Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-240

440 Az országgyűlés képviselőházának 240. ülése 1934 február 20-án, kedden. — Elnök csenget.) és ahol a lengyel-orosz hatá­ron átjönni nem. lehet, kinyitotta ,a sorompó­kat és szabaddá tette az útvonalat. (Fábián Béla közbeszól.) Elnök? Fábián képviselő urat figyelmez­tetem most, miután szóhoz jutottam, (Derült­ség.) ne méltóztassék a tárgyalást zavarni. Görgey István: Ez a Lengyelország félre­téve r minden politikai szimpátiát vagy anti­pátiát és teljesen félretéve a vallási kérdést, jól felfogott gazdaságpolitikai szempontjaira való tekintettel igenis megegyezett Szovjet­Oroszországgal. ,Es felsorolhatnám mindazokat az államo­kat, ahol mindenütt jobboldali, nemzeti irány­zat uralkodik. Nem akarok Törökországra utalni, (Fábián Béla: Jól néz ki!) ahol,tudjuk, hogy diktatúrához hasonló jobboldali uralom van, Törökország a legnagyobb barátságban él Szovjet-Oroszországgal. (Farkasfalvi Farkas Géza: Azért él a szovjet, mert nem fog össze az egész világ ellene. — Zaj.) De azért Török­országban üldözik a kommunista propagandát a legszigorúbban, mert minden kommunista izgatásnak halál a büntetése. (Farkasfalvi Far­kas Géza: Ott ünnepelték őket, amikor mi ott voltunk! — Fábián Béla: A szovjet repülő­gépet ajándékozott neki!) Akkor, amikor szá­molnak az adott helyzettel (Farkasfalvi Far­kas Géza: Lehet ezt védeni? — Meskó Zoltán ; Nem hittem volna, hogy tíz év után ilyen be­szédet hallok ebben a teremben!) Amikor Ame­rika, Anglia és az összes nagyhatalmak szük­ségét tartották annak, hogy Szovjet-Orosz­országgal a kapcsolatot megtalálják, kérdem, t. Ház, (Friedrich István: Mi előny lesz be­lőle f) hogy Magyarország... (Nagy zaj. — Elnök csenget, T-J Fábián Béla közbeszól.) Elnök: Fábián Béla t. képviselő urat, foly­tonos közbeszólásaiért rendreutasítom! —(Zaj.) Görgey István: T. képviselőtársam azt kérdezi, mi előnye lesz ebből az országnak! (Zaj. — Elnök csenget. — Friedrich István: Halljuk, mi előnye lehet 1 ?) Részint külpoliti­kaiak, részint gazdaságiak. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Már rendreutasítottam Fábián képviselő urat, de a képviselő urak annyira el voltak foglalva, annyira hangosak voltak, hogy nem hallották. Méltóztassék, szónok úr, beszédét folytatni, de méltóztassék arra is ügyelni, hogy ha az elnök valami figyelmeztetést akar leadni, azt lehe­tővé tegye. Görgey István: Az elnök úr figyelmezte­tését köszönöm. En a közbeszóló képviselő urakra koncentráltam figyelmemet és így szí­ves_ elnézést kérek, hogy az elnök úr figyelmez­tetését nem vettem észre. Igen t. Képviselőház! Ezt a kérdést, sem közbeszólásokkal, sem jóslásokkal nem fogjuk megoldani. Tény az, hogy a kormány elnök úr mind a Képviselőház külügyi bizottságát, mind a Felsőház külügyi bizottságát részlete­sen tájékoztatta azokról a külpolitikai és gaz­dasági előnyökről... (Friedrich István: Gaz­dasági előnyökről egy szót sem! — Rassay Ká­roly: Ne tessék azt mondani! — Friedrich Ist­ván: Ott ültünk! Egy szót sem!) En is ott ül­tem. (Rassay Károly: Erre ne tessék hivat­kozni, mert akkor én is kezdek beszélni! — Friedrich István: Ott ültünk!) Igen szép és nivós vita fejlődött ki, melynek eredménye­ként a Felsőház külügyi bizottsága egyhangú­lag fogadta el a kormányelnök úr jelentését, a Képviselőház külügyi bizottságában pedig nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzéki oldalon ülő pártok közül is a maguk részéről többen elfogadták a kormányelnök úr jelenté­sét. (Rassay Károly: Ez nem változtat a mi álláspontunkon ! ) Méltóztassanak nekem elhinni, naivitás úgy beállítani a dolgot, mintha ez a mai kor­mányzat politikájában valamilyen irányválto­zást jelentene. (Turi Béla: Nem moud ja senki!) Senki, aki komolyan foglalkozik politikai kér­désekkel, aki ismeri a Gömbös-kormánynak kormányrajutása óta folytatott politikáját és objektíve kíséri figyelemmel azokat a lépéseit, amelyeköt mind külpolitikai, mind gazdasági téren eddig sikerült megtennie, nem állíthatja azt, hogy a kormányzatnak ez a lépése nem egy láncszeme annak a nagykoncepciójú poli­tikának, amelynek egy célja és egy iránya le­het; a revízióhoz minél előbb való eljutás. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: A szovjet fogja a revíziót hozni?! — Őrgróf Pallavicini György: Felháborító! — Rassay Károly: Ezt 1919. áp­rilisában mondották! — Meskó Zoltán közbe­szól.) Elnök: Meskó képviselő urat újból figyel­meztetem. Kénytelen leszek a képviselő úrral szemben a mentelmi bizottság eljárását igénybe venni. (Rassay Károly: A helyett, hogy azt mondanák, hogy muszáj, és gyerünk tovább!) Görgey István: Egyikünk sem jós, egyi­künk sem tudhatja ma megállapítani, hogy azok a mindnyájunk által hőn óhajtott célok és a revízió mikor fognak tényleg bekövet­kezni. Egy dolog azonban kétségtelen, az, hogy a kisantant államai, s köztük a vezető állam, Csehszlovákia, — amely a mai napig sem is­merte el a szovjetet, (Rassay Károly: Ez az egyetlen érdeme! — Fábián Béla: Régen ösz­szeköttetésben van vele! Ne vicceljenek! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) ahol azon­ban a belpolitikában a kommunistapárt hiva­talosan megengedett párt és a'hol a kommunista szervezkedés hivatalosan történhetik, volt a legidegesebb, amikor, mint derült égből a vil­lámcsapás, — mert ők előzőleg tényleg nem tudtak róla — ez a római megegyezés megköt­tetett. (Fáhián Béla: Versenyfutás a szovjet kegyeiért!) T. képviselőtársam igen jól ismeri az én felfogásomat Oroszországról és az ottani vi­szonyokról. Ebben a kérdésben közöttünk nem volt, nem lesz és nem is lehet különbség. Ellen­ben igenis lehet különbség a külpolitikai vonal­vezetésben. (Zaj half elől.) Amikor a kisantanton kívül az összes művelt európai és tengerentúli államok elismerték Szovjet-Oroszországot, ami­kor számoltak azzal, hogy él a világon egy 160 milliós nép, — hogy az miképpen rendezkedett be belpolitikailag, azt mi nem tudjuk megvál­toztatni, mi nem törődünk az ő belpolitikájuk­kal és viszont kikérjük magunknak, hogy ők beleavatkozzanak a mi belpolitikai ügyeinkbe — és amikor, mint a hogy ezt méltóztattak szintén a külügyi bizottságban hallani, mielőtt a kormány ezt a megállapodást létesítette a szovjettel, minden tekintetben kellő garanciá­kat keresett, talált és kapott arra vonatkozó­lag, hogy itt kommunista agitáció nem foly­tatható, amennyiben pedig ilyen kommunista agitációt folytatnának, a kormány a törvény­nek a legnagyobb szigorával fog eljárni: ak­kor nem lehet azt mondani, hogy most azért, mert itt egy hivatalos képviselője lesz a szov­jetnek, könnyebb lesz Magyarországon a nyug­talan és forradalmi dolgokra kapható lelkeket felkorbácsolni. (Zaj a baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom