Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-227

Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 1933 december 12-én, kedden. 55 Patacsi Dénes jegyző: Petró Kálmán! Petró Kálmán: T. Képviselőház! Témám, amelyet beszedem elmondásánál választottam, olyan, hogy megkívánja a teljes tárgyilagosságot, a teljes nyugodtságot. Mintha csak a templomiban imádkoznék, olyan áhítattal kezelem a bírói függetlenség kérdését, amelyet témámul választottam, mert úgy látom, hogy ennek a törvényjavaslatnak 7. §-ában foglalt rendelkezései veszélyeztetik a bírói függetlenseget

% vagy legalább is lehetőséget nyújtanak a biroi függetlenség megtámadására. t Szerény nézetem szerint a bírói függetlenség: relatív fogalom, s azt jelenti, hogy az minden befolyástól mentes cselekvési szabadság, hogy az eljáró bíró ítélkezésében minden befolyástól mentesen tartozik ítélni. Ebben a befolyasmentességben benne kell lennie a független jogi, független anyagi helyzetnek és a független társadalmi helyzetnek. A bírói függetlenség garanciái közül a legfontosabb az ermozdíthatatlanság, az áthelyezhetetlenség, az anyagi függetlenség és az Összeférhetlenség. Kénytelen vagyok egyes törvényszakaszokra hivatkozni, hogy ezeket ismertetve a melyen t. Ház előtt, le tudjam vonni végső konklúzióimat. Nagyon örülök, hogy a t. Házban ügyvédképviselők is vannak jelen, akik okfejtéseimet talán figyelemre méltatva, ha nem is helyeselnék azokat, de legalább azt fogják megállapítani, hogy az az aggodalom, amelyet én látok, mégis tényleg fennforog. T. Ház! Az 1869 : IV. te. 15. §-a azt mondja, hogy törvényesen kinevezett bíró a törvényben meghatározott eseteken kívül hivatalból el nem mozdítható. Két elmozdíthatósági esetet állapítanak meg törvényeink: az 1871: VIII. te. szerint fegyelmi bíróság jogerős ítéletével lőhet elmozdítani a bírót és az 1878 : V. te. szerint büntetőbírósági ítélettel hivatalvesztésre lehet ítélni a bírót. A bíró át sem helyezhető. Nem helyezhető át, mint ahogyan az 1871-es törvény tárgyalásakor maga az igazságügyminiszter, Horváth Boldizsár mondotta a következőket (olvassa): «Kérem a t Házat, méltóztassék az első sorhoz «a bírót csak a következő esetekben szabad más bírósághoz áthelyezni» ezen módosítást hozzácsatolni: akarata ellenére,» Azt mondja a továbbiakban Horváth Boldizsár. — ez nagyon érdekes és szeretném erre felhívni az igazságügyminiszter úr figyelmét — hogy a törvényjavaslatnak célja a bíró függetlenségét biztosítani és úgy szól a bírói hatalom gyakorlásáról a törvényjavaslat is, hogy akarata ellen sem előléptetni, í^em áthelyezni, sem nyugdíjba helyezni a magyar bírót nem lehet. Mégis vannak törvényeink, amelyek szerint át lehet helyezni a magyar bírót: a bírói szervezet változtatása esetében az 1871 : IX. te. szerint, rokonsági és sógorsági viszonyok fennforgása esetében az 1891 : XVIII. te. szerint és ideiglenes berendelés vagy pedig kirendelés esetében az 1890. évi XXV. te. és 1891 : XVII. te. alapján. A bírói függetlenségnek egyik főkritériuma az anyagi függetlenség is. A bíró anyagi függetlenségét az 1869 :IV. te. 5. §-a biztosítja, amely szerint minden bíró az állampénztárból húzza a fizetését. A bírónak vannak még más független jogai is, például a bíró politikai jogait szabadon gyakorolja, országgyűlési választásokon szintén szabadon gyakorolhatja politikai jogait. A független bíró a bírói hatalmat minden irányban pártatlanul