Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-237

370 Az országgyűlés képviselőházának 237. ülése 19 SU január 24-én, szerdán. Folytathatnám, mert hiszen még egész, kötetre való anyag áll rendelkezésemre. Ezeknek az adatoknak átvizsgálása után megállapítható, hogy körülbelül 8 vagy 10 ember lett öngyilkos annak az uzsorának következményeképpen, amelyet ez a bank űzött. (Farkas István: Ez a nemzeti politika! — Propper Sándor: Miért nem hallgatja meg ezt a pénzügyminiszter úr? Hol a pénzügyminiszter! — ErődiHarrach Tihamér: Nincs Pesten!) Utaltam már arra, hogy ebbe az ügybe körülbelül a múlt év nyarán avatkoztam bele. Akkor kezdtem az igazságügyminiszter úrhoz járni és kérni, hogy felügyeleti hatáskörében járjon el és vizsgáltassa meg az anyagot. Egyúttal magam vállalkoztam arra, hogy ezeknek a szerencsétlen kiuzsorázott gazdáknak érdekében feljelentést tegyek. Elmondom azt is, hogy azért, hogy meg ne félemlítsék és valahogyan bárki ne terrorizálhassa az embereket, — mert állandóan ezt tették — a? egyik gazdaember jóvoltából kaptam egy 15 pengő névértékű részvényt, — forgalmi értéke, azt hiszem, egyenlő a semmivel — hogy magam is a feljelentők között lehessek és beavatkozási jogom legyen a perbe és azt végigvihessem. Mióta beavatkoztam a perbe, azóta megtörtént, hogy egy gazdával, aki a feljelentők között volt. feljelentését visszavonatták. Hogy hogyan, azt megmondja a gazda egyik debreceni ügyvédhez írott levélben (olvassa); »dr. vitéz Simon A»rpá.d, dr. Papp Ernő ügyvéd urak, majd méltóságos Fischer Jenő kormány főtanácsos, vezérigazgató úr. úgy házamnál, mint a tanyámon napról-napra utánam jöttek és mindenféle ígérgetésekkel végre sikerült Simon ügyvéd úrnak engem autóra ültetni és ott Torma igazgatóval, megegyeztünk, mégpedig úgy, hogy kötelezően megígérték, hogy a 22-ére kitűzött árverést elhalasztják és a 3800 dollár kölcsönömből 40%-ot elengednek, továbbá a Hajdumegyei Takarékpénztárnál fennálló 26.100 pengő tőke. ennek 1930. szeptember hó 1-étől járó kamatai és 2000 pengő ügyvédi költségekből olyan összeget engedtek el, hogy nekem 15-000 pengő tartozásom maradt kamat nélkül, 1934. augusztus hó 3-ig.« Ez annyit jelent, hogy a pengőtartozásból körülbelül a felét, 15.000 pengőt írtak le, a 3800 dollárból pedig 40%-ot. De ezt nemcsak ennél tették meg, hanem feljelentésem megtétele után Gönczy Lajos tartozásából leírtak 240 pengőt, Kurucz Pálnak 226 pengőt, Simon Gábornénak 58 pengőt, Kelemen Mihálynak 120 pengőt, Gere Lászlónak 980 pengőt, Simon Gábornak 458 pengőt és leírtak még egy csomó embernek, akik a feljelentésben szerepeltek. Megijedve a feljelentésre, igyekeztek minden kamattartozást rendezni, ami azt bizonyítja, hogy én sokkal különb módját találtam ki a gazdaadósság rendezésének, mint ahogyan azt a t. pénzügyminiszter úrnak itt letárgyalt és elfogadott javaslata majd a gyakorlatban meg tudja valósítani. (Erődi-Harrach Tihamér: Nem ártana egyik-másik intézetet rendbeszedni!) Igaza van t. képviselőtársamnak, nem ártana, sőt kellene, mert, ahol 26 és 40 százalékokkal dolgoztak a bankok, ott a bankokat és a bankvezéreket lakat alá kell tétetni, nem pedig öngyilkosságba kergetni embereket és teljesen kiforgatni birtokukból. ÍErődi-Harrach Tihamér: Ügy van!) Nem akarok ezidőszerint ennek az ügynek igazságszolgáltatási vonatkozásaira rátérni, egyelőre csak a pénzügyminiszter úrral kapcsolatos vitámat