Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-227

56 Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 1933 december 12-én, keddien. főispáni hatásköröket állapították meg, szó volt arról, hogy a bírókra is bizonyos befolyással lehet majd a főispán. Az a bizonyos 57. § óriási összeütközést okozott ebben a Házban és a végén mégis az akkori igazságügyminiszternek kellett deferálnia és ki kellett hagynia ezt a szakaszt a törvényből. Érdekes, hogy nem kisebb ember, mint Günther Antal a következőket írta akkor a Jogtudományi Közlönyben (olvassa): «Ki áll jót arról, hogy ezt aiz eszközt, ha ennek célzata távol áll is a mai kormánytól, de adott esetben >a viszonyok és a körülmények kényszere alatt nem fogja-e felhasználni! a kormány és a főispán arra, hogy rájuk nézve esetleg politikai tekintetben fontos, vagy éppen életbevágó kérdésben megteremtsék a bírói meggyőződés és az eltérő kormámyfelfogás közti összhangot.» Günther Antal nem hiába írta ezt. igazságügyminiszter úr. akkor, amikor veszedelemben látta a magyar bírót a főispánoktól. Felhozok egy másik érdekes kérdést. A nemzeti ellenállás idején, Kristóff

y belügyminisztersége alatt, amikor — talán nagyon jól méltóztatnak emlékezni — főispánokat neveztek: ki, volt Magyarországon, tisztelettel mondva, nagyon sok alispán, aki nem is engedte be a főispánt a vármegyeházába. Méltóztassék kikeresni az iratokat, hány ilyen alispánt függesztettek fel, hány ilyen alispán került a bíróságok elé és milven kormánynvomást igyekeztek akkor gyakorolni a bíróságokra, hogy ezeknek az alispánoknak a kormányzat^ szerint méltó büntetésük meglegyen. Tisztán és kizárólag a magvar bíróságnak köszönhető, hogy egyetlen alispánnak sem lett bántódása és ennek következtében az akkori kormány csúfosan megbukott. T. Ház! A magyar bíróról mi azt hisszük, hogy teljesen független. Pedig ez tévedés. A magyar bíró ma sem független, ma is vannak körülmények, amelyek a magyar bíró függetlenségét gátolják: a bírói kinevezés és előléptetés és a titkos minősítés tekintetében., T. miniszter úr, a magyar bíróii kar tagjai a magyar középosztályból és a földmívesosztályból szoktak leginkább kikerülni és a magyar középosztály, a magyar tisztviselői osztály és a földmívesosztály különösen ma van borzasztóan lerongyolódott állapotban. De máskor sem volt vagyonilag nagyon erős. Az az ifjú, főiskolai tanulmányai alatt és azután, amikor főiskolai tanulmányai és a bírói-ügyvédi vizsga megszerzése után még kénytelen esetleg nagyon sok ideig várni, amíg állásba kerül, rengeteg pénzt költ el és nagyon sokszor a család adósodik el miatta. Méltóztassék elképzelni, — az igazságügyminiszter úr ezt talán praxisból tudja — már egy joggyakornoki kinevezésnél az apósok, az apák, a sógorok, a képviselő, a főispán, mindenki megkörnyékezi az igazságügyminisztert vagy éppen azt, akitől ez a kinevezés függ. Azt kérdezem, minő iskola ez arra a független bíróra nézve, aki ilyen nehéz körülmények között az államhatalom kegyéből tud hozzájutni egy álláshoz? Az is kérdés, t. Ház, hogy annak az ifjúnak magaviseletét is vizsgálni kell. Mert nemcsak tudományát, nemcsak kitűnő oklevelét, hanem esetleg más aninden egyebet, nem tudom, fellebbvalóival vagy előkelő tisztviselőkkel való kedvesmodorú viselkedését is számításba veszik úgy, hogy az a fiatalember meggyőződik arról és a