Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-237
362 Az országgyűlés képviselőházénak 237. ülése 193% január 2^-én, szerdán. a szokásos dísztéri koncepciójú frázisok hangozzanak el ismét, amelyeket nemcsak a Ház elégelt már meg, hanem a magyar közvélemény is. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Interpellációm témája az, hogy ha már külpolitikai sikereket az igen t. kormány nem tudott elérni, melyek azok a gazdasági sikerek, amelyeket nézetem és nézetünk szerint fölösleges útjai gyümölcsöztek. A miniszterelnök úr legutóbbi, sátoraljaújhelyi beszédében egy 81 milliós exportfölöslegről beszélt. Ez az exportfölösleg nem származik sem berlini, sem ankarai, sem szófiai útjából. Adataim itt vannak, tehát ezt sem fogadhatnám el mint választ. Êz egy nagyszerű korteseszköz, amivel a sajtóiroda és a vidéki lapok ébreszteni próhálják a nagy lelkesedést, amelyet főleg vidéken éreznek az egységespárt iránt. {Derültség a szélsőbaloldalon.) Vizsgáljuk, mielőtt tovább mennénk, ezt a 81 milliós exportfölösleget. Mindjárt megjegyzem, nagyon sajnálom, hogy a t. kormány nem veszi magának azt a fáradságot, hogy a Tyler-féle jelentést kinyomassa és a Ház tagjai között szétosztassa. (Felkiáltások jobb felől: Közösek a lapok.) A helyett kapunk, egy a sajtóiroda által kiadott, kicsit letompított jelentést, amelyet az újságok átvesznek, én azonban melegen ajánlom mindenkinek, aki nem olvasta, hogy olvassa el magát a Tyler-jelentést. Vizsgáljuk, t. Ház, ezt a 81 milliót. (Hallju! Halljuk! balfelöt.) Ez a 81 millió nagyrészt abból származik, hogy nekünk van egy bizonyos kereskedelmi szerződésünk Ausztriával, amelynek eredményeként nagyobb fölösleggel zárult ez az esztendő, mint a tavalyi. Tavaly fölöslegünk Ausztriával szemben 49 és fél millió pengő volt, az idén már kicsit rosszabb, — elszóltam magamat — 44'2 millió. Ez természetszerűleg abból származik, hogy van egy kereskedelmi szerződésünk Ausztriával, amelyben az egy a másfélhez arány van megállapítva a kivitelre, tehát ha száz pengő árut behozunk, másfélszer annyit vihetük ki. így természetszerűen marad bizonyos mennyiségű sillingfölöslegünk. Ha ezt vizsgáljuk, látjuk, hogy mezőgazdasági kivitelünk Ausztria felé körülbelül három százalékkal gyarapodott az idén, ellenben ipari behozatalunk 18 százalékkal emelkedett. De más is van itt. Ez az osztrák schillingkövetelés nem számolható el, mint olyan külföldi követelés, amellyel terhes külföldi adósságainkat ki tudnánk fizetni, mert hiszen ezt transzferálni igen nehéz, ennek nagy részét a magyar közönségnek kell akár nyári fürdőzéssel, akár téli sízéssel vagy egyéb módon, mondjuk, kitűnő tiroli vadászkalapoknak vételével enyhítenie, amelyekre kis zergeszakállakat lehet rakni. (Mozgás a jobboldalon.) Az osztrák schilling ma nem olyan valuta, amelyet igazán értékesíteni lehetne. (Erődi-Harrach Tihamér: Francia parfőmvásárlásokra jó!) Mindenesetre luxuscikkek vételére talán alkalmas. (Erődi-Harrach Tihamér: Francia pezsgőre!) En nem tudom, hogy ez egyáltalán fogy-e Magyarországon? (Erődi-Harrach Tihamér: En néha szoktam látni, hogy fogy!) Nagyon örvendek ennek, de én már nagyon régen nem láttam. (Derültség ) Ez egy kérdés, amellyel igazán nem lehet a kormánynak büszkélkednie, mert