akarom elintézni, minthogy a pénzügyminiszter úr idevonatkozólag is tagadásba vette kijelentésemet és itt is igyekezett a P. K. magatartását tisztára mosni, holott méltóztatott ezekből az adatokból látni, mi valóban a helyzet. De egyébként is t. képviselőtársaimnak rendelkezésükre bocsátom a jutalékkönyvet, hogy lássák, micsoda rablógazdálkodás ment végbe egyes vidékeken. (ErődiHarrach Tihamár: Most is sokan próbálják kijátszani a rendelet intézkedéseit! — Farkas István: Miért nem járt közbe! — Erődi-Harraeh Tihamér: Én közbenjárok minden egyes esetben!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István: Egyre beszélnek a parasztok védelméről és nem csinálnak semmit! Közben tűrik, hogy azt csinálja a bank, amit akar. Micsoda kormánypárt maguk! Buktassák meg a kormányukat, jöjjön egy^ rendesebb kormány!) Nem Farkas képviselő úr a szónok, a szó Györki képviselő urat illeti. (Propper Sándor: Oda küldjenek kormánybiztost, ne a főváros nvakára!) Györki Imre: Kérek Öt perc meghosszabbítást; talán még annyit sem veszek igénybe. Elnök: Méltóztatik a hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Györki Imre: Ha azt méltóztatik hinni, hogy ez a bank legalább az állammal szemben teljesítette kötelességét, akkor ebben a tekin tétben is tévedni méltóztatik. Itt van a kezeim között ennek a banknak önf el jelentése akkor, amikor a turpisságok kiderültek, amikor kiderült, hogy ezeket a jutalékokat, amelyeket illegitim módon szedtek, nem is könyvelték a bank könyveiben, hanem úgynevezett intern jutalékkönyvben könyvelték el. Ezek a felvett jutalékok, amelyek a százezer pengőt meghaladják, nem szerepeltek a bank zárszámadásaiban, ezek után tehát a bank nem adózott. Amikor a dolog kiderült, és az ügyészséghez a feljelentés megtörtént, a bank önfeljelentést tett és ezt az önfeljelentést ugyancsak a pénzügyminiszter elintézte: 9556 pengőt fizettettek ezzel a bankkal. Méltóztassék megállapítani, mennyi adóeltitkolásnak kellett lennie, hogy egy önfeljelentés alapján majdnem 10.000 pengő bírságot, illetőleg pótlékot rónak ki. (Farkas István: Festetics gróf is kapott halasztást a pénzügyminisztertol. Nem tizet a 40.000 holdja után. Neki ad, de a szomszéd 20 holdas parasztnak nem ad!) Amikor ezeket feltártam a magam akkori állásfoglalásának igazolására és annak a tart-: hatatlan helyzetnek bizonyítására, amelyet akkor is feltártam, de konkrétumokat mégsem hoztam ide, befejezésül felolvasom a miniszterelnök úr egy válaszát. Sajnálom, hogy nincs itt a miniszterelnök úr, vagy nincs itt Mayer János volt földmívelésügyi miniszter úr, aki a múlt év szeptember 29-én egy gazdaküldöttséget és pedig a kápolnai választókerület gazdaküldöttségét vezette a miniszterelnök úr elé. A miniszterelnök úr ennek a gazdaküldöttségnek adott válaszát a következőképpen fejezte be (olvassa): »Menjenek haza falujukba azzal az érzéssel, hogy ebben a miniszterelnöki épületben olyan emberek intézik az ország ügyeit, akik őszintén szeretik a földiníves embereket. Nemcsak tiszta és mély érzésből, hanem azért is, mert nagyon jól tudják, hogy az egészséges, gondnélküli, megelégedett kisemberek millióinak vállaira épül fel legbiztosabban a magyar nemzeti állam jövő építménye.« (Propper Sándor: Frázis!) Hazamentek a kápolnaiak, de haza mehettek és hazamentek a hajdúszoboszlóiak is és most, amikor az ügyészség ebben a tárgyban, megszüntető határozatot hozott, ab-