Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

Az országgyűlés képviselőházának 2 tok, amelyeknek a magángazdaság szempontjából mielőbb való lebontását tehát elengedhetetlenül szükségesnek tartom. Ami az igen t. belügyminiszter úrnak a fenntartandó üzemekre vonatkozó jelentését illeti, itt teljesen azonos nézeten vagyok, hiszen and elvi álláspont alapján foglalunk állást az üzemekkel szemben és mindazokat az üzemeket, amelyeknek az a hivatásuk, hogy az ipar és a kereskedelem tevékenységét elősegítsék, hogy a lakosság fogyasztási igényeit megfelelően kielégítsék olyan területen, ahol a magángazdaság erre nézve szerepet nem vállalhat, helyeseljük és e tekintetben nem lehet sem közöttünk, sem pedig előttem szólott képviselőtársam és én közöttem különbség. Itt csak az az igényünk, hogy ezek az üzemek valójában, az adott lehetőségek között, a legelőnyösebben és a legolcsóbban szolgálják ki a fogyasztókat. Ebből a szempontból a jelentés természetszerűleg nem tartalmaz adatokat, azonban azt hiszem, hogy ez a terület az, ahol a kommerciális vezetés behozatalával a fogyasztói szempontoknak, a gazdasági gyakorlati élet követelményeinek figyelembevételével való irányítás mellett igen nagy eredményeket lehetne elérni. De, igen t. belügyminiszter úr, ha a kitűzött célok tekintetében egyek is vagyunk, szerény véleményem szerint mindazok a törvényes lehetőségek, amelyek e tekintetben fennállanak, akár az 1931 :XXI. t.-c.-ben biztosított jog, akár pedig a fővárosi törvény maga, de nem utolsó sorban a közérdekű felügyelő hatóság tekintetében hozott rendelet módot nyújtanak a belügyminiszter úrnak arra, hogy mindezeknél az intézményeknél necsak az ügyvitel szempontjából, necsak az adminisztráció szempontjából, hanem az egész üzemvitel és üzletvitel szempontjából is meghonosítsa mindazokat a változtatásokat, amelyeket az általános : érdekek szempontjából szükségesnek tart. Érzésem szerint ezeknek a feladatoknak elérése érdekében nem az autonómia csökkentésére, nem az autonómia megszüntetésére, hanem egy erélyes kéznek a közérdekeknek messzemenő érvényesítése szempontjából szükséges intézkedéseire van szükség. T. Képviselőház! A belügyminiszter úr jelentésének a vidéki városok üzemeire vonatkozó része tekintetében egyetértek a belügyminiszter úrral és teljesen osztozom abban a megállapításában, hogy ezek az intézmények nem tudtak olyan jelentőséghez jutni, hogy a magángazdaság szempontjából nagyobb jelentőségre tegyenek szert és hogy ezek szervezetüknél fogva sokkal jobban beleilleszkednek a vidéki városok háztartásába, semhogy elbírálásuknál a magángazdaság szempontjából való kihatásuk mérvadó szempont lehetne. Ha azonban ezt a megállapítást el is fogadom, éppen az a körülmény, hogy ezek a vidéki közüzemi intézmények nem .tudtak a közgazdaság lényegesebb területein szerepet kapni, bizonyítja azt. hogy nem tudtak a fejlődésnek arra a fokára eljutni, amelyen valóban betölthetnék hivatásukat. Nem foglalkozom itt a vidéki városoknak és községeknek azokkal a szomorú intézményeivel, amelyek kocsmák, szeszfőzdék, temetkezési intézetek, malmok és téglagyárak formájában vélik a közgazdasági élet érdekeit szolgálhatni, hanem azokra az intézményekre gondolok, amelyek a vidéki városokban is meghonosodtak, amelyek a villanyszolgáltaKEPVISELÖHÄZI NAPLÓ XIX. 5. ülése 1934 január 23-án, kedden. 339 tás és egyáltalán a közszolgáltatások terén volnának hivatva arra, hogy a városi lakosság fokozottabb igényeit, a városokban letelepülő iparoknak megfelelő erőhajtási szükségleteit kielégítsék. Ezért nem a magángazdaságra való kihatásuk szempontjából, hanem — ami ennél talán sokkal lényegesebb — a magángazdaság tekintetében igen silány, nem megfelelő szolgáltatások szempontjából .kell szóvátenni ezeket a vidéki városi üzemeket. Megfelelő áram biztosítása az iparosítás egyik legfontosabb feltétele. Miközben állandóan arról beszélünk, milyen fontos volna, hogy az ipar necsak a fővárosban koncentrálódjék, hanem, hogy vidéki városainkban is alakuljanak ki olyan ipari centrumok, amelyek a mezőgazdaságban foglalkozás nélkül maradó lakosságnak munkalehetőségeket adnak, azt kell .tapasztalnunk, hogy a vidéki városokban a villanyszolgáltatás úgyszólván kivétel nélkül olyan magas tarifákat állapít meg, amelyekkel a rentábilis temelést lehetetlenné teszik. Ez abban leli magyarázatát, hogy mindezek az intézmények nem azért hívattak életre és nem azér.t működnek, hogy valójában a termelő élet szolgálatára legyenek, hanem kivétel nélkül inkább a bevételi lehetőségek fokozását akarják szolgálni és így előáll az a helyzet, hogy tekintet nélkül arra, hogy milyen feltételekkel állítható elő a villanyáram, a város az ő adminisztrációnális költségeinek, sőt nem utolsó sorban az adósság terheiből előálló kamatterheinek nagy részét is kénytelen a r villanyáramra rákönyveltetni, úgyhogy ezáltal olyan magas villanyárak állanak elő, amelyek semmikép sem indokolhatják azt, hogy ipari vállalatok keletkezzenek a vidéki városokban, sőt hovatovább indító okaivá válnak annak, hogy ezek a vidéken már megtelepedett és ott működő iparvállalatok megszűnjenek és a fővárosba jöjjenek, ahol a villanyvállalat az ipar igényeivel mégis jobban számoló tarifapolitikát folytat. Szomorú ez, t. Ház, azért, mert hiszen kétségtelen, hogy a városok gazdálkodási egyensúlyának fenntartása fontos szempont, ha azonban megvizsgáljuk azokat a tételeket, amelyék

f a városok költségvetési egyensúlya helyreállításának útját állják, nem térhetünk ki első pillanatra az elől a jelentős tétel elől, amelyet a városoknak az adósságok után fizetendő magas kamatterhek jelentenek. En mély sajnálattal látom. • hogy ez a körülmény nem képezi r olyan inertekben a kormány gondoskodásának tárgyát,^ amint az indokolt volna, mert ennek a kérdésnek megoldásán keresztül valójában nagymértékben tehetnők lehetővé a vidéki városoknak^ a közüzemeknél, elsősorban a villanyszolgáltatásnál a méltányosabb tarifák megállapítását. Talán méltóztatik emlékezni arra, t. belügyminiszter úr, amikor immár közel két évvel ezelőtt felhívtam a figyelmét arra, hogy a városoknok igen sok vagyonsága van, — és itt nem utolsó sorban gondolok azokra a közüzemi intézményekre, amelyek teljesen feleslegesek, amelyek eladásra érettek, mert semmivel sem lehet alátámasztani azt a körülményt, hogy egy városnak gőzmalma vagy téglagyára legyen, amikor a városnak egyéb ingatlanai is vannak — és felvetettem a gondolatot, hogy ezeknek az ingatlanoknak, ezeknek a vagyonságoknak akár kedvezőtlen ér48