lelkébe vésődik, hogy talán nem is tudása, nem w munkája következtében jut ahhoz az álláshoz, hanem más eredők biztosítják részére a megfelelő elhelyezkedéstT. Ház! A bíró is ember, a bírónak is vannak, mint embernek, gyengeségei. Azt kérdezem, hogy amikor eszmei függetlenségét kell gyakorolnia, nem lesz-e tudat alatt valami nyomás, amely nyomás őt arra kényszeríti, hogy kormánykegyektől függő magasabb bírói állásbajutásoknál vagy pedig esetleg az általa kért elhelyezkedésnél olyan magaviseletet tanúsítson, amely a mindenkori politikát képviselő kormányoknak tetszik? En nem mondom, hogy a magyar bírói kar ilyen, könnyen adódhatik azonban az az aggodalom, hogy lehetnek esetek, amikor mindezeket figyelembe vej szik. Mert én nem hiszem, hogy ne figyelné és annak az eshetősége is megvan, hogy figyeli a kormányzat a politikai pereket, árpolitikai perek bíráit, a politikai perek tanácsait, a vizsgálóbírói működéseket. Látunk sokszor vizsgálóbírói visszarendeléseket, tanácsváltoztatásokat, berendeléseket, azután a berendelésekből visszarendeléseket, amelyeknek hátsó rugóit nem tudjuk. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez az adminisztráció!) En valahogy úgy érzem, hogy ezek a berendelések és visszarendelések a bírói karban olyan felesleges ambíciót váltanak ki, amelyek inkollégialitásra vezetnek. (Kelemen Kornél: A tanács összeállítását nem a miniszter csinálja!) A vizsgálóbírák kirendelésére igenis van a miniszternek befolyása. (Kelemen Kornél: A tanácsok összeállítására nincs!) Rá fogok térni, hogy hol van a miniszternek befolyása a törvényszéki elnökön keresztül a tanácsok összeállítására is. (Lázár Andor igazságügyminiszter: A miniszter a felelős, hát valami befolyásának csak kell lenni!) Természetesedé nem ilyen szempontból. (Rassay Károly: Ne vállalja a miniszter úr, hogy befolyása van! Mondja, hogy nincs befolyása!) Mondja, hogy nincs befolyása, ez az egyszerűbb. (Lázár Andor igazságügyminiszlter: En gyakorlom ezt, nem mondom! — Rassay Károly: A tanács összeállítására ne méltóztassék gyakorolni befolyást! Vagy legalább ne tessék bevallani! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Megfordítva! En a befolyás mellőzését gyakorlom!) Mélyen t. miniszter úr, most meg fogom mondani, be fogom igazolni, hogy mégis van befolyása a minősítésre. Ne méltóztassék csodálkozni, mert majd meg méltóztatik látni, hogy van. A bíráknak tudniillik kétféle minősítése van, van egy titkos minősítés és van egy még titkosabb minősítés. Az úgynevezett minősítési rendeletet az igazságügyminiszter 1913-ban adta kii 62.500. szám alatt. E minősítési rendelet szerint a járásbírákat a járásbíróság elnökének meghallgatásával a törvényszéki elnök minősíti. Hogy ez a minősítés mikre vonatkozik, arra majd később ráfogok térni. Ez a minősítés, anélkül, hogy a járásbíróság elnöke tudná, hogy hogyan minősítik a bíráját, felkerül a táblai elnökhöz. A táblai elnök tovább adja ezt a minősítést, ö megint minősít, anélkül, hogy a törvényszéki elnök tudna erről a minősítésről. Ez a minősítés felkerül az igazságügyminiszterhez. Anélkül tehát, hogy az alsó bíró, áz a lenn lévő bíró, a járásbíró, vagy törvényszéki bíró tudna egyáltalán arról, hogy milyen a minősítése. Most van egy másik, a még titkosabb minősítés. A mélyen t. igazságügyminiszter úr talán nem tudja, hogy mi erről tudunk. Az