Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-228
Az országgyűlés képviselőházának 228. ciaország jelen belpolitikáját: egymásután ezen borul fel a francia politikai élet és buknak meg egymásután a kormányok, mert sokkal kisebb mértékben, mint nálunk, le akarják szállítani a tisztviselői fizetéseket. Nálunk még mindig nem tudtunk ráhelyezkedni arra az alapra, hogy a kisember, az önálló exisztencia az, amely elsősorban védelemre szorul, (Ügy van! a baloldalon.) nemcsak a kisembernek. nemcsak az önálló exisztenciának érdekében. nem azért, hogy őt magát tartsák fenn, nem a. kisember öncélúsága, hanem a nemzet öncélúsága érdekében, mert ha a kisember elbukik akkor szaporítja a nincstelenek tömegét, sza; porítja azt a tömeget, amelynek nines többé veszítenivalója. Amíg a kisember önálló exisztencia, addig a polgári rendnek és nemzeti alapnak védbástyája s ezáltal egyetlen garanciája a nemzeti és polgári állam fennmaradásának. Igen t. Ház! Hogy ez a javaslat a kisembert mennyire sújtja, s hogy elsősorban éppen a kisembereket, a kisnyugdíjasokat sújtja, méltóztassék megengedni, hogy errenézve a hozzám érkezett nagytömegű levélből csak néhányat és azoknak csak néhány részietát ismertessem, hogy ebből ez kicsendüljön. Elsősorban az állami kisnyugdíjasok országos mozgalma vezető bizottságának memorandumát ismertetem, amely memorandumnak e Házban való előterjesztésére felkértek engem (olvassa): «Az új nyngdíjtörvénynovella javaslata voltaképpen csak háromirányú módosítást tervez az eddigi állapoton. Legfőbb intézkedése az, hogy a tisztviselők nyugdíjazását megengedi olyan esetekben is, amikor az illető nem szolgálatképtelen, miáltal a tisztviselőknek a kormányhatalomtól való függőségét növeli. Másik intézkedése az, hogy a rövidebb szolgálattal bíró alkalmazottak nyugdíilakb?rét tetemesen leszállítja, végül pedig szabályozza az t álláshalmozás esetét a nyugdíjasok szempontjából A javaslatot aggodalmasnak tartjuk, mert a tényleges tisztviselők feje fölé kettős Damokle?-kardot emel: az egyik a könnyű szerrel való időelőtti nyugdíjazhátóság, a másik pedig az, hogy az ekképpen kinyugdíjazott tisztviselőt óriási lakbér veszteséggel is sújtja. Ezzel szemben a régi sérelmeket és igazságtalanságokat egyáltalában nem orvosolja. Hiszen gróf Károlyi Gyula miniszterelnök 1931 őszén kijelentette, hogy a nyugdíjasok között fennálló különbségeket és a kategorizálások folytán fennálló súlyos igazságtalanságokat a nyugdíjnovella lesz hivatva orvosolni. A kisebb nyugdíjasok legnagyobb sérelméről, a 15 éven aluli szolgálat alapján nyugdíjazottak nyugdíját az 1924. évben behozott 40%-os szanálási levonás alól leendő mentesítéséről még csak említés sincsen téve. Szintúgy nem gondoskodik a javaslat a régi és új nyugdíjasok közti igazságtalan megkülönböztetés megszüntetéséről. Egyáltalán nem intézkedik a javaslat a kisnyugdíjasokat mee-illető. létminimumnak megállapításáról, a családi pótlék megállapításáról és a nyugdíjashoz férjhez menő nőket illető özvegyi nyugdíjról. Ha sokévi vaiúdás után végre hozzáfogtak egy nyngdíjnovella megalkotásához, akkor abban a kirívó igazságtalanságokat is orvosolni kell, miért is az alábbi pontokban soroljuk fel megindokolt kérelmeinket: 1. Elsősorban is kívánjuk a legnagyobb igazságtalanság jóvátételét, a 15 éven aluli szole-álat alapján nyugdíjazottak nyugdííának a 40%-os szanálási levonás alól való mentesítését. Azt sohasem fogja tudni megindokolni a ülése 1933 december 13-án, szerdán. 