Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-237
360 Az országgyűlés képviselőházának miniszterelnök nem folytathat más politikát, sem németet, sem franciát, sem ilyent, sem olyant, csak magyart. Hiszen ez olyan valóság, amely egészen természetes, mert nem is tudom elképzelni, hogy volna magyar miniszterelnök, aki ne magyar külpolitikát folytatna, de olyant egyáltalában nem tudok elképzelni, aki még be is vallaná, hogy nem magyar külpolitikát folytat. De egyéb nagyszerű, mint például szabadkéz, vonalvezetés, keletre magyar és tudja Isten, miféle frázisok is hang; zottak el és az is nagyszerű frázis, hogy^ mi szívesen vesszük azt, ha bárki közeledik felénk. En éppen azt kifogásolom, hogy a mi elárvult helyzetünkben azt képzeljük, hogy aktív külpolitika folytatása nélkül valaki közeledjek felénk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nekünk kell közelednünk másokhoz: igazunkat bizonyítani (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és barátokat találni ott, ahol egy évtizeden át tartó ellenséges propaganda miatt nem tudtunk barátokat szerezni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha valahol, akkor a külpolitikában all az, hogy minden politikának, — nézetem szerint — két faktora van: a helyes ítélőtehetség és az előrelátás. (Ügy van! Ügy van!) Ezt az ítelotehetséget talán úgy fejezhetném ki, hogy az egy adott probléma elemeinek helyes megérzésében, okozatainak, következményeinek helyes mérlegelésében áll. De ennél talán fontosabb az előrelátás, ami keveseknek adatott meg, de becsesebb tulajdonság. Ez pedig nem más, mint megérzése olyan tényeknek és olyan valószínűségeknek, amelyek időben, vagy térben még távol vannak. Ha ebből a szempontból nézzük a miniszterelnök úr külpolitikáját, most, hogy már egy bizonyos időn keresztül vitte az ország kormányát, azt hiszem, vonhatunk le következtetéseket. Minthogy beszédem valószínűleg egy negyedóránál tovább fog tartani, már most kérem beszédidőmnek egy negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabítást megadta. Méltóztassék beszédét folytatni. örgr. Pallavicini György: A miniszterelnök úr külpolitikája annak ellenére, hogy szabadkéz, magyar külpolitika és egyéb jelszavakat használ, a világ előtt mégis úgy van beállítva, hogy az igenis egy germanofil politikát jelent. Miben nyilvánultak meg a miniszterelnök úr külpolitikai ténykedései? Nagyrészt külsőségekben. Külsőségek alatt értem, azokat az utakat, amelyeket külföldön tett. Ezeket két részre bontom: politikai és gazdasági részükről fogok beszélni. Kérdésem gazdaságpolitikai, de szükségesnek tartom, hogy a külpolitikai eredményeket is leszögezzem. Első útja az a nevezetes német út volt, amely kicsit akaratán túl messzebbmenő volt, mint ahogy kontemplálta. Ennek visszahatásáról már annyi szó volt itt, nemcsak a magam részéről, de barátaim részéről is ezen az oldalon, hogy erről beszélni nem akarok; csak annyit akarok megjegyezni és megállapítani, hogy ez az útja nagyban megrontotta akkor és azóta is legerősebb és legigazibb barátunkkal, Olaszországgal való viszonyunkat es nagy bizalmatlanságot keltett — amelyet nem tudott eloszlatni a miniszterelnök úr — Ausztriával szemben is. De az igen t. miniszterelnök úr tovább is 37. ülése 193U január 2^-én, szerdán. ment és meglátogatta a közeli Keletet is. Hiszén ha az emiber ezt csak udvariassági ténynek venné, akkor egy szót sem vesztegetnék rá, de a kormány sajtója és ennek az útnak egész beállítása, főleg az, hogy amikor a miniszterelnök úr visszajött, diadalkapukkal, estradakkal és lobogókkal fogadták, a magyar nép előtt azt a látszatot akarta kelteni, mintha ott politikai eredményeket ért volna el. Mit^ látunk? Amikor a miniszterelnök úr Ankarában volt, alig bírták a derék jó török testvérek bevárni, hogy onnan eltávozzék, mert hiszen már Litvinov ott volt bizottságával és elfoglalta a legjobb hoteleket. Alig várták, hogy megköthessék azokat az igazán baráti megállapodásokat, amelyekről a szovjet és Törökország annyira ismeretesek és a miniszterelnök úr eltávozta után nemsokára, még talán alig hangzottak el itt a keleti, vagy nem tudom melyik pályaudvaron zászlólengetés közt a tesz-vesz és egyéb szövetségek üdvözlései, megkötötték a szerződést, belementek a balkánblokkba és nem tudjuk, hogy a szófiai utazásnak nem lesz-e kényszerű eredménye a bolgár nemzetnek a balkán-blokkba való belépése, pedig tudom és hiszem, hogy a velünk nagyon rokonérzésű bolgár nép nem fog örömmel belemenni ebbe a balkán-blokkba, de esetleg bele lehet kényszeríteni. Ezek a miniszterj elnök, külföldi utazásainak politikai eredmé! nyei. Hiába mondják, mint Sigray igen t. barátom múltkori beszédére, azt hiszem, Sztranyavszky t. képviselőtársam mondotta, hogy hiszen mi elfogadjuk bárkinek közeledését és a külügyminiszter úr párizsi utazása is azt mutatja, hogy mi mindenfelé orientálódunk. Uraim, ez nem úgy van, mert ez tényleg udvariassági látogatás volt. Es milyen szerencsétlen helyzet volt az, hogy idén a szarvasok korán kezdtek bőgni és emiatt a német alkancellár előbb jött ide — éppen akkor, amikor Kánya külügyminiszter úr Párizsban volt. — és elmondotta azt az igen szerencsétlen beszédét, amikor ismét a magyar-német sorsközösségre hivatkozott, szójababok és egyéb tál lencsék felajánlásával. (Felkiltások a szélsőbaloldalon: Ricinus! — Malasits Géza: Ez hiányzik a nemzetnek!) T. Ház! Egészen nyilvánvaló ebből a külpolitikából, hogy a magyar hivatalos külpolitika a német barátság jegyében áll és ezzel a politikával, bármint gondolkodik a» magyar nép, a magyar külpolitika teljesen téves vágányon van és alátámasztja Benesnek évtizedek óta folytatott politikáját. Harold Nichel| sonnak van egy kitűnő könyve, mely. a 19-iki peace making-ről szól. Lefordíthatnám a címét: békecsinálás, vagy békegyártás 1919-ben. Ez a nem magyarbarát író 1919. január 16-áról keltezett naplófeljegyzésében a következőket mondja Benesről, illetve elmondja, mit mondott neki Benes az Entente Comité számára. Méltóztassék megengedni, hogy ezt felolvassam (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Csehország vissza akarja állítani Mittel-Európát uj alapon, amely se nem német, se nem orosz. \ Ennélfogva igényeit« —Benes mondása —»nem i annyira nemzeti, mint inkább nemzetközi szükI segessegre alapítja. Mert annak ellenére, hogy I a nemzeti egység mindenek előtt jön és a nemzeti jólét másodsorban, a végső cél mégis Közép-Európának stabilizálása. Ebből a célból j területi összefüggésre van szüksége« — már I m * n í Csehországnak — »úgy Jugoszláviával, mint Romániával. Ez az utóbbi összefüggés
