Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

Áz országgyűlés képviselőházának &8 és nekünk mint kormánynak, ezekiben a nehéz időkben mindenek felett álló legfőbb feladatunk a társadalmi feszültségek enyhítésére törekedni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ezt pedig egy elvileg még olyan indokolt közüzemmegszüntetéssel nem tudjuk elérni akkor, ha sok ember válik munkátlanná, (Eber Antal: így a kisiparosok válnak munkátlanná! — Ka bók Lajos: Es a munkásokkal nem kell törődni? — Éber Antal: Előbb törődjünk a kispolgárokkal! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: A kispolgárok érdekeinek védelmében ni egy vonalon haladunk és állítom, hogy izek az intézkedések jelentékeny munkaterület visszahódítását jelentik a kisiparnak. Hogy íem még nagyobb visszahódítást jelentenek, .ÍZ nekem fáj a legjobban, és ebben a kérdésben közöttünk soha semmi differencia nem lesz, mert ezen a téren becsülettel és odaadással fogunk küzdeni. Méltóztassék elhinni nekem, hogy ha — amint Eber Antal t. képviselőtársam felhozta — a közszállítási szabályzatot a kisipar érdekében általam tervezett irányban reformáljuk, akkor sokkal, de sokkal többet teszünk a kisipar érdekében, mintha ezen a vonalon még tovább haladunk, (Eber Antal: Azt elismerjük!) amiről szintén nem mondom, hogy ne tegyük, de amaz fontosabb Amit Magyar Pál mondott a Máv. teljesítményeiről, azt nagyon melegen köszönöm, és ehhez az elismeréshez magam is csatlakozom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Az adott viszonyok között kalapot kell emelni a Máv. teljesítménye előtt, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) úgy műszaki tekintetben, mint gazdasági szempontból, valamint azért a fegyelemért és önmegtartóztatásért, amelyet a fizetésredukciók idején tanúsít. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt méltóztatott mondani Magyar Pál t. képviselőtársamnak, hogy helytelen beállítása a jelentésnek az, hogy a Máv. deficitjét fokozza az, hogy a közgazdaság érdekében áldozatokat hoz. Végtelenül örülnék, ha ez helytelen megállapítás volna. Sajnos, ez olyan rendkívül igaz megállapítás, hogy ennek következményei alól nem tudjuk magunkat kivonni. A trianoni nyugdíj teherre is utalás történik a jelentésben, de azt a részt megint nem méltóztatott felolvasni, azért említem ezt meg- (Magyar Pál: Nincs felvéve a jelentésbe!) Ami a postatarifák dermesztő hatását illeti, kérem, hogy ne méltóztassék ilyen komoly és ilyen tanult helyről, mint éppen Magyar Pál t. képviselőtársam, ezt beledobni ebbe a mi sok bajtól zaklatott és ezért minden nélkülözött olcsóság iránt különös fogékonysággal bíró közvéleményünkbe. En akarok cselekedni ezen a téren is, mert azt kötelességemnek tartom, de ne (méltóztassék azt mondani, hogy a posta Magyarországon a legdrágább. A magyar posta talán a legjobb, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) vagy a legjobbak közé tartozik a világon, de azt mégsem lehet mondani, hogy mindenben a legdrágábbNagyon szívesen rendelkezésére bocsátom t képviselőtársamnak erre vonatkozólag az adatokat, a grafikonokat, amelyeket állandóan szem előtt tartok, nézzük meg ezeket sine ira et studio. Kikhez forduljak én támogatásért a gazdasági demagógiának ebben a mai korszakában, ha nem a legkomolyabb szakértőkhöz, és kérnem kell őket, ne méltóztassanak >. ütése I9ê% január 19-én, pénteken. 317 ítéletet mondani, mielőtt a kérdést együtt meg nem nézzük. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mert ha mi a jelszavakkal nem szállunk szembe akkor egy általános, téves felfogás fog elterjedni társadalmunkban és akkor aztán, ha ilyen alapon a posta rentabilitását letörjük, — ami felé nagyon szépen haladunk mar, mert kilencmillió bevételi feleslegből most már csak 2'4 millióra számíthatunk — akkor lehet, hogy valami csekéllyel olosóbbítjuk a szolgálatot, de az állami üzemeink szörnyű deficitjét még jobban fokozzuk. (Esztergályos János: A drágításban a telefónautomaták is segítenek! Havonta 50—100-zal több telefonbeszélgetést jelentenek, mint amennyi tényleg történik ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Ami az Állami Nyomda vagy egyéb hatósági nyomdák kérdését illeti, megállapíthatom, hogy ezek most már nem csinálnak lényeges versenyt a magániparnak. Ez részletesen el van mondva a jelentésben, de ha csinálnak is valami versenyt, sajnálatomra ezen a vonalon túlmenni nem vagyok hajlandó, és nem is tudok. Ami a Győri Ipartelepek Részvénytársaság hovatartozását illeti, errenézve igaza van Magyar Pál igen t. képviselőtársamnak, ott kell egy bizonyos racionalizálásnak történnie, de megint nem úgy áll a dolog, hogy lánckereskedelem folyik az árammal. Azt az áramot nagyon szívesen szállítaná a Dunántúli Villamossági Et. Győr városának közvetlenül, azonban Győr városának egy szerződése van a Győri Ipartelepek Rt.-gal, amelynek megváltoztatása ellen éppen Győr városa emel aggályokat. Én egy sokkal racionálisabb utat találnék. Az áram nem drágul a láncon, pedig én nekem talán örülnöm kellene annak, ha a Dunántúli Villamossági Rt. drágábban tudná eladni az áramot, mert akkor legalább ennek a nehéz helyzetén tudnék valamit javítani. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ezt a helyzetet nagyon jól ismerjük (Magyar Pál: Majd részletesen foglalkozom vele!) és rendbe fogjuk hozni. Ami Magyar Pálnak a borkősav- és szénkéneggyárra vonatkozó észrevételeit illeti, azo^ kat nem értem egészen. A jelentés tudniillik azt mondja, hogy miután senki, a magánipar sem kifogásolta ennek létezését, (Magyar Pál: Persze, hogy nem!) ennélfogva ennek megszüntetése nem rendeltetett el. (Magyar Pál: A mezőgazdaság érdeke!) Senki sem kifogásolja ezt, — most először halljuk, hogy utólag jelentkezik Magyar Pál igen t. képviselőtársam — ennélfogva ezek fennmaradtak nagyon szerény keretben, de ha veszteséggel dolgoznak, akkor nem ezen jelentés és intézkedés kapcsán történik róluk döntés, mert ez nem arról beszél, hogy azokat az üzemeket szüntessük meg, amelyek veszteségesek, — ez is egy szempont ugyan — hanem itt azt nézzük, melyik az az üzem, amely a magániparnak konkurrenciát csinál. Hát ez senkinek sem csinál konkurrenciát és senki sem kívánja megszüntetését, nem értem tehát azt, hogy most annyi év után egyszerre találkozunk ezzel a kifogással. Azután egészen figyelemreméltó, hogy azt mondja Magyar Pál igen t. képviselőtársam, — nem tudom, hogy összhangban-e egyébkénti felfogásával, ezt méltóztassék megítélni — hogy tiltakozik a jelentésnek azon része ellen, amely megszünteti a balatoni hajózást. (Magyar Pál: Ügy van!) En ezt nem értem, mert