75 kormány, hogy miért éppen ezeknek a nyugdíjából és lakbérnyugdíjából vonnak immár le kilenc esztendeje 40%-ot szanálás céljára, holott ezeknek a nyugdíja már a nyugdíjtörvénynél fogva is igen .alacsony mértékben, a tényleges fizetés 40—48%-ában lett annakidején megállapítva. Ezen kategória tagjait már a nyugdíjtörvénynél fogva is csak alacsony, létminimum alatti nyugdíj (havi 70—80 pengő) illette meg, és ebből a létminimum alatti kis nyugdíjból s lakbérnyugdíjból vesznek el kilenc éve 40%-ot az állam szanálása céljából. Sokszor felvetették ezen kategória tagjai, hogy ha az államkincstár szanálásra szorul, azt miért nem viseli mindenki a vagyona és jövedelme arányában, de feleletet soha nem kaptak. Pedig ez éppen olyan, mintha valamely falu tagjait tízszerte akkora adóval sújtanák, mint a többi falu tagjait. Ezen kategória tagjai az őket ért különleges igazságtalanság következtében tönkrementek, lerongyosodtak, testben-lélekben lezüllöttek, minélfogva az osztó igazság elve azt követeli, hogy az őket kilenc esztendeje terhelő különleges levonások necsiak beszüntettessenek, hanem részükre a lelkiismeretnek megfelelő kárpótlás is nyujtassék az indokolatlan szenvedéseikért. 2. Kívánjuk az új és régi nyugdíjas kategóriák közti igazságtalan megkülönböztetés megszüntetését ajkképpen, hogy minden nyugdíjas nyugdíja a ma fennálló tényleges fizetések törvénvszerinti százalékában állapíttassék meg. 3. Ha már áldozatra van szüksége a kincstárnak, úgy ezt mindenkinek egyenlően kell viselnie, teliát kívánjuk, hogy a szükségnek törvény szerint megállapítandó idejére minden nyugdíjas lakbére a megfelelő tényleges fizetési osztály részére érvényes lakbér 80%-ában állapíttassék meg. Ez sokkal nagyobb előnyt jelentene a magyar királyi államkincstár szempontjából, mint a tervezett intézkedés, mert a nyugdíjasok legnagyobb része (90%-a) harminc évnél hosszabb szolgálat alapján lett nyugdíjazva. 4. Kívánjuk, hogy ha a nyugdíjtörvény szerint járó nyugdíj havi 100 pengőt nem halad túl, ez semminemű levonással ne terheltessék, illetve 100 pengő minimum ne érintessék. 5. Kívánjuk, hogy ha a nyugdíjtörvény szerint járó nvugdíj a havi 100 pengőt nem haladja túl, ez esetben a családi pótlék ne csonkíttassék. 6. Kívánjuk, hogy a havi lakbérminimum 60—50—40 pengőben állapíttassék meg aszerint, hogy a nyugdíjas t tényleges korában minő képzettséggel bíró állást viselt. 7. Kívánjuk és javasoljuk, hogy a kincstár részére szükséges ^ megtakarítás a kartellek stb. megfelelő megadóztatásából s a külföldön élő nyugdíjasok nyugdíjának beszüntetéséből teremtessék elő. Kívánjuk, hogy azon özvegyek részére is megállapíttassék a törvény szerint járó özvegyi nyugdíj, akik nyugdíjashoz mentek nőül, hogy ha a házasság megkötésekor a nyugdíjas még nem volt 60 éves s ha egy bizonyos hoszszabb időt házas együttélésben töltöttek, például 10 esztendőt. Kívánjuk, hogy a bírói függetlenség semmiképpen se érintessék, a tisztviselők pedig csak szolgálatiképtelenség esetén legyenek nyugdíjazhatok, független bíróság által, kontradiktórius eljárás útján.» Igen t. Ház! Ehhez a memorandumhoz, 10*
