmat nem lehet kompromitütése ÎÛÛU január 17-én, szerdán. 241 tálni. (Östör József : Menjen a képviselő úr a német faluba és ott mondja ezt meg!) Amikor én egy német faluban kint vagyok és látom, hogy azok a magyar svábok a Himnusszal kezdik és a Szózat-tal végzik a gyűlést és bátorsággal köszöntik egymást, akkor nem lehet arról beszélni, hogy a magyar svábság körében talaja van a német agitációnak. (Östör József közbeszól.) Nem fogadok el leckét. (Nagy zaj. — Elnök csenget.) Ez így van a sváb községekben is. Maga Hitler;, akit ez a (mozgalom nagyrabecsül, alkat világapos tóinak tart ezen a téren, bár a mozgalom, fenntartja teljes függetlenségét, jelentette ki szemben Dollfussékkal, amikor arról volt szó, hogy Berlinben egy kiállítást akartak rendezni,' amelyen az elszakított Nyugatmagyarország is résztvett volna, hogy nem engedi meg Burgenlandnak, az elszakított Nyugatmagyarországnak kiállítását Berlinben, mert ez vitás terület. (Egy hang jobbfelől: Ez igaz!) Amikor tehát azt látom, hogy a német kancellár, aki iránt a legnagyobb tisztelettel és szeretettel viseltetünk, — és ezt mindenki előtt bevalljuk — (Esztergályos János: Mi van a német horogkeresztes térképpel, amelyen a Balatonig terjed a német határ? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) amikor azt látom, hogy a német birodalom mai vezére, Hitler kancellár, vitás területnek tekinti a Burgenlandot, akkor legyen a képviselő úr meggyőződve arról, hogy mi magyar nemzeti szocialisták ott leszünk a határokon és mindenkivel szemben megvédjük az ország területét. Legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy a magyar nemzeti szocializmusnak az a nagy missziója, hogy azt a németséget, amelyet egyesek talán pángermán vizekre vittek volna, nem a mi pártunk és mozgalmunk útján, hanem esetleg más alapokon, kiragadjuk ebből a mentalitásból és színtiszta, becsületes magyarokká neveljük és tesszük őket. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar svábság becsülettel, a veszélyekben is becsülettel hű ehhez a hazához. T. Képviselőház! Mi nem vagyunk és nem lehetünk erre az országra veszedelmesek, mert a krisztusi evangélium alapján állunk, a krisztusi tanokat hirdetjük, (Zaj a szélsőbaloldalon.) igazságot akarunk ebben az országban. Hogy azután erről az oldalról támadások vannak, az érthető, mert mi azt tartottuk első feladatunknak, hogy a nemzetközi táborokba bemenjünk és azt a munkástestvért, aki közelebb áll hoznánk, mint a Buchingerek pártjához, megnyerjük nemzetünknek. (Esztergályos János: Beszéljen valamit Krámer bácsiról! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Majd a bíróságnál felelünk erre. Ezt a mozgalmat sem lekicsinyléssel, sem gúnnyal, sem rágalommal nem lehet megakasztani; ez a magyar nép megindulása, ez a mozgalom a magyar néplélekből fakad, ez százszázalékig magyar, ez megy a maga útján, feltartózhatatlanul előre. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A parasztnyúzó magyar grófokkal csinálnak politikát! — Elnök csenget.) Azt mondják, hogy Ausztriából kiseprűzték a nácikat. De az egyik oldalon azt kifogásolni, hogy Németországból a pucolás következtében egyesek kénytelenek voltak eltávozni, a másik oldalon pedig azt mondani, hogy itt miért nem seprűzik ki, mint Ausztriában, a náci képviselőket, ez legalább is nevetséges és vegyék tudomásul, hogyha nem tűrik meg a nemzeti szocializmust Magyarországon, akkor legfeljebb nem leszünk képviselők, de az eszme mellett akkor is ki fogunk tartani. (Farkas István: Maga 34*