Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-240

442 Az országgyűlés képviselőházának 240. ülése 193 U február 20-án, kedden. lyek most rendi alkotmányt követelnek, erőszakos módon elpusztították «az. osztrák parlamentet r és annak: ellenére, hogy az ország lakosságának csak egy parányi kisebbségét képviselik, rendeletekkel alkották meg a diktatórikus kormányzatot. Az osztrák szociáldemokratapárt a legnagyobb önmegtagadással tűrt hónapokig minden provokációt (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és csak akkor kelt a szabadság védelmére, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Heimwehr párthadserege erőszakosan ' meg akarja szerezni a hatalmat. Csak a munkásságra kényszerített önvédelem robbantotta ki azokat a harcokat, amelyek annyi áldozatot követeltek. Az egész világtörténelemben példátlan az eszméért való önfeláldozásnak és hősies^ küzdelemnek magasztos s ága, amellyel férfiak és nők a nagyobb erejű fegyveres hatalommal semben a jog és a szabadság védelmében életüket áldozták. (Ügy van! ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Az egész civilizált világ egyértelműen elítéli a harcvezetésnek azt a módját, amellyel a Heimwehr párthadserege hadakozott, elítéli azt a szégyenteljes gyalázatot, hogy lakóházak ellen ágyúkkal vonultak fel •.. (Ügy van! Ügy van! Elénk taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék imparlamentáris kifejezéseket ^használni! (Közbeszólás a szélsőbalodalon.) Bárkire mondja, csak parlamentáris kifejezéseket használjon ! Weltner Jakab: . -. hogy nőket és gyermekeket elpusztítottak! (Peyer Károly: Európa legnagyobb szégyene!) Ennek a barbárságnak enyhítésére akarják elhitetni, hogy a nagyszerű, levegőt és világosságot adó munkásházakat várszerűen építették fel. Lázadóknak és zendülőknek bélyegzifc azokat, akik az alkotmányért és a szabadságért harcoltak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De a rágalom és gyalázkodás nem változtatja meg a világ közvéleményét, amely máris ítélt és tisztelettel, megbecsüléssel adózik azoknak, akik egy nagy eszme szolgálatában véreztek el becsületes önvédelmi harcban. Azt mondják, ne avatkozzunk idegen államok belügyeibe, és íme a bajor rádióban Habicht a német kormány tudtával valóságos ultimátumot küldött .az osztrák kormánynak, hogy nyolcnapos fegyverszünetben egyezzék meg a nemzeti szocialistákkal, mert ellenkező esetben kérlelhetetlen harc következik. Az osztrák kormány a szociáldemokratapárt üldözésével elősegítette az osztrák nemzeti szocialisták megerősödését. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Gondolni kell tehát arra is, hogy a nemzeti szocialista roham bennünket is közelebbről fenyegethet, mert a német Führer, aki máris érintkezésben van a magyar Führerekkel, nem sokat törődik a be nem avatkozásról hirdetett illemtannal, hanem szóval és tettel a mi ügyünkbe is be fog avatkozni. Mi a magyar kormánytól nem követeljük azt, hogy az osztrák belügyekbe avatkozzék, de azt ajánljuk: adja nekik azt a barátságos tanácsot, hogy az indokolatlan bosszúállás hadjáratát szüntessék meg; tanácsolja azt, hogy elég volt az akasztásból. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) 1919. júniusában, a magyar ellenforradalom bukása után, Eomanelli alezredes többek közt a következőket írta Kun Bélának (olvassa): »Abból a beszélgetésből, amelyet a kapitány úr szerdán este önnel folytatott, azt a benyomást vitte magával, hogy önnek az a szándéka, hogy a most összeomlott lázadó mozgalmat a legnagyobb erőszakkal nyomja el.« (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) (Tovább olvassa): »Mint az olasz katonai misszió feje, kormányomnak és a szövetkezett és társult ihatalmaknak egyedüli itteni képviselője, tudomására adom, hogy az ilyen erőszakos rendszabályokat nem nézhetem közömbösen, ennélfogva a ön kormányához fordulok, hogy követeljem, hogy az utolsó események folytán kezébe esett túszok és politikai foglyok életét minden kivétel nélkül respektálják, még azokét is, akik fegyverrel kezükben estek foglyul. Ezek olyan emberek, akik olyan eszmékért és elvekért harcoltak, amelyek eltérők azoktól, amelyek az önök kormányát uralják és éppen ezért teljesen igazságos, hogy ezek ugyanazon elbánás alá essenek, mint amelyeket a genfi konvenció a hadifoglyok részére állapít meg.« Itt kell megállapítanom azt is, amiről nagyon kevesen tudtak, hogy itt Budapesten, mielőtt Bomanelli még egyáltalában lépéseket tehetett volna, aznap, amikor megtudtuk, hogy a ludovükásokat elfogták, a szociáldemokratapárt részéről többen, velem együtt, elmentünk éjjel a hadtestparancsnoksághoz és erélyesen követeltük azt, hogy senkinek ne görbüljön meg a hajaszála. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: fiijen Romomelli!) Kijelentettük, hogy ezek a fiatal gyerekek igenis egy vélt jogért, igazságért és eszméért harcoltak és nem tűrjük, hogy közülük bárkit is lenyakazzanak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miután akkor is tiltakoztunk ez ellen, tehát e jog alapján is kijelentjük, hogy senki sem hivatkozhat több joggal arra, hogy esaméért harcolt, mint az osztrák szabadsághősök. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Antonius a Julius Caesar felett tartott halotti beszédének kezdetén azt mondotta: »Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni.« Mi itt nem temetni^ jöttünk, hanem hódolni azok előtt, akik példát mutattak az egész világnak, (A szociáldemokrata képviselők felállatnak.) hogy az eszméért milyen nagyszerű lángolással lehet harcbaszállni, hódolni jöttünk azok előtt, akik meg fogják mutatni, hogy lehet feltámadni, mert eszméket nem irthat ki az erőszak és nem tesz kárt bennük a szennyes rágalom. *^ (Ügy van! — Taps a Szélsőbalodalon. — Br. Vay Miklós: A vezérek megszöktek! — Peyer Károly: Az osztrák Hayn

au utódai!) Elnök: Szólásra következik! Frey Vilmos jegyző: Kelemen Kornél! Kelemen Kornél: T. Képviselőház! (Hall- * juk! Halljuk!) A magam részéről megértem, ,* hogy a szociáldemokratapárt jelenlévő képviselői osztrák elvtársaik mellett ilyen bizalmi nyilatkozatot tettek, bár kétségbe vonom, hogy I ezzel bármit is használtak volna nekik. Nekik nem használtak, de nem használtak nekünk sem. Ennek a kis országnak kifelé egységet kell mutatnia. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és külpolitikai kérdésekben minden olyan megnyilatkozás, amely a nemzeted szét-