Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-228
74 Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 1933 december 13-án, szerdán. megszűnt légyen, egy szakasznak a beiktatása volna szükséges, vagy egy külön egyszakaszos törvényjavaslat, amely csak azt mondaná ki egészen világosan és érthetően, nem pedig olyan komplikált nyelvezettel, mint a milyen stílusban ez a javaslat íródott, hogy (olvassa): «Közpénztárból mindenki csak egy címen húzhat javadalmazást, akár fizetés, akár nyugdíj, akár bármi más elnevezés alatt nyújtott juttatás is lett légyen az.» (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Ezt a rendelkezést ebben a javaslatban sajnálattal nélkülözzük, henne megtalálni nem tudjuk. Ezzel kapcsolatosan még egy másik kérdést is felvetettek, mint ennek a javaslatnak az előnyét és pedig a fiatalság elhelyez'kedésének a kérdését. Azt mondották, hogy erre ez a javaslat ad módot, ez a javaslat ad keretet, ez a javaslat nyújt teret. (Gál Jenő: Csak állást nem!) Bocsánatot kérek igen t. Ház, ha ez a javaslat tényleg csak három és félmillió pengő tényleges megtakarítást jelent, akkor hol van az ifjúság elhelyezkedésének a lehetősége, ha pedig meg van az ifjúság eLhelyezkedésének a lehetősége, aktkor meg hol van a megtakarítás? Tehát vagy a megtakarítással méltóztassék indokolni a javaslatot, vagy az ifjúság elhelyezésével, de a kettővel együtt azért nem lehet indokolni, mert nem lesz tényleges megtakarítás sem, mert ugyanannyival csökkennek a bevételek a forgalom és fogyasztás csökkenése révén, de az ifjúság sem fog elhelyezkedni tudni ennek a javaslatnak alapján. Ha azt vizsgálom, hogy annak ellenére, bogy az ifjúság ennek a javaslatnak révén el nem helyezkedhetik, annak ellenére, hogy ez a javaslat tényleges megtakarítást végeredményben még sem jelent, mégis miért volt szükséges ennek a javaslatnak benyújtása, miért szükséges ennek a javaslatnak törvényerőre emelése, akkor abban találom meg a feleletet, ha azt mondom, hogy világos konzekvenciája az eddigi kormányzati rendszernek ez a javaslat is és csak befejezése egy régóta húzódó folyamatnak a 'kivételes hatalom kiszélesítése tárgyában és irányában. Az 1912:LXIII. te. intézkedik a háború esetére szóló kivételes hatalom gyakorlásáról. Annak ellenére, hogy 1918-ban szűnt meg a háború, 1933-ban még mindig az 1912:LXIIL tc.-en alapuló kivételes hatalom alapján kormányoz a kormányzat és ennek alapján rendeletekkel intézkedik olyan kérdésekben, amelyekben t normális időkben, békevilágban csak ' törvényes úton volna, szabad intézkedni. Az újabb területet a kivételes hatalom kiszélesítésére ez a javaslat adja meg a függőség tökéletesítésével, a fegyelmi nélküli elbocsátás lehetőségével és a bírói függetlenség megszüntetésével. Ha a javaslat hátterét alkotmányjogi szempontból vizsgálom, azt kell mondanom, hogy az út egészen egyenes és világos: kezdődött az 1912:LXIII. tc.