Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-237

372 Az országgyűlés képviselőházának 23 ennek az aránytalan számnak ellenére. Azt kell kérdezni: ha tovább is ilyen ónodon folyik az állami berendezkedés» hová vezet ez? De nézzük, igen t. Ház, a fővárost. 1910-iben a személyzet száma 10.027 fő volt, 1930-ban 27.600 fő. S itt vannak az üzemek, amelyeknek kérdéséről éppen ma volt szó, ahol lehetne és ahol kellene is cselekedni; itt van a Vásárpénztár, amelynek vesztesége 19 millió pengő, de amelynek a telefonkönyvben mégis 18 telefonállomását fedezhetjük fel, töb- . bet. mint egy egész magyar minisztériumét. Az állami üzemekről is lehetne beszélni, ahol a magyar államvasutak júliusi deficitje egyedül 6 millió pengőt tesz ki. E téren beszélhetnénk az állami vasgyárakról, a selyemtenyésztésről stb-, ahol mindenütt a deficitnek különböző formáival találkozunk. De ehelyett csak néhány adatot óhajtok az igen t. Ház elé tárni. Békében a fejenkénti adóteher 70 korona volt, ma 190 pengő. Az adóhátralék 230 millió pengő. Az évi adóteher 1300 millió pengő és közben adómorálról beszélnek. Ez az adómorál nemi lehet egyoldalú, ez nemcsak az adózó részéről, hanem az adóztató részéről is meg kell, hogy nyilvánuljon. Az igazi adómorálnak háromféle tulajdonsága kell, hogy legyen. Kettő az adózóra vonatkozik: hogy vallja be jövedelmét^ és fizesse pontosan az adóját, (Erdélyi Aladár: És legyen is neki miből fizetni!) de egy, az adóztató hatóságra vonatkozik: hogy ne vessen ki többet és ne akarjon többet behajtani, mint amennyit az adózó megbír. Nézzük a közvetett adók lehetetlenül magas voltát. Minden doboz gyufánál az adózó 1*36 fillér adót fizet a kincstárnak, minden kilogramm cukornál 40-6 fillért. És ha elolvassuk a most legutóbb megjelent pénzügyminiszteri kimutatást, akkor láthatjuk azt a rettenetes adóterhet, amelyet a főváros lakossága visel. Ebből a kimutatásból kitűnik, hogy majdnem minden egyes adónemnek, természetesen a földadó kivételével, kétharmadát, felét vagy töhb mint egyharmadát a főváros lakossága fizeti. Az általános kereseti adó 1932-ben öszszesen 21,956.000 pengő, ebből Budapest 7,376.000 pengőt, tehát több. mint egyharmadát viseli. A társulati adó 1932-ben összesen 16,680.000 pengő, ebből Budapest több, mint a felét, 9,608.000 pengőt visel. A jövedelemadó összesen 49,628 000 pengő, ebből Budapest több, mint a felét. 27,023.000 pengőt fizet. A nyilvános betegápolási pótadó összesen 23,596.000 pengő, ebből Budapest több, mint egyharmadát, 9,371.000 pengőt fizet. A rokkantellátási pótadó összesen 8,096.000 pengő, ebből Budapest majdnem a felét, 3,959.000 pengőt fizet. A gépjárművek közúti adója összesen 4,052.000 pengő, ebből Budapest több, mint a felét, 2,385.000 pengőt fizet. Igen t. Ház! az ország ezeket a terheket nem birja, főleg nem birja a főváros lakossága, amely teljesíti kötelességét ugyanakkor, amikor minden jogától meg akarják fosztani s ugyanakkor, amikor még attól a látszatautonómiától, az autonómiának attól a paródiájától is el akarják vonni, amely eddig a főváros autonómiáját jelképezte, melyet a kormány tervezett és szándékolt, új intézkedésével szintén megszüntetni kíván. Honffy Lajos, az egyik budapesti adószámviteli osztály igen derék és kitűnő vezetője, azt mondotta egyszer nekem: csodálatos, hogyan birja Budapest lakossága ezeket a terheket és csak az a kérdés, hogy meddig birja, mert az bizonyos^ hogy igyekszik eleget tenni a kötelezettségének. Igaz, hogy igyekszik eleget tenni, de kíméletet 7. ülése 1931+ január 24.-én, szerdán. kér és elsősorban a törvények betartását kéri. Kéri azt, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, hogy az egyik nógrádmegyei pénzügyigazgatóság olyan illetéktartozás miatt vezessen végrehajtást és tűzessen ki árverést, amelyről a végen kiderül, hogy az adózó nemcsak hogy megfizette, hanem túl is fizette, úgy hogy azon illetéktartozásért, amelyért már árverést is tűztek^ ki ellene, végül a kincstárnak kell visszatéríteni a túlizetett összeget. Ne fordulhasson elő az, ami Hajdumegyében a nádudvari hengermalommal történt, hogy adóhátralékos tartozása miatt üzemét meg kellett szüntetnie, mert nem birta ki a magas adóterheket, de 26.000 pengő fennmaradt adótartozásért, amely betéti társaság adótartozása alakjában maradt fenn, a kereskedelmi törvény tételes rendelkezésével szemben a betéti társaság egy kültagja ellen vezettek végrehajtást. Ez ellen a kültag ellen, aki pedig csak a betétje erejéig felelős, két és félszerte nagyobb összeg erejéig, mint amennyi betétje volt, vezettek végrehajtást^ ingatlanára árverést tűztek ki, annak ellenére, hogy az védett birtok is és a legfőbb pénzügyi hatóság, a pénzügyminisztérium, csak azzal tudta felfüggeszteni az eljárást, hogy majd a közigazgatási bíróság fog az ügyben dönteni. Csak azt kérem a kormányzattól, hogy tanítsa ki az összes pénzügyigazgatóságokat arra az emberségre, amelyet a bajai és báosbodrogmegyei főispán képviselt Bácsbodrog vármegye közigazgatási bizottságában, tartassa, be a törvényt minden egyes pénzügyigazgatósággal, legyen kíméletes a tönkrement és elpusztult adózókkal szemben, mert az adózó közönség még pusztulásában is igyekszik az állam megmentésére. A névtelen adófizető ma ugyanolyan hős, mint egykor a front katonája, de meg kell, 'hogy legyen, a tisztelet és kímélet iránta, mint a névtelen hősnek a csapatkeresztje. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Vázsonyi János képviselő úr 2. számú interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): »Interpelláció a magy. kir. pénzügyminiszter úrhoz a magyar kereskedők súlyos adóterhei tárgyában: 1. Van-e tudomása a magy. kir. pénzügyminiszter úrnak a magyar kereskedelem aránytalanul súlyos terűéiről ? 2. Hajlandó-e a magy. kir. pénzügyminiszter úr a magyar kereskedők méltányos és jo_ gos panaszainak orvoslására? Dr. Vázsonyi János s. k. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Előbbi interpellációm kiegészítéseként és annak folytatásaképpen legyen szabad az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés multheti adóértékezletén elhangzottakat ismertetni és az elhangzott panaszok orvoslását és a kívánságok honorálását kérni. 1924-ben a Népszövetség Magyarország teherbíróképességét 464 millió pengőre beesülte és ezzel szemben 1932-ben a magyar adózókat már 1067 millió pengő közte her sújtotta. Békében sokkal kedvezőbb viszonyok között a fejadó 70 korona volt, a pénzügy miniszter úr legutóbbi adóstatisztikája szerint az 1932-ben meglévő 190 pengőről lecsökkent 115 pengőre. A pénzügyminiszter úr által most