hiszen elődeinek a szaldója e tekintetben a kereskedelmi szerződések jobb volta miatt sokkal magasabb volt. 1931-ben 102 millió, 1930-ban 161 millió, 1929-ben pláne 175 millió volt. ívitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ügy van! A gazdasági prosperitás miatt!) Nem látom azt sem, amit, azt hiszem, az egyik előttem szólott t. képviselőtársam mondott, hogy milyen nagyszerű ügynöke volt a magyar iparnak és a magyar kereskedelemnek a miniszterelnök úr, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A búzának! Azt mondta!) amikor ezeket az útjait lefolytatta, mert hiszen tudjuk azt, hogy az osztrákok a sertéskontingenst megint 25%-kai csökkentették. Hogy a marhakontingenssel mi lesz, azt nem tudjuk. A bolgár meg a török relációkról sem akarok beszélni, mert ott mindössze pár százezer pengő csökkenés van a miniszterelnök úr kormányzata óta, s ezt nem is akarom a szemére vetni, mert hiszen csekélységről van szó. Hogy egymillió pengő megy-e ki, vagy 800.000 pengő, és hogy onnan mennyi jön vissza: ez tényleg olyan kérdés, amelyről vitatkozni is felesleges. De ha már visszatértem a 81 milliós többletre, akkor nézzük meg, miből áll az a másik tétel, a többi 40 milliói Ali az, hogy Hollandiával szemben exporttöbbletünk van. A holland exporttöbblet abból keletkezett, hogy magyar búzát tudtunk Hollandiába kivinni. Hizzel a búzakivitellel kapcsolatban azonban egy nagy tévedés van, amivel nem lehet a magyar közönség szemébe port hinteni. A magyar búza exportjának nagy része ugyanis zárolt és fináncpengőben lett eszközölve. Ez nem jelent aktívumot, ez azt jelenti, hogy a kuliöiuiek követelései, amelyeket külön Den nem najtnattak volna be, bizonyos tokig el lettek törölve. Nem nibáztatoin ezt, igen t. miniszterelnök úr, mert nagyon Helyes, iiogy móüot találtunk erre, de nem szabad ezt mint külkereskedelmi mérlegaktívumot feltüntetni, ez legfel jeob a zárolt es a fináncpengőtől való megszabadulás, igen olcsó áron, sot dumpingáron. SŐt, amint a Tyler-jelentésben is latnató, a búzaeladás körül is olyan szamokat tüntetett fel a Statisztikai Hivatal, vagy a miniszterelnökség illetékes hivatala, amelyek egyáltalában nem állják meg helyüket. Méltóztassanak csak elolvasni errevonatkozólag a Tyler-jelentést. Nekem, sajnos, olyan rövid idő áll rendelkezésemre, hogy nem tudok a kérdésről hosszasabban beszélni. A Tyler-jelentés kimutatja, hogy 3 holland forintos ár mellett, amely Rotterdamban érvényes, 7*50 pengős búzát kellett volna ab Budapest eladni, nem számítva az összes fuvarköltségeket. Nagyon jól tudjuk, hogy ez lehetetlenség, mert hiszen Budapestről Rotterdamba — akár Brailának megyünk, akár másfele — a fuvarköltség mindenesetre sokkal több, mint az a búzaár, amelyet itt a magyar termelő tényleg megkapott. Még utalnom kell arra, — az autenticitáshoz persze nem fogok hozzászólni — hogy olvastam a Temps január 4-iki számában, hogy a németek, akik olyan nagy gesztust akartak itt felénk mutatni, hogy átvették búzánkat, — amelyet továbbadtak, minthogy szükségük sem volt reá — annak a kitűnő búzának egy részét felhasználták Németországban, és mint magyar búzát adták tovább az ő silányminősegü német búzájukat Rotterdamban, és ezáltal nemcsak a magyar árakat nyomták,
