Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-237

Az országgyűlés képviselőházának 23 7 ban a tudatban lehetnek, hogy igenis vigyáznak abban a miniszterelnöki palotában, üe a pénzügyminiszteri paiotáDÓi és az igazságügyminiszteri palotában is vigyáznak itt a közrendre, ez a közrendre való vigyázat azonban nem azt jelenti, hogy ezekre a szegény parasztokra, ezekre a szegény kisbirtokosokra vigyáznak, hanem a nagybankokra és a nagybankok igazgatóira vigyáznak, hogy a. hajuk szála se görbüljön meg, hogy továbbra is folytatni tudják azt a kíméletlen zsarolást és uzsoráskodást, amelyet eddig folytattak és amelyre vonatkozóan semmiféle megtorlás a kormány részéről nem történt. (Propper Sándor: így vigyáz Gyula a parasztra!) Hangsúlyozom, hogy evvel a kérdéssel még foglalkozni fogok igazságügyi vonatkozásaiban. Most csak idehoztam ezt annak igazolására, hogy a pénzügyminiszter úr a november 29-én tartott ülésen teljesen hamis nyilatkozatokat tett, a pénzügyminiszter urat valósággal beugratták. Elvárom tehát a pénzügyminiszter úrtól, hogy most már adataim megvizsgálása után újból nyilatkozik és rektifikálja korábbi kijelentéseit, (helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Vázsonyi János képviselő úr első számú interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. m r Herczegh Béla jegyző (olvOsïa); »Interpelláció a magyar királyi pénzügyminiszter úrhoz egyes adóhatóságok könyörtelen magatartása tekintetében. 1. Van-e tudomása a magyar királyi pénzügyminiszter úrnak a magyar polgárság, foglalkozás, felekezet és társadalmi rétegeire való tekintet nélkül^ teljes pusztulásáról? 2. Hajlandó-e utasítani minden egyes adóhatóságot arra, hogy a körülmények ismeretében az adózó polgársággal szemben nagyobb kímélettel járjanak el és különösen, hogy a tételes törvényeket tartsák be és azokon magukat túl nem téve, ne juttassanak egyes adóalanyokat koldusbotra.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: Igen t. Ház! A távollévő pénzügyminiszter úrhoz intézem összefüggésben három interpellációmat, minthogy a házszabályok értelmében azokra halasztást már nem kaphatok. Tisztában vagyok az interpellációs jog teljes és tökéletes lejáratásával és semmibevevésével, (Gál Jenő: Majd beszélünk róla!) amelyet igazol az egész kormány távolléte, igazol az, hogy most már sorozatosan több interpellációs napon húsz képviselő sincs a teremben, amikor az ország kérdéseit panasz formájában tesszük szóvá. (Kabók Lajos: Nem. érdemes itt beszélni sem! — Gál Jenő: Azt mondották, azért kellenek a délutáni ülések, mert akkor ráérnek a miniszterek! Ez a délutáni ülések indoka! — Kabók Lajos: Az öszszes bársonyszékek üresek! — Körmendy Mátyás: Az ellenzék mind ott van[ — Zaj.) Olyan kérdésre, mint a telefon drágaságának kérdése, a folyosón kapja meg az ember a választ. (Zaj. — Kabók Lajos (a jobboldal felé): önöknek kell a tanácskozóképességet fenntartaniuk! — Zaj.) Kommünikékben kapunk választ, de nem tartja szükségesnek a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy a parlamentben válaszoljon az interpellációkra. Amikor az adókérdést teszem szóvá interpelláció formájában, előre kell bocsátanom, hogy ez alatt a képviselőházi ciklus alatt két és ülése 193A január ÉJf-én, szerdán, 371 fél esztendő óta négyízben adtam be határozati javaslatot ugyanannak az intézkedésnek megtétele érdekében, amelyet állandóan leszavazott a Ház többsége s amelyet a kormány most, mint rendeletet, elkésve életbeléptetett. E rendeletnek azonban igen súlyos hibái is vannak, amelyekre az iparosság szempontjából a kisiparosblokk ülésén Perlaki György volt országgyűlési képviselő rámutatott és megemlítette a rendelet legfőbb hibájául azt, hogy az az egyenlő elbánás elvét nem érvényesíti, hanem az iparosokat és kereskedőket hátrányosabb helyzetbe hozza, mint a gazdákat. Ugyancsak megemlíthető az is* hogy a kereskedőklKel szemben megkülönböztetett hátrányos hánáiiimód érvényesül a gazdaadósságokról szóló rendeletben és törvényben is, ahol azokéirt a váltókért, amelyeket kereskedők mint kezesek gazdákért írtak alá, miután a gazdák ellen a hitelező nem fordulhat, a kezes kereskedő ellen végrehajtást és árverést vezettek. Ezekkel az aránytalanságokkal szemben és ezek megszüntetése érdekében feltétlenül szükséges volna a kormány intézkedése. De a főbaj az adózás terén az, hogy ebben az országban senki sem lehet soha tisztában azzal, hogy mi a helyzete az adózás szempontjából, olyan komplikált a magyar adózási rendszer, olyan komplikált az elszámolási rendszer, olyan komplikált a nyilvántartás és annyiféle az adónem, az adórendeletek pedig homályosak és hieroglifszerűek. Más és más a helyzet azonkívül az elbírálás és értékelés szempontjából a különböző pénzügyigazgatóságok területén. Méltóztassék megengedni, hogy ezen a téren köszönettel emlékezzem meg Baja város és Bács-Bodrog vármegye főispánjának arról a ténykedéséről, hogy Bács-Bodrog vármegye közigazgatási bizottságának ülésén saját maga kérte - a^ pénzügyi hatóságokat arra, hogy több méltányossággal járjanak el az adósokkal szemben és azokat, akik csak egynegyed évi adóval vannak hátralékban, ne zavarják. (Körmendy Mátyás: Helyesen cselekedett!) Sajnos azonban, ez csak az országnak egy kis részén, Szegeden, Baján és Bács-Bodrog vármegyében történt meg, ezzel szemben az ország többi részében minden más pénzügyigazgatóság, de legalább is a legtöbb pénzügyigazgatóság területén a legkíméletlenebebb és sokszor a tételes törvényekkel is szembehelyezkedő magatartást tanúsítanak a pénzügyigazgatóságok. Igen t. Ház! A szomorú helyzetet csak akkor látjuk, ha az adóstatisztikát végignézzük. Akkor megállapíthatjuk azt, hogy 1930-ban egy hónap .alatt 26.000 volt a végrehajtások száma, ezzel szemben 1933-ban ez a szám 45.000-re emelkedett. 1930-ban a végrehajtások összegszerűleg 7,700.000 pengőre vezettettek, ez az összeg 1930-ban 20 millió pengőre emelkedett. 1933-ban tíz hónap alatt 324.833 esetben volt végrehajtás 101,251.025 pengő adótartozásra, 463 esetben transzferáltak, 310 árverés volt a 984.000 pengő adótartozásra és erre a 984.000 pengőre a 310 árverésen összesen 83.000 pengő folyt be. Tehát 83.000 pengő behajtásáért 310 családot és ezzel összefüggő exisztenciát sikerült az adóhatóságoknak tönkretenni, koldusbotra juttatni és mint adóalanyokat megszüntetni. Miért olyan magas az adóteher, igen t. Ház? Mert az államháztartási nyugdíjteher 110-000 embert, a személyzeti teher pedig 123.000 embert jelent. ,A lakosság száma 8 millió és mégis itt van a nagy munkanélküliség,