kell, hogy gyakorolja, nincs alárendelve, nincs •' lekötelezve, nem keresheti másnak a tetszését, nem nézheti másnak nemtetszését, nem nézhet sem le, a jogkereső közönség felé, sem pedig fel, a kormányhatalom felé, mert hivatali esküje a következőképpen szól: «Személyválogatás, érdekeltség és elfogultság nélkül kérést, jutalmat, kedvezést, kedvkeresést, félelmet, gyűlöletet félretéve részrehajlatlanul, lelkiismeretesen, meggyőződése szerint igazságot tartozik szolgáltatni.» Mennyi mindent kíván a törvény a bírótól, mennyi mindent kíván a nemzet, az ország a bírótól! Mielőtt rátérnék a törvényjavaslatnak általam sérelmezett 7. §-ára, nagyon örülök, hogy az igazságügyminiszter úr figyelmét fel tudom hívni itt személyesen arra, hogy az 1875. évi XXXVL te. leszállította a törvényszékeknek az 1871:XXXII. te. és az 1873 :XV. törvénycikk által megállapított számát 102-ről 65-re. Ugyanez a törvény kimondta, hogy az elsőfokú bírák és ügyészek nyugdíjazhatok, illetve áthelyezhetők. Ha az igazságügyminiszter úr az igazságügyminisztériumi irattárban megnézi, akkor meg tudja állapítani azt, hogy milyen óriási hatalmat kapott akkor a kormányzópárt ezzel a rendelkezéssel. Városok voltak bizonytalanságban, amelyekben törvényszék volt, ügyészek és bírók voltak bizonytalanságban, mert nem tudták, hogy melyik pillanatban fogják áthelyezni. Az ijedelem, a rémület nemcsak az egyes emberekben volt benne, hanem a városokban is. Valószínűen az akkori kormányzat sem ebből a célból és nem kormányzati célokból hozta ezeket az intézkedéseket, de voltak olyan intézkedések, amelyek a bírákra és ügyészekre egészen hátrányosak voltak és éppen olyan bírókat helyeztek el és nyugdíjaztak, akik politikailag talán nem helyesen és nem kellően viselkedtek. De voltak városok is, amelyektől elvették a törvényszéket. Hogy egyebet ne mondjak, ott volt gróf Apponyi Albert városa. Ettől a várostól, Jászberénytől is elvették a törvényszéket és gróf Apponyi Albert pedig itt a Házban rengeteget kérte és rengeteget járt utána, soha vissza nem tudta kapni Jászberénynek a törvényszéket. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Tőlem kérte!) És nem kapta vissza! (Lázár Andor igazságügyminiszter: Kezdőlépések történtek ebben a kérdésben!) De tényleg nem történt meg: de az, hogy ezért vették el, történelmi tény. (Lázár Andor igazságügyminiszter közbeszól.) Amikor a bíró függetlensége áthelyezhetőségével és nyugdíjazhatóságával meg van támadva, akkor nem is lehet kívánni attól a bírótól, hogy megálljon és ne menjen tovább. Félek tőle, mint ahogy abból az időből is vannak rá adatok, hogy akörültekintő bíró típusa nevelődik ki. Félek attól, hogyha a bíró alkalmazkodni kénytelen, kerül majd minden összeütközést, pártfogókat fog keresni, amint annakidején keresett. Méltóztassék megállapítani az akkori iratokból, hogy hány levelezés jött be, hányan jöttek pártfogók, kormányférfiak meg képviselők, azután főispánok a bírók érdekében az akkori igazságügyminiszterhez. Félek attól, hogy ez a körültekintő bírói típus fog talán kinevelődni, mert hiszen egy ítéletben mindent meg lehet indokolni. Minden törvényt többé-kevésbbé lehet magyarázni szűkebben és tágabban. A bíró mindig megközelíthetetlen és meggyőzhetetlen lesz, mert hiszen egy ítélethez hozzányúlni a megközelíthetőség szempontjából sainte alig lehet. Egy másik érdekes kérdésre hívom fel az igazságügy miniszter úr figyelmét. Amikor á