Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-236
Az országgyűlés képviselőházának 236. ülése 193U január 23-án, kedden. 345 vaslat, s azért kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék az országos küldöttség határozati javaslatát elfogadni és ezzel országos határozatta emelnie. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! Az előadó úr javaslatával szemben azt a tiszteletteljes határozati javaslatot terjesztem elő, hogy (olvassa): »A Képviselőház mondja ki, hogy a Képviselőház a határozati javaslatot újabb megfontolás végett az országos küldöttségnek visszaadja.« {Helyeslés balfelől.) T. Képviselőház! Itt nem egy egészen egyszerű kérdésről van szó. Ennek a kérdésnek r felvetése már olyan körülmények között történt, amely körülményekre, — azt hiszem — majd a későbbi időben ez az országgyűlés nem lesz büszke. Az összeférhetlenségi törvény elfogadása után, amikor a Felsőház ezen változtatásokat eszközölt, a Képviselőház nem teljesítette azt a törvényben szigorúan meghatározott kötelességét, hogy e viszszaküldött javaslatban foglaltakra nézve hat hónapon belül határozatot hozzon. Több mint egy éve már annak, hogy a Felsőház ezt a javaslatot visszaküldte, a Képviselőháznak hat hónapon belül kellett volna érdemben határoznia, mert a törvény világosan kimondja, — látom, az igazságügyminiszter úr a fejét csóválja — hogy a törvényjavaslat tárgyában a javaslat hozzáérkezésétől számított hat hónapon belül köteles határozatot hozni. A Ház bózott egy határozatot, amely határozattal ezt a bizottsághoz utasította, a bizottság azután készített egy javaslatfélét, s e javaslat alapján a Ház elnöke megállapította, hogy itt esetleg szüksége merülhet fel annak, hogy országos küldöttség küldessék ki. Nem akarok annak bírálatába bocsátkozni, hogy szükség voltne erre a megállapításra az elnök részéről... (Illés József előadó: A Ház megállapította!) A Házmak érdemleges határozatot kellett volna hoznia, tehát egy priusznak kellett volna bekövetkeznie, mert csak akkor lehetett volna megállapítani, hogy itt eltérés van; a bizottság jelentése ugyanis a Házra nézve nem kötelező. De itt sokkal komolyabb kérdésről van szó. Ha a Ház böicsesége úgy határozna, hogy ezt a határozati javaslatot, amelyet a küldöttség szerkesztett, elfogadná, akkor az igen t. Ház olyan jogi vélemény t_ nyilvánítana, amely jogi vélemény nyilvánítása tekintetében, azt hiszem, az igen t. előadó úr, mint egyetemi tanár, mmt esetleg a közjog vizsgáztatója, valószínűen isúlyos megrovásban részesítené a vizsgázó jelöltei Ovabók Lajos: Ez is lehetséges 1 ? —• F. Szabó Géza: Ja, uram, ez a politika! — Derültség.) Nem tudom, de legalábbis azt hiszem, konstatálná, hogy ez nem egészen egyezik meg azzal, amit ő és közjogi tanártársai tanítottak a múltban és azt hiszem, tanítanak a jelenben is, mert ez világosan törvénymagyarázat akarna lenni, törvénymagyarázatra pedig a Képviselőház nem hivatott. A törvénynek vannak olyan részei, amelyek rosszak, ezt annakidején, amikor 1926-ban a javaslatot tárgyaltuk, már megmondották többen. Hogy egy kis iszemléltetésben ábrázoljam a t. Ház előtt, a törvény például, kimondja azt, hogy a Felsőház jogköre ugyanaz, mint & r Főrendiházé volt, ugyanakkor, amikor a törvény világosan intézkedik, hogy egészen más jogköre van a Felsőháznak, mert a Felsőháznak tulajdonképpen nincs vétójoga, hanem csak egy felfüggesztő, vagyis, mondjuk, ideiglenes vétójoga van, ami a Főrendiháznak egészen más formában volt meg, legalább úgy, ahogy én a magyar közjogból megtanultam. Nagyon nehéz akármilyen határozattal a Felsőház jogkörét bővíteni. Ha esetleg a tor j vényhozás bölesesége azt találná, hogy a Felsőház szervezetét majd megváltoztatja, akkor lehetne arról vitatkozni, hogy* prO f futuro de lege ferenda, a Felsőház hatáskörét növeljük vagy sem. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Itt szó sincs erről! De igenis, szó van róla, (Illés József előadó: Hol van szó róla?) Azért vagyunk itt, hogy 'tisztázzuk ezt, amennyire tisztázható a kérdés. A törvény világosan intézkedik, hogy hat hónap alatt határozni kell; amennyiben a Ház nem fogja elfogadni a változtatásokat és ragaszkodik az eredetihez, akkor az visszamegy az illető Házhoz, amely ezt a változtatást hozta. Azért mondom, hogy az illető Házhoz^ mert megszoktuk, hogy a törvények a Képviselőházhoz nyújtassanak be, a törvény azonban azt mondja, hogy a Felsőháznak is megvan a törvénykezési joga, ami természetesen végeredményben egészen más lesz a gyakorlatban, mint a Képviselőházé. Ha a Ház nem hozza meg hat hónapon belül ezt a határozatot, hanem módot nyújt arra, belemegy abba, hogy új javaslat legyen, amely felett a Ház határoz és megindul a, két Ház között a labdázás, akkor tulajdonképpen nem tettünk eleget a törvény azon intenciójának, hogy az alsóháznak a 'törvények szerint kifejezett akarata megfelelő időn belül a Felsőház reszisztenciája dacára is, törvénnyé emelkedjék. Ez a javaslat — az eredeti javaslat — ugyanis világosan rendelkezik arról, hogy mi történjék, amennyiben a másodszori üzenet folytán, a közös bizottságok jelentése folytán, a határozat nem eliminálható, vagyis ha az alsóház ragaszkodik véleményéhez. Akkor igenis, itt van egy nagyon érdekes és a legtöbb ember előtt talán nem is ismert intézkedése ennek az eredeti törvénynek, amely azt mondja, hogy »az első elfogadást követő ülésszakban«. itt tehát tulajdonképpen intézkedés van abban a tekintetben is, hogy a törvény a huza-vonának helyt nem ad. Mert ha elfogadnék azt. amit most az országos bizottság javasol, akkor itt ad Graecas Calendas el lehetne húzni a dolgot, hiszen akkor normális magyarázattal kétségtelen, hogyha egy nóvumot hoz be a Felsőház, akkor a nóvum felett megindul a tárgyalás. De továbbmegyek. Ha a Képviselőház belemegy abba, hogy ennek a javaslatnak tulajdonképpen a c) pontját is elfogadja, akkor megtörténhetik az is, hogy itt megindul a vita, mert természetesen ennek a javaslatnak vitája folyamán mindenki tehet módosítást, ennek semmiféle házszabályszerű akadálya nincsen és akkor jön egy teljesen új nóvum a Felsőház elé. Mindenesetre azt hiszem tehát, nagyon is megfontolandó volna, hogy ebben a tekintetben a határozatok lehetőségének megad juk-e ezt a módozatot. De továbbmegyek. Nagyon aggályos intézkedés van ennek a határozati javaslatnak 2. pontjában. Ez úgy szól, hogy amennyiben à bizottságok összeülnek, akkor biztosíttassék a két Ház között a paritás. Erre vonatkozólag sincs a törvényben semmiféle precedens. A törvény határozottan elrendeli, hogy ezt a javaslatot a két Háznak azok a bizottságai tárgyalják, amelyek eredetileg tárgyalták ezt a