-kel. az annak alapján való rendeleti kormányzással, folytatódott a 33-as bizottság megalakításával, amelynek megalakítása a nemzet legvédettebb, legsarkalatosabb és legtradicionálisabb alko'tmányjogát, az adó- és ujoncmegajárilás jogát adta fel és a parlament Köréből rendeleti útra terelte és betetőzi most a bírói függetlenség megszüntetésével, a tisztviselők teljes függőségével. Ha végignézzük ezt a vonalat, akkor azt kell kérdeznem: van-e egyáltalán onég értelme; van-e egyáltalán lényege a parlamentarizmusnak? Az 1912:LXIII. te. alapján nincs esküdtszék, nincs szabadsajté, a kormányzat bölcsessége folytán nir.es titkos választójog, a kor; mányzás rendeleti úton történik, az egyesülési és gyülekezési szabadság a minimumra korlátozódott, a parlamenti szólásszabadságot a jelen házszabályok szorítják meg és teszik néha lehetetlenné. Most a bírói függetlenség is megszűnik és függő helyzetbe kerül az egész tisztviselői társadalom. Ha a másik oldalon az ország gazdasági képét nézem, akkor azt látom, hogy az egész vonalon megteremtett a nyomorúság nemzeti egysége. Ez a nyomorúság minden egyes foglalkozási ágra egyaránt vonatkozik. Ez a nyomorúság egyaránt érinti a falusi és városi lakosságot. A falu látszatra néha még kap egy jó szót, a város még jó szót sem kap. Ez a különbség a kettő között. Eszünkbe kell jutnia a nemrég elhunyt nagy francia politikusnak és tudósnak mondata, amelyet halála előtt, mint utolsó szavait mondott el: «Milyen rettenetes ennyi reménytelenséggel meghalni!» Ezt mondotta Painlevè. Annak, aki a magyar alkotmány tradícióiban, aki Nagy-Magyarország gazdasági egyensúlyában és az európai felvilágosodott humanista és demokratikus jog körében nevelkedett és nőtt fel, még fájdalmasab : ban kell felsóhajtania: milyen céltalan ennyi reménytelenség közepette látszat-közéietet élni! (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T- Ház! Ügy tudom, hogy ennek a Háznak többsége a polgári rend alapján áll. A polgári rend konzerváló ereje azonban — méltóztassék egyszer végre ezt az unalomig hangoztatott igazságot megjegyezni, de nemcsak megjegyezni, hanem a gyakorlati életbe is átvinni — az önálló kisexisztencia. Vizsgáljuk meg, hogyan állanak az önálló kisexisztenciák, hogyan áll az úgynevezett középosztály élete. Nézzük talán a lateiner-társadalmat, nézzük meg azt a statisztikát, amely kimutatja, hogy a legutolsó hónapokban elhunyt ügyvédeknek egyharmada Budapesten önkezével vetett véget életének? Vizsgáljuk talán az ügyvédek helyzetét, akiknek helyzete javítására most az igazságügyminiszter úr benyújtott egy törvényjavaslatot, amely javaslatot magyarul én úgy neveznék el, hogy törvényjavaslat az ügyvédi kamarák eddigi autonómiájának megszüntetése tárgyában és törvényjavaslat azoknak az ügyvédeknek, akik nem feltétlenül gazdag emberek, az ügyvédi közéletből való kizárása tekintetében? (Gál JenŐ: Ugy van!) Vizsgáljam talán az iparosnak és a kereskedőnek helyzetét? Mondjam el újra azt a sok keserűséget, azt a sok átkot, azt a sokmázsás súlyt, amely az Oti. Mabi, adó, vám vagy deviza képében jelentkezik mindennap a műhelyekben és boltokban? Vagy részletezzem a gazdatársadalom bajait, amelyeket már számtalanszor ismertettek e Ház padjain, vagy mondjam el a diplomásoknak munka- és kenyérnélküli helyzetéről való keserves sirámait? Igen t. Ház! A munkanélküliség gyászosan fekete karácsonya köszönt újból erre az or szagra s Mikulás-puttonyával megjelent a pénzügyminiszter úr s r ebben a puttonyban hozta a nyugdíjról szóló törvényjavaslatot, amely törvényjavaslat végeredményben mégsem Mikulás puttonyát, hanem az ördög virgácsát jelenti az egész tisztviselői társadalom számára, de nemcsaík a tisztviselők, hanem rajtuk keresztül az egész magyar polgári társadalom számára. Igen t. Ház! Méltóztassék megnézni Fran-:
