Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

316 Az országgyűlés képviselőházának 235. ülése Í9SU január 19-én, pénteken. ő megállapításuk szerint viszont túlsók közüzemet szüntettünk (meg. Ez azt mutatja, hogy egyik megállapítás sem őszinte, hanem hogy középen van az igazság. (Kabók Lajos: Szóval a kormány csalhatatlan!) Igenis, szüntettünk meg közüzemeket, és nem kicsiny, hanem igenis nagy lépéssel vittük előbbre a kérdést, amit lényegében nyugvópontra is juttattunk, néhány kérdéstől eltekintve, amelyre rá fogok térni, és ahol további fejlődésre lévén szükség, tovább kell mennünk, éspedig itt is elsősorban a kisipar érdekében. Nem lehet feladatom, hogy nagy, elméleti alapokon nyugvó fejtegetéssel álljak most, az előrehaladott időben a Ház elé a közüzemi kérdésről. Ezt a kérdést igen magas nézőpontokból megvilágították az előadó úr is, a szónok urak is, itt van előttünk a jelentés, és óriási irodalma van a kérdésnek. Azt hiszem, leghelyesebb, ha a felszólalásokban elhangzott konkrétumokra térek rá. Az, amit Magyar Pál t. barátom az Ő szokott mélyen járó fejtegetéseiben mondott, engem nagyon megnyugtatott abban, hogy mégis sokat értünk el. Mert ha Ő azzal a kifejezett szándékkal, hogy jelentésemben tallózva kikeresi azokat a kijelentéseket, amelyekkel ő elvileg nem érthet egyet, csak ilyen keveset tudott találni, (Magyar Pál: Csak egy félórám volt!) — ami elvi dolog volt, azt a félóra első részében méltóztatott befejezni és azután a konkrétumokra rátérni — és ha ezekből a talált állítólagos eltévelyedésekből is olyan kevés alapos és igaz van, amint ki fogom mutatni, akkor ez a jelentés tényleg jobb, mint ahoe-y magam is gondoltam. (Derültség jobbfelől.) Magyar Pál t. képviselőtársam azt mondta, hogy vizsgálat nélkül meg kell szüntetni a magángazdasággal versenyező közüzemeket. Ez lehet igen okos, igen tiszteletreméltó elvi felfogás, azonban a mai viszonyok között egyszerűen megvalósíthatatlan, mert végzetes, sőt bűnös volna, ha vizsgálat nélkül minden ilven közüzemet megszüntetnénk. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) A vizsgálat az én hibámból nem húzódott el, mert Éber Antal igen t. barátom elfelejti, hogy nem én találtam ki, hogy még az ipartanácsot is meghallgatjuk, — ami egvébként igen helves intézkedés volt, az érdekeltség is helyeselte, sőt kérte — hanem már hivatali elődöm utalta oda a dolgot. Ha most rátérek Magyar Pál igen t. barátom további szempontjaira, ő azt mondta, ő a közüzemek ellen van,, mert az árképzés tekintetében nincs befolyásuk a közüzemeknek. Én sem hiszem, hogy túlnagy befolyásuk volna, de talán ilyen apodiktikusan ezt a tételt mint döntő érvet mégsem lehet elfogadni, ha egy igen figyelemreméltó adat hozatik fel ellene, ebhen az esetben Malasits képviselő úr részéről, aki keservesen panaszkodik, hogy az az igen lényeges árleszorító, árszabályozó hatás, amelyet a Máv. oxigéngyára kifejtett, megszűnt annak folytán, hogy ez a gyár szünetelőbe tétetett. (Magyar Pál: Téves adat!) Az adat nem téves, t. képviselőtársam, mert bár azok a számok nem helyesek, amelyeket előadtak, de ha nem a számokat veszem mereven, hanem a tendenciát, nem helytelen az adat. Én nem tudtam többet tenni, minthogy a Máv. érdekeit megóvtam egy szerződéssel, amelyben bizonyos árat kötöttem ki. És ha ezt a szerződést kartellszerződésnek, vagy nem tudom, milyen árszabályozó szerződésnek méltóztatnak tekinteni, méltóztassanak annak tekinteni, de én az ár leszállítása érdekében igenis, helyeselni tudok még egy kartellszerzodest is. Mert a kartellszerződésnél a lényeg az, hogy az arat emeli-e vagy nem; ha az árat leszáll uja, akkor hipokrízis ezt bűnnek tekinteni. Ez vonatkozik arra az állítólagos erős érvre, amelyet Magyar Pál igen t. barátom felhozott, amikor azt mondotta, hogy itt y an a Eico. esete. A Rico, esetében is egy valóságos kartellsaerződés köttetett. Es miért kellett ezt a valóságos kartellszerzodest kötni? Világosan megmondom a jelentésben, de ezt a részét a jelentésnek nem méltóztatott felolvasni. Ez a rész így szól (olvassa): »Minihogy azonban a gyógyszerárukereskedelmi szakma a »Rioo«-nak a magángyógyszertárak ellátásból való kikapcsolásával jelentékeny versenytárstól szabadult meg, abból a célból, hogy a versenyviszonyok megváltozásának karat a fogyasztók ne érezzék« — tehát a fogyasztok! — »az érdekelt felek között létrejött megállapodásban — a belugyminiszer úrral egyetertőleg — olyan feltételeknek szerződésbe foglalásáról is gondoskodtam, amelyek az imént említett veszélyt kiküszöbölik-« Tehát azért, mert egy közüzem megszüntettetek, illetőleg lényegesen korlátoztatott, annak árszabályozó hatása részben megszűnt, — tehát igenis van árszabályozó hatás — és hogy ebből a fogyasztó kárára lényeges áremelkedések be ne álljanak, kénytelenek voltunk hozzájárulni egy kartellszerű szerződés megkötéséhez, amelyet méltóztassék nyugodtan a kartellbizottság elé terjeszteni, mert egy olyan szerződést, amely az árak leszorítását célozza, soha semmiféle kartellbizottság nem fog a közerkölcsbe ütközőnek nyilvánítani. (Magyar Pál: En nem ezt kifogásolom!) Ezt méltóztatott mondani és Eber Antal igen t. képviselőtársam ugyanezt mondotta. T. Ház! Nem akarom a Rico-kérdést újból vita tárgyává tenni. Fejezzük be ezeket a vitákat. En mindent megteszek, ami még ennek a korlátozásnak érdekében megtehető, de mégis az olyan állításokkal szemben, mintha itt közei'KÖicsbe ütköző kartellszerződések^ köttetnének, kötelességem az igazságra rámutatni. További érve volt Magyar Pál t. barátomnak a Rieo-üggyel kapcsolatban az, hogy én a szegedi pólyaszövő gyárral kivételt tettem, mert ezt a cikket a hazai magánipar ezidőszerint egyáltalában nem gyártja, tehát ezt érintetlenül fenntartottam. Ezt ő nagy hibának minősíti, mert ha a magánipar nem gyártja, akkor nem rentábilis, ennélfogva a Rieo-nak sem szabad azt gyártani, viszont azt a szemrehányást kapom, hogy a Rico, nagy nyereséggel dolgozik. Hát hol van itt a logika, hol van az ilyen érvelés jogosultsága? Ezt egyáltalában nem tudom megérteni. Ami Magyar Pálnak azt a további érvét illeti hogy semmiféle szociális szempont nem szól a közüzemek fenntartása mellett, ímert ha ezeket megszüntetjük, akkor a munkások el tudnak jól helyezkedni a magángazdaságban, és ha nem tudnak elhelyezkedni, akkor csak szinekúrákban ültek ott, ezt az elméleti érvet mint olyat elfogadom, mint gyakorlati érvet azonban száz százalékig elutasítom, mert keserves tapasztalatokat tettem ezeknél a megszüntetéseknél. Hiszen ezeknek az alkalmazottaknak és munkásoknak egy töredéke sem tudott elhelyezkedni a magániparban. Én nem teszek szemrehányást a magángazdaságnak, de a közüzemek leépítésének korszaka a legsúlyosabb dekonjunktúra idején nem áll fenn,