Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-237
Az országgyűlés képviselőházának 237. ülése 193% január 24.-én, szerdán. 363 hanem rossz hírét is keltették az idei jóminőségü, bő sikértartalmú magyar búzának. Amikor én ezeket látom, kérdezem, mik voltak az igen t. miniszterelnök úr közgazdasági sikerei azokban a külpolitikai elgondolásokban, amelyeket szükségeseknek tartott? Hiszen én sem állítom, hogy gazdasági sikerekért, egy tál lencséért, vagy egyébért érdemes volna Magyarország további fejlődését, önállóságát, függetlenségét és további célkitűzését feláldozni, de meg tudnám bocsátani külpolitikája eredménytelenségét is, ha legalább gazdasági téren tényleg olyan érdemeket szerzett volna, amelyek világosan megmutatják, hogy igenis van eredmény. Hiszen a frázisok korszaka lejárt, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Lejárt! — Ügy van! Ügy van! Helyeslés a jobboldalon.) Hogy a miniszterelnök úr szava járását használjam: a negatív politika korszaka lejárt, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Helyes!) Ha volt negatív politika a külpolitikában, akkor, azt hiszem, bebizonyítottam, hogy a minisztereink iiT-é az volt. Ezekután, minthogy beszédidőm is lejárt, tisztelettel kérem a miniszterelnök urat, legyen szíves feltett kérdésemre válaszolni. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. (EaWuM Naflktkt) vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! A megvár parlamentarizmusnak az a gyakorlata, hogv külügyi kérdéseket túlnyomórészt a külügyi bizottságban tárgyal le. ahol a kormány mind : g a legrészletesebben adhatja mes 1 a megfelelő felvilágosításokat. Nagyon sajnálom.'hogy őrgróf Pallavicini Gvörgy nem tagja a külügyi bizottságnak. (Felkiáltások balfelől: Miért nem?) mert különben ott részletesen -meg tudnám adni azokat a felvilágosításokat, amelyeknek megadásához nem elég 15 vagy 20 perc, hanem, miután őrgróf Pallavicini az egész külpolitikai vonalvezetés problémakörét felvetette és gazdasági problémákat is érintett a külpolitikával kapcsolatban, sőt ezért interpellált is, azt hiszem, nem is volna ideje a t. Háznak, hogy végighallgassa az én fejtegetéseimet, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől ) A t. képviselő úr azzal a szándékkal állt fel a t. Ház előtt, hogy világosságot teremtsen a külpolitika szövevényes útjain. Nem hiszem, hogy sokan megértettük volna az ő fejtegetéseit, kivált gazdaságpolitikai tekintetben. En kérdeztem ugyanis a hátam mögött ülő barátaimat, hogy ki értette meg & t. képviselő úr gazdaságpolitikai eszmefuttatását és ezek egyhangú nemmel válaszoltak az egyes kérdésekre, ami valószínűleg nem a szakértelem hiányán múlott, hanem valószínűleg azon, hogy túlságosan összesűrítve méltóztatott előadni mindazt a sok kérdést, amelyet'a képviselő úr hozzám intézni szíves volt. A kormány külpolitikai kérdésekben, kijelentem, nem ideges, hanem óvatos. Képviselőtársam idegességünket kifogásolta. En ezzel szemben csak annyit mondok, hogy óvatos vagyok. A képviselő úr hivatkozott arra, hogv a régi monarchia idején a delegációstermekben napokig tartó viták voltak külpolitikai kérdésekről. Erre én azt válaszolom, hogv a régi monarchia, mint nagyhatalom, külpolitikai kérdésekben egészen máskép foglalhatott állást, annak képviselői egészen más kérdéseket tehettek fel a kormányokhoz, mint tehetünk fel mi, mai helyzetünkben. A magyar külpolitika helyzetét reálisan megítélve* nem lehet szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy a mi kis nyolcmilliós országunknak nincs és nem lehet meg az a hatalmi pozíciója, hogy Európában irányító vagy akármilyen erélyes és döntő külpolitikai vonalvezetést tudna inaugurálni. Magyarországnak fel kell ismernie azokat az érdekeket, amelyeket úgy történelmi és politikai, mint gazdasági szempontból figyelembe kell vennie és ez érdekek szerint kell neki külpolitikáját irányítani. Azt hiszem, hogy az a jelszó, amelyet említeni méltóztatott, hogy tudniillik mi a »szabadkéz« külpolitikáját t oly tatjuk, nagyon is találó, mert csak az a helyes külpolitikai állásfoglalás, amikor a magyar kormány a szabadkéz politikáját hirdeti, de rögtön hozzáteszem, hogy ezzel sem az olasz, sem a német kormány, illetőleg ország iránti barátságot sohasem tagadtam meg, mert konkrét bizonyítékunk van arra, hogy ezek az országok politikai és gazdasági erősödésünket igenis szívesen támogatják és ezért mondjuk azt, hogy bárkivel a legintenzívebb tárgyalásokba bocsátkozunk és a legmelegebb baráti szándékkal kezdünk tárgyalást, ha Magyarország érdekeit látjuk istápolva e tárgyalások révén. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen helyesnek és sikeresnek kell mondanom Kánya ő excellenciájának párizsi útját, mert beszerzett információim arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a magyar külügyminiszter Párizsban való megjelenése nagyon előmozdította annak az ellenzék által is régen óhajtott baráti atmoszférának a megteremtését, amelyet én a magam részéről is szívesen látok. Pallavicini igen t. képviselőtársam szokásához mérten, ma azt mondhatom, rendkívül kegyes volt az irányomban, mert nem is csipkelődött, csak a beszéde végén egy kicsit. (Derültség.) De hát ehhez hozzá vagyok szokva. Az igen t. képviselő úr előadást tartott arról, 'hogy mi az a külpolitika: az előrelátás és^ a judicium művészete. Abszolúte igaza van képviselőtársamnak, de^ miután a külpolitika történelmet formáló ténykedés, a kortársak tulajdonképpen nem is mondhatnak tárgyilagos bírálatot, mert a bírálatot a dolog természeténél fogva csak bizonyos idő múlva lehet objektíve eszközölni abban a tekintetben, hogy a kormány helyes, vagy kevésbbé helyes, vagy egyáltalán helytelen külpolitikát folytatott. A magam szemszögéből nézve a dolgot és látva a világpolitikai eseményeket s azok keretében a középeurópai kérdéskomplexumot, az a belső meggyőződésem, — különben nem is maradhatnék ezen a helyen — hogy a kormány helyes úton jár akkor, amikor azt a politikát folytatja, amelyet folytat: egy olyan politikát, amely a meglehetősen elszigetelt, a Duna medencéjébe bepréselt Magyarországnak olyan barátokat kíván szerezni, akik ezt a bepréselt, elszigetelt országot bármilyen formában segíteni tudják. Azt méltóztatott mondani, hogy sokat utaztam és méltóztatott kérdezni, hogy a külpolitikai és gazdaságpolitikai eredmények micsodák. Tényleg elég sokat utaztam. Első utam Rómába vezetett. Ennek politikai és gazdasági jelentősége volt és van is, mert hiszen bebizonyíthatnám, hogy mi t volt a konkrétum e téren, talán vissza ^is térek^ erre, majd akkor, ha a gazdasági kérdésekről beszélek. Azt hiszem, helyes volt a magyar miniszterelnöknek annak az országnak kormányát meglátogatni, amely ország Magyarországot a külpolitikai elszigeteltségből kiemeltei, (Ügü Van! Ügy van! a jobboldalon'
