Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-240

Az országgyűlés képviselőházának 24. { Még egy megjegyzésére kell reflektálnom Turi Béla t. képviselőtársamnak, nevezetesen arra a beállítására, hogy milyen különös, hogy olasz protektorátus alatt, Eómában köttetett meg ez az orosz-magyar megegyezés. Szerinte sérti a magyar szuverenitást, hogy egy Magyarországon kívüli területen köttetett meg ez a megállapodás. Eltekintve attól, hogy a szovjet hivatalos képviselője ezidőszerint nem is jöhetett volna ide megkötni a szerződést, inert eddig nem engedtük őket be, utalok arra, hogy minden nemzetközi szerződés semleges, harmadik államnak a területén szokott megköttetni. Ezen <az alapon a locarnói szerződés Franciaország szuverenitását éppúgy sérthetné, (Zaj balfelöl.) mint a római szerződés Magyarország szuverenitását, mert hiszen a locarnói szerződés is Franciaországon kívüli területen köttetett meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Amikor az utóbbi időben minden magyar ember szorongó szívvel figyelte azt, vájjon a kisantantnak újabb sakkhúzását, Magyarország ellenében, a Balkán-blokkot, sikerülni fog-e összekovácsolni, ahogy ők eredetileg tervezték és sikerülni fog-e a Balkán-blokkba Bulgáriát és Albániát belekényszeríteni vagy belecsalogatni, akkor határozottan nagy külpolitikai sikernek kell elkönyvelni, — amintthogy nem a magyar parlament állapította ezt meg, hanem úgyszólván a világ összes államainak parlamentjei, ahol ez a kérdés a közelmúltban szóba került, — hogy egyfelől megakadályozta a teljes Balkán-blokknak a létrejöttét, .másfelől pedig megelőzte a kisantant-államokat és megtalálta a módját annak, hogy helyreállítsa a diplomáciai viszonyt a szovjettel is. (Farkasfalvi Farkas Géza: Návayék is ezt mondják odafent az égben! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon,) Elnök: Csendet kérek! A képviselő uraknak nincs joguk beszélni. Sőt már a szónoknak sincs. Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Görgey István: Nagyon sokszor és főképpen az ellenzéki oldalon ülő képviselőtársaink részéről hallottuk azt, hogy egy ilyen kis, szegény, letiport országnak minél több barátot kell szereznie. (Farkasfalvi Farkas Géza: De nem ezekből! Nem szovjetbarátokat!) Tudtam, hogy ez fog jönni. Ne méltóztassék akkor azt mondani, hogy én azért kerestem az összeköttetést Oroszországgal, onert én Oroszországot barátommá akarom megnyerni- Enymyire naiv én sem vagyok ^ és ezt én sem állítom, hanem igenis állítom azt, hogy azáltal, hogy mi ezt a gesztust tettük, a művelt nyugati nagyhatalmaknál olyan szimpátiát tudtunk elérni, (Nagy zaj és fél** kiáltások a bal- és a szélsőbalodalon: Hol? Hol? — Elnök csenget.) amelynek haszna, .amelynek eredményei a jövőben fognak jelentkezni. (Zaj. — Elnök csenget.) Mind-ezek alapján az elnöki napirendet fogadom el. (Zaj.) % Elnök: Szólásra következik? fc Petrovics György jegyző: Weltner Jakab! Weltner Jakab: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) Ebben a fejetetejére állí( tott világban, amely a világháború óta az átalakulások lázában vergődik, meg kell állapítani, hogy semmiféle politikai intézkedéssel, erőszakos megrohanással nem lehet megoldani azt a gazdasági válságot, amelyet a kapitalista termelés esztelensége hozott létre. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem mi állapítjuk meg, ). ülése 193A február 20-án, kedden. 441 hanem felelős kormányférfiak, hogy az egész termelésnek át kell alakulnia, mert lehetetlen állapot, hogy mikor százmilliók éheznek, akkor a mezőgazdasági termelést csökkentik és a javak óriási mennyiségét semmisítik meg. (Halljuk! a jobboldalon. — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Weltner Jakab: Azok a rendszerek, amelyek politikai erőszak alkalmazásával akarnak javulást hozni, csak fokozzák és kimélyítik a válságot, mert a szociális alkotások elpusztításával^ és a munkabérek csökkentésével lejjebb szállítják a fogyasztóképességet és újabb válságok mélységeibe visznek bele. Azt mondják, ne avatkozzunk bele külállamok belügyeibe. Mi nem fogadjuk el ezt a tanítást, de mégis tartózkodni kívánok attól, hogy olyan dolgokról beszéljek, amelyek Ausztria belső politikai ügyeit érintik. A legutóbbi események azonban olyan természetűek ... (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Weltner Jakab: ... hogy közvetlenül érintik Magyarországot is; nemcsak külpolitikai vonatkozásokban, hanem belső politikai szempontból is figyelemreméltók és okvetlenül megkívánják, hogy velük foglalkozzunk. Ausztria a világháború után kétségbeejtő helyzetbe jutott. A belső összeomlást súlyosbította az a békeszerződés, amely majdnem lehetetlenné tette, hogy Ausztria mint önálló állam létezhessék. Mindezek ellenére az osztrák munkások nagyszerű szervezettsége lehetővé tette, hogy kialakuljon egy olyan demokratikus köztársaság, amely megnyerte az egész világ rokonszenvét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák munkásság nagyszerű erőkifejtése tette lehetővé, hogy Bécs városa megmaradt annak a kultúrközpontnak, amely a háború előtt volt, (Ügy van! Ügy van! a s'zélsőbaloldalon.) hogy lakosságát a szociálpolitikai intézkedések egész tömege védelmezte meg az elzülléstől és elnyomorodástól. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák szociáldemokratapárt a legutóbbi választások alkalmával az egész népesség szavazatainak 46%-át szerezte meg, Bécsben pedig a szavazatok kétharmad többségét, több, mint 700.000 szavazatot. A rendelkezésemre álló rövid idő nem engedi ; meg, hogy felsoroljam mindazokat az intézményeket, azokat a nagyszerű alkotásokat, amelyekkel pártállásra való tekintet nélkül mindenkit megvédelmeztek. Elég annyi, hogy Bécs tagadhatatlanul első helyen állt a világ összes városai közt a szociálpolitika terén. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ausztria belső „békéjét és a demokratikus fejlődés lehetőségét azonban megakadályozta cLZ cl tény, hogy a tőkések gyűlölettel szemlélték azt a tevékenységet, amely a vagyonosak megadóztatásával folytatott szociálpolitikát az elnyomottak érdekében. (Ügy van! Ügy van! a szélsőjobboldalon.) Nem az osztrák szociáldemokraták voltak, akik párt'hadsereget létesítettek, sőt^ ellenkezően, ők javasolták többször a kormánynak, hogy oszlassák föl azokat a fegyveres alakulatokat, amelyek államot képeztek az államban, mert ők a maguk részéről minden fegyvert beszolgáltatnak, ha a többi pártot is lefegyverzi a kormány. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem az osztrák munkásság volt az, amely az alkotmányt megtámadta. Azok a pártok, ame-