Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

344 Az országgyűlés képviselőházának vetettek. Különösen. Ivády képviselő úr emelte ki a törvényhatósági kőbányák kérdését. Ha nehéz probléma volt a többi üzem kérdésével foglalkozni, akkor elmondhatom, hogy a legnehezebb probléma éppen ezeknek a kőbányáknak kérdése, mert itt eltekintve a tényleg nagy súllyal latbaeső magángazdasági érdekektől, még a vármegyék háztartása, eladósodottsága is igen súlyos mértékben, forog szóban a szociális szempontok mellett. Ma is csak azt jelenthetem ki, hogy a kérdés tárgyalás alatt van és igyekszem arra, hogy az összes sízempontok összeegyeztetésével és kellő figyelembevételével találjunk megoldást. Nagyon helyeslem Magyar Pál t. képviselőtársamnak azt a. szempontját, amely szerint a lukrativ, illetőleg tisztán üzleti jellegű városi üzemek is bérbeadassanak. A vidéki városoknál, ahol ilyen üzemek voltak, rá is mutattam erre és fel is hivtam őket, hogy minden alkalmat ragadjanak meg az üzemek ilyen értékesítése tekintetében. Természetes, hogy ez ma nem fog minden esetben sikerülni. Vagy ha talán nem sikerült eddig, annak túlnyomó részben a gazdasági helyzet az oka. Nagyon érdekes volt Éber Antal képviselőtársam fejtegetése. Igazat is kell neki adnom sok tekintetben, így abban, hogy különösen a nagyüzemeknél igenis az antiszelekoió a rákfenéje a kérdésnek és hogy ezt az antiszelekciót illetően azt a helyzetet, amely tm ezt az antiszelekciót előidézi, kell minden erővel megszűntetni. Hogy ezen rajta vagyok, azt — úgy hiszem — méltóztatik tudni. Méltóztatott még említést tenni a kisiparosok nagymérvű elproletarizálódásáról. Ennek nem a közüzemek az okai. Ez a kérdés időbelileg nem is a közüzemek felállításával és létesítésével esik egybe. Ennek — megmondom nyíltan és őszintén — oka az, hogy a háború utáni látszatkonjunktúra az embereket óriási mértékben terelte ezekre a pályákra. Annyi kisiparosunk, annyi kiskereskedőnk lett, (Ügy van! jobbfelől. — Mozgás \balfelől.) hogy még valóságos számban is, nemcsak arányszámban sokkal több volt mint amennyi Nagy-Magyarországon volt. (Magyar Pál: A statisztika nem ezt mutatja. — Zaj balfelől.) Tessék csak a háború utáni statisztikát meg-, nézni. Öriási tódulás volt erre a pályára, mert a látszatkonjunktúra arra mutatott, hogy ezek az emberek itt exisztenciát fognak találni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: HOÍÜU menjenek?) Jött a dekonjunktúra és ezek az emberek kenyér nélkül maradtak. (Zaj. — Elnök csenget.) Ez azonban a gazdasági helyzet változásának következménye, amelyen bizony semmiféle mesterséges eszközzel lényegileg segíteni nem lehet. Csak azért akartam erre rátérni, mert nem akartam, hogy olyan következményeket is a közüzemek terhére rójanak, amelyeknek a közüzemek nem okai. Ezeket kívántam előterjeszteni és kérem, méltóztassék a jelentést tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt jelentést tudomásul venni. (Igen.) A Ház a jelentést tudomásul veszi s azt további intézkedés céljából a Felsőházhoz teszem át. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Napirendünk szerint következik az 1926. évi XXII. te. 32. §-a alapján kiküldött országos küldöttség jelentése az országgyűlés két ÈÈ6. ülése 19 3 ^ január MB-án, kedden. Házának érintkezését szabályozó rendelkezések kiegészítéséről. (írom. 683.) Az előadó urat illeti a szó. Illés József előadó: Mélyen t. Képviselőház! Az 1926 : XXII. tcikk 32. $-a szabályozta a két Ház érintkezését olyanképpen, hogy egyelőre az addig érvényben volt szabályokat fenntartotta. Ugyanez a törvény 32. §-ának 2. bekezdésében azonban provideált arra az esetre, ha újólag szüksége merülne fel annak, hogy a két Ház érintkezésének bizonyos kérdései szabályoztassanak;. Minthogy múlt év júlus 5-én a Ház megállapította, hogy az újból való szabályozás szüksége felmerült, úgy, amint a törvény előírta, mind a két Ház paritásosán öt-ö.t tagból álló országos küldöttséget küldött ki avégből, hogy a két Ház közti érintkezés újból szabály oztassék. Ennek eredménye az a határozati javaslat, amelyet van szerencsém a mélyen t. Ház elé terjeszteni. Az országos küldöttség alapos, beható tárgyalások után megállapította a két Ház érintkezésének azt a szabályozását, amely szerint mind a két Ház paritásosán arra törekszik; hogy az ellentéteket minél gyakorlatiasabb, minél közvetlenebb, minél egyszerűbb módon küszöbölje^ ki s lehetővé tegye azt, hogy a Felsőház és alsóház ott, ahol ellentét merül fel, ezen ellentét kiküszöbölésére az illetékes szakbizottságok együttes ülésében készítse el azt a javaslatát, amelyet azután mind a két Ház megvizsgálva elfogadhat. Ha a két Ház között nézeteltérés merül fel, — a Felsőházról szóló 1926: XXII. tcikk 31. §-a — kimondja: amennyiben az egyik Ház a másik Ház által ajánlott javaslatot elveti, vagy azt bizonyos változtatásokkal fogadja el, akkor az ellentét kiegyenlítésére az illető szakbizottságok összeülnek együttes ülésben, ott iparkodnak ezt az ellentétet kiküszöbölni és olyan javaslattal jönni a két Ház elé, amely az ellentétek kiküszöbölésével — természetesen kompromisszumos javaslatban — megnyugvásra vezethet. Mit tartott szem előtt az országos küldöttség akkor, amikor ezt az újból való szabályozást ajánlotta a két Háznak? Semmi mást, mint hogy a legszigorúbban szem előtt tartva a két Ház paritását, abból az együttes ülésből az illetékes szakbizottságok szakembereit hozza össze arra az esetre, ha megvan a hajlandóság a két Házban, hogy egy új, módosított szövegben komprommittáljon, megegyezzen s erre az esetre olyan javaslatot tegyen, amely lehetetlenné teszi az ellentét további kiélesítését. r Ezt célozza ez a javaslat, amelyet én a

; tHáz elé hoztam. Ismétlem, a legszigorúbban két szempontot tartott szem előtt az országos küldöttség. Az egyik az, hogy megóvja mindkét Ház szuverén elhatározását, a másik az, hogy lehetővé tegye a legkönnyebben, a legközvetlenebbül, a leggyakorlatiasabb an az ellentétek kiküszöbölését. Az eset, amelyről szó van, úgylátszik, mintha a felsőházi törvény szövegében nem fordulna elő. Az eset az, hogy az alsóház illetékes szakbizottsága hajlandó a maga eredetig álláspontját módosítani, ha nem is fogadja el a másik Ház módosítását. Ilyen esetben egy új szöveggel azt az ellentétet, amely^ az alsóház és a Felsőház között van, lehetséges kiküszöbölni, de csak úgy, ha termesztésen egy határozott, kész szöveg áll rendelkezésre. Ezt óhajtja elérni a határozati ja-