Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-237
366 Az országgyűlés képviselőházának 237. ülése 193 If január 2-í-én, szerdán. vagy nem. Azt. mondotta, hogy válasznak tekinti, tehát kikapcsolom ezt az utóbbi kijelentését és megállapítom, hogy nem kellemetlenkedő kérdéseknek tekinti azokat, amelyeket én itt bátor voltam a t. Ház elé hozni. A miniszterelnök úr válasza nagyon kerekded és nagyon jól hangzó mondatokban hangzott el. Magára a kérdés lényegére adott válasza elismerése annak, hogy külföldi utazásai révén reményei vannak arra, hogy lesznek ennek gazdasági következményei, ezidőszerint azonban ezek még nem kézzelfoghatók. Tulajdonképpen tehát el kellene fogadnom válaszát, mert hiszen én gondoltam és hittem, hogy ha a miniszterelnök úr szíves lesz nekem válaszolni, nem is adhat más választ, hiszen előttem vannak a statisztikai adatok, amelyekkel szemben egy miniszteri válasz sem döntő faktor. Bevezető kérdéseimre és beszédemre azonban egypár olyan megjegyzést tett az igen t. miniszterelnök úr, amelvekre röviden reflektálni kívánok. Kifogásolta azt, hogy nem említettem az ő olasz utazásait. Természetes, hogy nem említettem, nem rosszakaratból, hanem kizárólag azért, mert én olasz utazásait nem kifogásoltam. Amikor tehát miniszterelnököt, minisztert interpellálok, nem szükséges azokról a tetteiről is beszélnem, amelyekkel teljesen egyetértek. Hogy a második utazás miért volt szükséges, arról sem beszélek, igen i. miniszterelnök úr. F-I lenben, ha szükségét érezte annak, hogy megmagyarázza, hogy a közelkeleti utazásait miért tartotta annyira fontosnak, akkor mégis meg kell jegyeznem, hogy ezeknek politikai eredménye semmiképpen sem látható. Enpen az ellenkezője történt annak, amire a miniszterelnök úr nagyon helyesen számított. Es kérdem, hogy ha olyan nagyon szükségesnek tartotta, mint ahogy elvben nagyon is szükséges, hogy mi úgy a bolgárokkal, mint a törökökkel, sőt minden más szomszédunkkal jóviszonyban legyünk, miért felejtette el Lengyelország meglátogatását, amely évszázadokon át legalább is annyira testvérünk volt, mint a török és a bolgár (Ügy van! Ügy van! a baloldalon- — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Kállay ő excellenciája kétszer is kint volt!) és amelynek a barátsága j éppen ebben az új vonalvezetést jelentő külpolitikában talán nagyon is szükséges volna, ha [ Magyarországnak azt a méltó helyet akarjuk a Dunamedencében biztosítani, amelyet a miniszterelnök úr éppen annyira akar biztosítani, mint én is, mert erről meg vagyok teljesen győződve. Itt legföljebb az eszközökben lehet köztünk különbség, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Akkor már közel vagyunk!) ha azt kívánja a miniszterelnök úr, hogy itt az ellenzék részéről javaslatokat teszünk, a javaslat kevés — a külpolitikai elgondolás — az már igazán nem a Képviselőház plénuma előtt tárgyalandó kérdés. En csak azt állítom s hiszem és vallom régóta, — és kezdenek olyanok is ahhoz a politikához tartozni, akik régen az ellenkezőjét hirdették, akik ma más. politikát vallanak, mint tavaly, és itt éppen Bethlen István grófra hivatkoztam — hogy a magyar külpolitika még sem járt helyes utakon akkor, amikor túlságosan ragaszkodott ahhoz a nemet barátsághoz, amelyet mindig a szemünkre vetnek és azért nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a miniszterelnök úrnak különben szavakban nagyon kitűnő válaszát elfogadjam, mert nem látom azt, (hogy a miniszterelnök úr egyáltalában ma folytatott politikájával képes lenne a nyugati orszá; gokban olyan légkört alkotni, amely lehetővé teszi azt, hogy a mai elgondolástól különböző, másnemű politikát folytathasson. T. Ház! Igen nehéz válaszolnom a miniszterelnök úrnak arra a különös bevezetésére, hogy ilyen kérdéseket a külügyi bizottságban szokás pertraktálni. (Felkiáltások a baloldalon: Miért nem választják be?) Méltóztassanak megengedni, hogy erre ne válaszoljak és a miniszterelnök úr válaszát tudomásul ne vegyemElnök: A miniszterelnök úr nem kíván szólani. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök tír válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen.) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Györki Imre képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Patacsi Dénes jegyző (olvassa): »Interpelláció a magy. kir. pénzügyminiszter úrhoz a Szentesi Takarékpénztár visszaélése és bűncsekeménye tárgyában. A pénzügyminiszter úr a Képviselőház 1933. november 29-én tartott ülésében a gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelműveletekről, valamint egyes közmunkák költségeinek fedezéséről szóló javaslat társ-valása alkalmával tartott felszólalása alkalmából elhangzott beszédében reflektált felszólalásomra és a Szentesi Takarékpénztár üzelmeivel kapcsolatosan általam előadottakra oly kijelentést tett. hosfy a takarékpénztárban nem lehetett megtalálni annak a köriratnak a fogalmazványát, amely szerint kamatot »az adósok ágybéli kénessége« szerint számítottak fel. Kérdem a pénzügyminiszter urat, hajlandó-e az igazságügyminiszter úrnál odahatni, hogy a szegedi kir. ügyészségnél levő 17911— 1933., illetve 18256/1933., továbbá 25796/1933. k. ü. szám alatti feljelentésben a nyomozás mielőbb befejeztessék? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az igazságügy miniszter lírnál odahatni, hogy a Szentesi Takarékpénztár váltókeresete ellen a szegedi törvényszéknél beadott 6858/1933. sz. váltókifogás mielőbb letárgyaltassék? Kérdem a pénzügyminiszter urat, yan-e tudomása arról, hogy Untermüller Ernő szentesi könyvkereskedő 1933. január hóban röpiratot adott ki, amely röpiratban másolatban leközölte a Szentesi Takarékpénztár hirhedt bizalmas iratát, azonban a Szentesi Takarékpénztár még sem tartotta szükségesnek, hogy ebben az ügyben sajtórágalmazás miatt az eljárást megindítsa és a bizonyítást foganatosíttassa? Kérdem a pénzügyminiszter urat, hogy a most már rendelkezésére álló adatok alapján hajlandó-e a november 29-én tartott nyilatkozatát revízió tárgyává tenni és azok ellen, akik őt tudva hamisan informálták, az eljárást megindítani? Hajlandó-e a miniszter úr felszólalásában beígért kijelentését valóra váltani, tudniillik azt. hogy ott, ahol visszaélés történt, azt irgalmatlanul el kell taposni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Amikor a gazdatartozások rendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk és annak kisebbségi előadóia voltam, a gazdaadósságok rendezésének esrvik módját abban is láttam, hoery a kormány vizsgáltassa felül az adósok összes számláját, nézze meg, vajion a kamatszámítás nem történt-e túlzott mértékben és ha igen, akkor a
