Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-237

Az országgyűlés képviselőházának 23 az 1928-as esztendőt összehasonlítani az 1933-assal, mint ahogy nem lehet összehasonlítani a 35 pengős búzát a 7 pengős búzával. Abban az időben saabadkereskedelem volt, ha így szabad kifejeznem, akkor nagy tolerancia mutatkozott az európai államokban és az államok közötti gazdasági érintkezésben, ma pedig^ kicsinyes, ,' autarchikus berendezkedésű európai politikával állunk szemben, amely mellett ezeket a kicsinyes szempontokat talán nehezebb leküzdeni, mint magát a konkrét gazdasági politikát folytatni. (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Magyorország gazdasági diszpozíciója agrár, az exportra nagy súlyt kell helyeznie s ennek következtében érdeke — ezt minden nemzetközi tárgyaláson hangsúlyozom — ennek az autarchikus irányzatnak lebontása, (Ügy van! Ügy van!) nagyobb felvevő területek keresése. Ezek a nagyobb területek agrár szempontból nyugati irányban keresendők és itt elmegyek egészen a La Manche csatornáig. Hála Istennek, a mi baromfiféléink Londonban óriási sikert arattak. Nem a magam érdemének tudom be sem ezt, sem amazt a sikert, -mert az a meggyőződésem, — bár nem tartom magamat gazdasági szakembernek — hogy ha valamit nem lehet detailban irányítani, a gazdasági élet az, amit nem lehet így irányítani. (Magyar Pál: Mégis ezt akarják!) Nagy toleranciát kell itt gyakorolni, mert ha valahol kifürkészhetetlen az élet, akkor gazdasági téren az és éppen ezért, bár elvileg helyeslem a belső termelés szempontjából, ha új termelési ágak ' felvételére törekszik az irányított gazdálkodás, még is azt hiszem, hogy külkereskedelmet^ alig lehet úgy irányítani, hogy a prosperitás tekintetében és minden tekintetben megfeleljen. Ilyen atmoszférában vettem én át a kormány vezetését és ilyen körülmények között igyekeztünk kollégáimmal együtt dolgozni. Az ellenzék is és a kormánypárt is követelte a külkereskedelem egységes lebonyolítását. Megalakítottuk a Külkereskedelmi Intézetet és merem mondani, hogy ez az intézet megfelelt hivatásának. (Magyar Pál: Erről sokat lelhetne beszélni!') Azt hiszem, hogy megfelelt hivatásának, amennyire egy bürokratikus szerv (Magyar Pál: így igen!) meg tud felelni nehéz viszonyok között ilyen nehéz hivatásnak. (Ügy van! balfelöl.) A kormány gazdaságpolitikai ténykedése abban állt, hogy megértesse Olaszországgal, hogy a Dunamedencében Magyarországnak nemcsak gazdasági, hanem politikai érdeke is mezőgazdasági feleslege átvételének biztosítása. Az osztrák-magyar r viszony — amely állítom, nincs érintve azáltal, hogy én Berlinbe utaztam, mint ahogy olasz viszonyunk sincs általa érintve — a lehető legbensőbb úgy politikailag, mint gazdaságilag, de ott is azt tapasztaljuk, hogy az autarchikus irányzatok követése akadályozza a teljes kimélyülést az osztrák-magyar gazdasági kapcsolatok terén. A magam részéről a legmeszszebbmenően támogatom ebben a tekintetben a mi tényezőink működését, de mindig^ kettőn, két tényezőn múlik, ha egy szerződés megkötéséről van szó. (Ügy van!) Most itt van Waldeck titkos tanácsos vezetésével egy német bizottság. Ez a bizottság nem nagyon fog örülni, ha azt hallja,^ hogy ugyanakkor a parlamentben kifogásolják az úgynevezett »germanofil« irányt. Mert ha én barátságos atmoszférát akarok fenntartani, akkor ennek előfeltétele az, hogy olyan geszülése 193

If január 2U-én, szerdán. 365 tust gyakoroljak e felé a nemzet és ország felé, amely gesztus ezt az atmoszférát de facto barátságosnak képes fenntartani. (Ügy van! jobbfelől.) Külkereskedelmi mérlegünket méltóztatnak ismerni. Nem kívánok ezért -sem elismerést, mert bolond miniszterelnök és miniszter, aki állandóan elismerésre vadászik, vagy hiszi, hogy elismerik. Az egész mai politikai rendszernek az a természetrajza, hogy a vezetőembereket rágják itt is, ott is, amíg ki-ki a maga keresztmeteszete és ellenállása szerint össze nem esik, egyszer nekem is ez lesz a sorsom. De ezzel én tisztában voltam akkor, amikor feladatomat vállaltam, éppen ezért nem érintenek a csipkelődések. Meg kell állapítanom és ez a mi bennső és konkrétumokra megalapozott meggyőződésünk, hogy a legutóbbi év nehézségei ellenére a külkereskedelem terén határozott előmenetelt s javulást észlelhetünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Annak ellenére, hogy rendkívül nagy az idén^ a termésünk mezőgazdasági téren, — hozzáteszem rögtön, hogy hála Istennek, mert badarság azt mondani, hogy kevesebb" legyen a termés, minden gazda azért dolgozik, hogy sok termése legyen, bár vannak olyan közgazdászok is, akik félnek attól, ha a mezőgazdaság sokat termel, én ettől nem félek, azt szeretném, hogy felvessen bennünket a termés, — mégis eladtunk a mai napig négy és félmillió métermázsa búzát s további 2 millió métermázsa búza pedig le van kötve. Azt hiszem, az adott viszonyok közt nagyobb^ teljesítményről senki sem tudna beszámolni. (Ügy van! a jobboldalon.) En tehát azt mondom, hogy azok a külföldi utazások, amelyeket tettem és azok a szerződések, amelyeket miniszter kollégáim asszisztenciájával megkötöttünk, határozottan az ország javát szolgálták, -mérsékelten bár, de megerősítették Magyarország jelenlegi pozícióját és megerősítették ezek az utazások egyszersmind Magyarország külpolitikai pozícióját is, mert az az érzésünk, hogy az egész kontinensen, de továbbmenve, az egész világon is, ez az orsizág olyan tényező, amellyel KeletEurópa és főleg a Duna-medence kérdéué-nek megoldásánál mindenki mint döntő faktorral számol és ha ezt elértem, akikor nyugodtan 'mondhatom, hogy első évi működésemre méltán büszke lehetek, mert az 'adott körülmények között többet, azt hiszem, nem tudtam volna tennii. Lelkiismeretes munkát végeztünk ezen a téren is és szóljon a kritika, ha segít és iniciál és örömmel veszem a gondolatokat. Ha azonban csak az a szándék, hogy nekem kellemetlen kérdéseket adjanak fel, akkor vagyok olyan Öreg politikus, hogy azokra ne válaszoljak. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. (Az elnöki széket Czettier Jenő foglalja el.) Örgr. Pallavicini György: T. Ház! Bekapcsolódva a t. miniszterelnök úr legutolsó mondatába, bátor vagyok megjegyezni, hogy egy képviselőről nem tételezhető fel, hogy azért interpelláljon, hogy komoly kérdésekben, főleg ilyen vitális kérdésekben kellemetlen kérdéseket tegyen fel, amelyekre aztán az illető miniszter úr nem válaszol. Nem tudom, hogy a miniszterelnök úr felszólalását válasznak tekinti-e,