Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-237
Az országgyűlés képviselőházának 237. ülése 193A január 2^-ên, szerdán. 359 a tűzifabehozatal lebonyolítását egy szerv végzi. Ezért elődöm, illetve az akkori kormány úgy döntött, hogy ezt a feladatot az Egyesült Fabehozatali Részvénytársaságra bízza. Miután a helyzet nem változott, a magyar erdőgazdasági termelés védelme érdekében szükséges feltételek kikötése mellett a külföldi tűzifa behozatalának jogát csehszlovák viszonylatban az 1933. év végéig, román viszonylatban pedig az 1934. év április hó l-ig a kormány újból ennek a részvénytársaságnak adta. A részvénytársaság megfelelő működése által a külföldi tűzifa ára megállapíttatván, a hazai tűzifa ára is szabályozható volt. A magyar-román kereskedelmi szerződésben a tűzifa behozatalára vállalt kötelezettség teljesítésének előmozdítása céljából a magyar tűzifának a román tűzifa részére elhatárolt területre való szállítása, szállítási igazolványhoz köttetett, a viszonosság elve alapján azonban elrendeltetett az is, hogy a Romániából származó tűzifa behozatala is szigorúan ellen őriztessék. A szállítási igazolványokat egy bizottság osztja ki, amelyben a kereskedelmi érdekeltségek is megfelelő számú helyet kaptak. Minthogy azonban megállapítást nyert, hogy a felhívásra bemutatott kötlevelek között sok volt olyan, amely csupán a szállítási igazolványok nagyobbmértékű elnyerése céljából köttetett, és azok a vevők, akik bármely oknál fogva készleteket még nem biztosítottak, ilymódon a beszerzés lehetőségétől megfosztattak volna, ami egyben egyes fatermelő megkárosítását is eredményezte volna, a bizottság esetrőlesetre bírálja el a szállítók igényjogosultságát a kötlevelek alapján. Ez a rendszer teljesen bevált, miért is annak megváltoztatása nem szükséges. A magyar tűzifapiac szabályozását az érdekeltségek állandóan sürgették. A kérdés szabályozására beérkezett ajánlatok az Országos Fagazdasági Tanáccsal megtárgyaltalak. A megoldás szerint a külföldi tűzifa behozatalának jogát a kormány annak a vállalatnak iogja adni, amely kötelezettséget fog vállalni arra, hogy mindent, a magyar erdőbirtokosok estatermelok által — megállapítandó határidőn belül — önként felajánlandó tűzifát fanemre es választékra való tekintet nélkül a megállapítandó áron átvesz, azt a megállapítandó időn belül lehívja, arra hitelt nyújt és működését állami ellenőrzés alá helyezi'. A fcerdes monopóliumszerű rendezéséről szó sem volt. Kérem a t. Házat, hogy ez írásbeli válaszoma t t ud ,°masul venni méltóztassék. Budapest, 1934. evi január 7-én. Kállay s. k.« . , E1 nök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter ur írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. . - Következik a földmívelésügyi miniszter úr írásbeli válasza > Hegymegi Kiss Pál képviselő ur interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek a választ felolvasni. Patacsi Dénes Jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő ur 1933. évi július 4-én tartott ülésen interpellációt intézett hozzám a békéscsabai, békési és csorvási kishaszonbérletek ügyében. Az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. interpellációkban felvetett kérdésekre válaszom a következő: Minden törekvésem odairányul, hogy ott, ahol ennek lehetősége fennáll és a körülmények indokolják, kishaszonbérletek alakíttassanak. így történt ez Békéscsaba, Békés és Csorvás községek határában létrejött haszonbérleti ügyleteknél is, ahol a bemutatott szerződéseket mindig csak azzal a kikötéssel hagytam jóvá, hogy a haszonbérlők az ingatlan mezőgazdasági területének 15%-át érdemes és reászorult kisembereknek, kishaszonbérletre leadni kötelesek. Rá kell mutatnom azonban arra, hogy Békés vármegyében szakközegeim jelentése szerint a kislhaszonbérletek aiakúiása körül általában nagy nehézségek tapasztalhatók. Ennek okát abban_ kell keresni, hogy a békésvármegyei földhözjuttatottak a rossz gazdasági viszonyok miatt a juttatott földek után szerződési kötelezettségeiknek nem tudnak eleget tenni. Kérem a t. Házat, hogy ez írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, iya4. évi január hó 7-én. Kállay Miklós s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Most pedig áttérünk a szóbeli interpellációk meghallgatására. Sorrend szerint következik őrgróf Pallavicini György képviselő úr interpellációja. A jegyző úr lesz szíves az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz. Milyen és hány gazdasági megállapodást kötött a miniszterelnök úr külföldi útjai alkalmával? Melyek ezen megállapodások számszerű eredményei? Budapest ,1934. január 16-án. Örgrőf Pallavicini György s. k.« Elnök: Az interpelláló képvisel urat illeti a szó. Őrgr. Pallavicini György: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, kétségtelen tény, hogy Magyarország jövője minden belpolitikai kérdésen felül a helyes külpolitikától függ. Csodálatos, hogy amikor ez a valóság, azt hiszem, a magyar nép széles rétegeiben is gyökeret vert, a kormány és a hivatalos helyek részéről mindig bizonyos idegesség nyilvánul meg, amikor a Házban külpolitikai kérdéseket terjesztenek elő. Annál inkább csodálatos ez, mert régen, a régi alkotmányos időkben a külpolitikai kérdések a delegációknak a külpolitikával foglalkozó tevékenysége következtében bizonyos fokig eltolódott a magyar Képviselőháztól és amikor végre létrejött az a függetlenség, amelyben ma élünk, azt 'hallottuk, hogy a magj^ar közvélemény végre foglalkozni fog külpolitikai kérdésekkel is. Most, amikor tényleg a külpolitikai kérdések a legfontosabbak a magyar nemzeti élet további alakulása szempontjából, igen ritkán történik meg, hogy e Házban külpolitikai kérdéseket pertraktálnak. Ha hallunk külpolitikai kijelentéseket, azok nagyrészt a Ballplatz nagyszerű utóda, a Dísztér lapos, semmitmondó kijelentéseiben hangzanak el. Elmúlott immár az igen t. miniszterelnök úrnak több, mint ötnegyedéves uralma és a külpolitikai kérdéseket illetőleg nem hallottunk mást, mint általános kijelentéseket, amelyek igen gyakran nagyon jól hangzanak, nagyon kedvesek, nagyon megnyerőek, mint például az olyan kijelentések, hogy a magyar 51
