Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-228
Az országgyűlés képviselőházának 228. maga is rá fog jönni arra, hogy zsugoribban már nem is állíthattak össze költségvetést. Legalább tehát ezeket hagyja meg és ne csökkentse. Ne tűrje a kormány a méltánytalan ínségbéreket, hanem ha utasításokat vagy valamilyen normát szab meg, szabjon olyan normát, amely legalább a száraz kenyeret biztosítsa annak a szegény ínségmunkásnak, aki télen bizony nagyon hiányos ruházatban végzi kint ebben a hidegben ezt az ínségmunkát, amelyért legalább annyit kapjon, hogy a szükséges minimális kalóriamennyiséget magának és családjának meg tudja szerezni. (Büchler József: Szegy en-gy alázat, hogy még ezt sem adják meg!) Kérjük tehát a kormányt, vonja vissza a kiadott bizalmas rendeletet, vagy adjon ki egy^ másik bizalmas rendeletet és tegye lehetővé, hogy ha valahol az ínségakció megakad fedezet hiányában, a hatóságok póthitelhez és hitelátruházásokhoz folyamodhassanak, hogy az ínségakció ne akadjon meg és akadálytalanul folytatható legyen. (Büchler József: A fővárosban is így lesz! Képzelem, mi van a vidéken!) Igen sokszor hallottuk már, hogy nem lesz éhező ember Magyarországon. (Büchler József: Frázis!) Hallottuk Károlyi Gyula gróf miniszterelnök úrtól, hallottuk — ha jól emlékszem — magától Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter úrtól is, és hallottuk Gömbös Gyula miniszterelnök úrtól is. Nagyon sokszor hallottuk ezt a visszatérő mondatot, hogy nem lesz éhező ember Magyarországon. Fájdalommal hozom a miniszter úr tudomására, hogy van éhező ember Magyarországon. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De még mennyi van!) Sokkal több van, mint amennyinek szabad volna lennie, sokkal több van, mint amennyi megengedhető volna egy agrárországban és olyan politikai jelszavak mellett, amelyek ma ebben az országban uralkodnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Váltsa be a kormány ezt a többször hangoztatott ígéretét és hasson oda, hogy valóban ne legyen éhező ember ebben az országban. Mert nagyon furcsa, s nemcsak én és nemcsak mi szociáldemokraták, hanem senki, egyetlen épeszű ember sem tudja megérteni azt, hogy rekordtermés idején, agrárországban két gondcsoportra oszoljék az ország népe: az egyik, a kisebbik azon gondolkozzék, hogy mit csináljon a búzahegyekkel, a zsírhalmokkal és a húsmennyiségekkel, hova, hogyan helyezze el, a másik oldalon pedig a nagy tömeg, a százezrek azon tépelődnek, hogy honnan szeljék le azt a karéj kenyerecskét. amelyet a proletárgyermekek éhségükben sírva kérnek a szüleiktől. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Propper Sándor: Kérek ötperenyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért .meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Propper Sándor: Azért kértem ezt a meghosszabbítást, mert egy konkrét esetre akarok hivatkozni állításaim bizonyítására, noha több van birtokomban, azonban — sajnos — nincs fizílkai időm aztoiknafk előterjesztésére.. Talán egy más alkalommal, ha most nem kapok kielégítő választ, vagy azt kell tapasztalnom, hogy az inségakció nem a helyes keretekben mozog, majd elmondom azokat. Itt van Kispest, egy tipikus munkás- és kispolgári város, hatalmas nagy lakólétszámmal, igen kevés kereseti lehetőséggel, üres, hideg, gyárkéményekkel, ahol egyáltalában nincs már munkaalkalom. ülése 19$$ december l$-án, szerdán. 95 Ott csinált egy költségvetést az inségbizottság. Az ínségadóból várnak jövedelmet 70.000 pengőt, a háztartási pénztárból költségvetésileg előirányoztak 38.000 pengőt, a munkássegélyalapból fel akarnak venni 5000 pengőt, a szemétbányából kibányászott koksz eladásából várnak tízezer pengőt, a társadalmi gyűjtésből 5000 pengőt és ígéretük van a kormánytól 90.000 pengő hozzájárulásra. Ez összesen 216.000 pengő, amivel szemben 32.000 pengővel több iá legrigorózusabban megállapított szükségletük, úgyhogy ebben a pillanatban elméletileg 32.000 pengő hiányuk van, gyakorlatilag azonban egy árva fillérjük sincs. Ez az én kérelmem, és nagyon kérem a miniszter urat, hogy válaszában ne (mondja azt, amit ő és a többi •miniszter urak. szoktak ilyenkor mondani, hogy mi ezt politikailag ki akarjuk használni. Tessék elhinni, ez szociális probléma, szociális kérdés, és én lennék a legboldogabb, ha ezt az interpellációt sem kellett volna elmondanom, és ha azt konstatálhatnám, hogy a kormány sok szociális röppentyűje legalább valamennyire arányban áll a valósággal, az inségakció terjedelmével és minőségével. De mivel nem így van, ezért hoztam mindezt ide és nagyon kérem a miniszter urat, hogy ne mint politikumot kezelje ezt a kérdést, ha•nem mint a szociális ügyekkel megbízott miniszter lássa be azt, hogj ebben az országban hatalmas nagy a nyomorúság, a milyennek nem lenne szabad lennie, adjon munkát a munkanélkülieknek becsületes — ha már úgy kell nevezni — inségbérek alapján. Nem szívesen nevezem így, mert én macgmunkát nem ismerek, mert minden munka becsületes, termelő és hasznos munka, és nem szabad megalázni a munka fogaknát azzal, hogy inségmunkának nevezik. De ha már annak nevezik,, akkor a bére legyen becsületes, l 3 gycn méltó magához a munkához. Adjanak tehát munkát, adjanak becsületes béreket, és akiknek nem jut munka, azoknak adjanak lehetőséget ahhoz, hogy magukat és családjukat táplálni tudják. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök-- A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr azt állítja, hogy a kormány előkészületlenül találta a tél és a tél nyomorúsága, és hogy eddig nem tett semmit a téli ínség enyhítése érdekében. A kérdés úgy áll, hogy a kormány augusztustól kezdve September hó folyamán vóg.g minden várossal, minden törvényhatósággal külön letárgyalta a helyzetet, a szükséglet és a fedezet szempontjából tisztázta azt, hogy milyen ott a helyzet az ínség, a nyomorúság tekintetében és iparkodott gondoskodni a fedezet kérdés'-nek megoldásáról is. Ezek a tárgyalások szeptember folyamán fejeződtek ue, októberben meg M-t állapítva minden szükséglet és minden fedezet precízen, s ma már az inségakció mindenütt folyamatban van ott, — ahol arra szükség van. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Ami már most az inségakció fedezetét illeti, a képviselő úr nyilván egy igen erős tévedésben van, amikor azt állítja, hogy az állami budgetben vannak bizonyos adóbevételek, amelyek az inségakció céljait szolgálják. (Farkas István: Erre a célra lettek megalkotva!) A képviselő urak méltóztattak a költségvetést megszavazni az idén, és abban egyetlenegy tétel inségakció céljára felvéve nincs; nem volt a tavalyi költségvetésben sem. Ez nem jelenti azt, hogy a kormány a szükséghez
