Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-228

96 Az országgyűlés képviselőházának êi tképest^ igenis a költségvetés terhére nem fog kiszakítani összegeket az inségakció megsegítésére. Az inségakció fedezete ma a következő: a törvényhatóségonként és községenként kivetett úgynevezett inségjárulék, amelynek részleteit nem ismertetem, mert úgy is méltóztatnak ismerni, az egyes városok és nagyobb községek (háztartási költségvetésében ennék a szükségletnek a fedezésére felvett összegek, a társadalmi gyűjtések eredményei és végül azok az összegek, amelyeket az így mutatkozó fedezet hiányainak pótlásaképpen az állam saját terhére vállal, (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az állaim a mostani számítások szerint Budapest kivételével körülbelül 6 millió pengő összeget vállalt az inségakció megsegítésére. Ebből a 6 millió pengőből eddig 1,200.000 pengő van kiutalva főleg a városias jellegű helyekre azért, hogy az inségakció megindítható lett légyen. így áll a helyzet. A mai viszonyok között természetesen nem lehet egy inségakciónak az a célja, hogy megszüntesse a szegénységet ebben az országban. Azt hiszem, erre Dárius kincse sem volna elég. Az inségakció célja csak az, hogy az éhező embereket étellel ellássa, a nyomorgókat a hidegtől és a nyomorúságtól, amennyire lehet; védelmezze. (Ügy van! Ügy van jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Természetes dolog az is, hogy minden munkaképes ember ezért a segítségért munkát tartozik végezni. Csak ilyenmódon lehet felépíteni egy egészséges inségaikciöt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezt az elvet lehetőleg mindenütt keresztülvisszük. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A munkaképtelen és beteg emberek természetesen munkateljesítmény nélkül kapnak segélytAmi mármost a képviselő úrnak azt a kifogását illeti, hogy az inségakció olyan éhbérekért dolgoztat, amelyek magukkal rántják a gazdasági munkabéreket is, ez nem állhat meg. Rendelet van kiadva, — és szigorúan ellenőriztetjük, hogy ez a rendelet be is tartassák — hogy a helyi inségmunkákért fizetett 'bérek egyenlő színvonalon legyenek az ottani legalacsonyabb nívójú gazdasági munkabérekkel. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Magasabb béreket inségmunikáért nem lehet megadni, az egészen természetes dolog, mert ennek az inségmunkáj nak a minősége sohasem lesz olyan, mint azé a gazdasági munkáé. (Büehler József: De a vállalkozók ezt kihasználják és nem fizetnek többet, mint amennyit az inségakció! — Zaj. — Elnök csenget.) Az a vád tehát, hogy a kormány nem gondoskodott, nem áll meg, mert a kormány igenis annyira, amennyire a mai nehéz viszonyok között lehetséges, gondoskodott és fog is gondoskodni az Ínségesekről a tél folyamán. Természetes dolog, hogy én a legnagyobb figyelemmel kísérem a kérdés lebonyolítását, és ahol hibát látok, be is avatkozom. Arról azonban biztosíthatom a t. Házat, hogy ma már minden város és minden törvényhatóság, meg a megyei városok is a legnagyobb gonddal fognak ennek a kérdésnek megoldására igyekezni. (Helyeslés jobbfelől.) Már most külön kell még pár szót mondanom az ú. n. falusi inségmunkáról. Konstatálnom kell. hogy az idén a bőséges termés következtében a faiun nincs olyan szorosan vett ínség, mint amilyen pl, tavaly volt a rossz termés következtében. (Ellentmondások a szélső. ülése 1933 december 13-án, szerdán. baloldalon.) Táplálékuk van az embereknek, tehát igazi éhezés ma a falun .csak nagyon kevés embert fenyeget. Arról a nagyon kevés emberről pedig gondoskodás történik. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Propper Sándor: T. Képviselőház! A miniszter úr válaszából azt a részt, amely azt mondja, hogy az inségakció folyamatban van, feltételesen tudomásul veszem, engem azonban ez nem elégíthet ki és magát a választ a maga egészében nem vehetem tudomásul. A miniszter úr a szociális ügyek kezelésével és intézésével van megbízva, s én nagyon kevés szociális belátást és gondoskodást látok a miniszter úr tevékenységében és mai válaszában is. A miniszter úr azt mondja, — de én nem is kételkedem ebben, mert tudtam róla és említettem is —, hogy megbeszélések folytak. De maga a megbeszélések sorozata, amelyet szeptemberben befejeztek, még nem aktív inségakció, még nem cselekvés, mert annak révén még senki egy darab kenyeret, egy tál levest nem látott és nem kapott. Ha ma ez már másként van és az inségakció már folyamatban van. akkor rendben van. De nem lehet kielégítő ez sem, mert hiszen a miniszter úr saját bevallása szerint eddig 1.2 millió pengő összeget folyósítottak az egész ország számára. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Én folyósítottam és azonkívül ott vannak a saját bevételek! Ne tessék minden szavamat félremagyarázni! — Helyeslés jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) 1,200.000 pengő az egész országban az inségakció céljaira olyan nagyon kevés, hogy most már nem is csodálkozom, ha annyi panasz érkezik hozzám az inségakció mennyisége és minősége tekintetében. Roppant érdekes, amit a t. miniszter úr mond arra vonatkozólag, hogy a költségvetésben az inségakció céljaira egyáltalán nincs felvéve semmi. Akkor itt szemfényvesztéssel állunk szemben! Bocsánatot kérek, inségadót vetettek ki. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem! Szükségadót!) Kiknek az ínségét akarják azzal a 45 millió pengővel enyhíteni, amelyet Móric Miklós dr. az ő kimutatásában, mint inségadóbevételt mutat ki? (Farkas István: A Festeticsek ínségét a boletta révén. —• vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ez szükségadó, nem inségadó! Ez nagy különbség!) Ez ugyanaz! (Farkas István: A pénzügyi bizottságban azzal indokolták, hogy az Ínségesek javára szolgál!) Hát ez egészen furcsa! Itt megáll minden tudomány! Egészen furcsa, hogy a munkások kereseti adóját, az alkalmazottak kereseti adóját és jövedelemadóját megpótlékolják szükségadó címén és ebből a szükséget, az Ínséget látóknak nem jut semmi! Egészen furcsa. Akkor tessék szíves lenni megmondani, miért indokolták meg azokat a pótlékolásokat azzal, hogy azok az ínség enyhísésére és megszüntetésére szolgálnak. (vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter: Az államháztartás hiányainak fedezésére! — Jánossy Gábor: A költségvetés egyensúlyának biztosítására!) Ez az antiszociális felfogásnak olyan maximuma, amellyel már vitatkozni sem lehet. (Farkas István: Festetics úr kapott ebből boletta címen!) Nincs érv akkor, amikor a munkások keresete után az adókat megpótlékolják és azt más célokra fordítják. Ez ellen már nem hadakozni, ez ellen nincs érv, itt megáll min-