Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

340 Az országgyűlés képviselőházának tékesítése útján is találtassék meg a mód arra, hogy a városok a kötvények alacsony árfolyamát kihasználva, az adósságoktól mentesítsék magukat. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Magyar Pál: Tisztelettel kérem, méltóztassék beszédidőmet tízperecel meghosszabíttani. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni

1

? (Igen!) A Ház a aneghoszszabbítást megadja. Magyar Pál: T. Képviselőház! Hellyelközzel, de nem céltudatosan, történtek ebben az irányban kísérletek, de éppen ezeknek a kísérleteknek a sikere mutatja, milyen helyes volt az az elgondolás, amely a városokat felesleges és nem ritkán költségtöbbletet, mert veszteséget okozó üzemeiket eladásra, költségekkel járó vagyonrészeinek értékesítésére akarta rávenni annak érdekében, hogy ezzel párhuzamban adósságterheiktől szabaduljanak, elsősorban pedig a drága és a mai pénzügyi viszonyokkal semmiképpen arányban nem álló és még az 5%-ra való önkényes redukálás után is drágának bizonyuló Speyer-kölcsönöknek visszavásárlás útján való kiegyenlítésére törekedjenek. Nagy sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez tudatosan nem érvényesült és előállt, az a helyzet, hogy csak egy gyakorlati példára mutassak, hogy olyan jelentős város, mint Győr városa, amely Budapest mellett az iparosodásnak legjelentősebb centruma Magyarországon, a villanyellátás szempontjából éppen magas kiadásai miatt olyképpen kénytelen kalkulálni, hogy egy állami intézménytől a győri ipartelepek részére megvásárolt cirka 650.000 pengő értékű áramra 762.000 költséget kénytelen rákalkulálni, hogy megtalálja számítását, illetve fenntartsa költségvetési egyensúlyát. Ez lehet, hogy a költségvetési politika szempontjából pillanatnyilag helyes eljárás, de nincs kétség az iránt, hogy gazdaságpolitikai szempontból és Győr varosának nem pillanatnyi helyzete, hanem jövő fejlődése szempontjából olyan ihátrányos állapot, amelynek mielőtbb való megszüntetése elsőrendű érdeke nemcsak Győr városának, hanem a hasonló helyzetben levő összes vidéki városoknak is. Mert e nélkül nem lehet elvárni, hogy bármilyen vállalkozás figyelembevegye r a Győr városába vagy hasonló magas tarifával dolgozó más városba való letelepülést, ami nélkül pedig ezeknek a városoknak fejlődése alá van ásva, meg van kötve és egyáltalán nincs, nem lehet kilátásuk arra, hogy akár a normális gazdasági viszonyok visszatértével, megtalálják a maguk számítását. En tehát újólag a belügyminiszter ur szíves figyelmébe ajánlom ezt a kérdést és méltóztassék elhinni, hogyha áll az a tétel, hogy minden rossz gazdasági helyzetben adódnak olyan előnyök is, amelyeknek igénybevétele egyenesen kötelességünk, akkor ez a tétel abban a gazdasági leromlásban, abban a szörnyű káoszban, amelynek egyik eredménye az, hogy a magyar kölcsönkötvények immár nemcsak a külföldön cirkulálva, hanem idehaza is a kibocsátási árfolyam egy töredékéért megszerezhetők, kell, hogy jelentse azt a lehetőséget, hogy a városok gazdálkodási egyensúlyát azzal igyekezzünk elősegíteni és siettetni, hogy közterheiket, 236. ülése 193A január 23-án, kedden. közadósságaikat megszüntetjük, illetve rendezzük. T. Képviselőház! Egyebekben kötelességemnek tartom, ' hogy megállapítsam, hogy mindazok az intézkedések és utasítások, amelyeket a belügyminiszter úr a vidéki városok üzemeivel kapcsolatban tett és kiadott, helyesek és ha azok valójában átmennek a gyakorlatba, akkor sok, eddig ki fogás olhaót abuzus a jövőben meg fog szűnni. Legyen szabad azonban egy principális kérdést mégis ebből a szempontból is az igen t. belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlanom. Nagyon helytelenítem, hogy akár olyan intézményt is, amilyen egy szálloda, egy strandfürdő, vagy fürdő, a város kezeljen. Ezek létesítéséről elvileg el tudom képzelni, hogy azt 'a városi vállalja magára, mert hiszen a városodásnak, a városi színvonal elérésének ez igen fontos feltétele, de nem tudom helyeselni és nem tudom elképzelni a gazdasági ügyvitelt illetően annak a gyakorlatban való beválását, hogy ezeket az üzemeket maga a város vezeti. Akármennyire lelohadt a városokban a vállalkozói készség, akármennyire tartózkodik is a polgárság újabb üzleti lehetőségektől, nem hiszem, hogy ilyen üzemek bérbevételére — amennyiben azoknak meg van a létjogosultságuk — megfelelő bérleti feltételekkel ne akadna magánvállalkozó és meg vagyok róla győződve, hogy magánkezekben a közszempontokból, illetőleg városi általános szempontból szükséges ellenőrzés fenntartása mellett sokkal jobb eredmények fognak mutatkozni, mintha ilyen természetű üzemeket, amelyeket a közigazgatás területébe egyáltalában nem tartok beilleszthetőknek, maga a város lát el. Azonkívül, igen t. belügyminiszter úr, rendkívül kívánatosnak tartanám, ha megszűnnék az az elharapódzott szokás, hogy a városok és községek szeszfőzők legyenek. Ezek ma kétségtelenül olyan bevételi forrást jelentenek a vidéki városok és községek számára, hogy ezekről lemondani nem tudnak, de megint az a véleményem, hogy egy hozzáértő magánhérlő legalább a jelenlegi színvonalú*,, he vételt ibiztosíthatja a városnak és amellett a város végzi azt a feladatát, amelyre hivatva van, hogy jól közigazgat, ami szintén igen fontos feltétele annak, hogy vidéki városaink a gazdasági élet követelményei szempontjából is jobban megfeleljenek a magángazdasági érdekeknek, mint ahogy ma megfelelnek. Beszédein folyamán ismételten rámutattam arra, hogy a belügyminiszter úr jelentésében a múlttal szemben nemcsak, haladást látok, hanem látom benne azt a készséget is, hogy valóban a gyakorlatba vigye át azt a gazdasági követelményt, hogy az állam és a

( közület ne termeljen, hanem közigazgasson és legfeljebb olyan üzemeket tartson meg hatáskörében, amelyeik monopolisztikus jellegüknél fogva a magángazdaság körébe nem sorozhatok he, hanem inkább arra hivatottak, hogy elősegítsék a termelést. Mondom, jóllehet ezt látom, mégis annál az elvi állásfoglalásomnál fogva, amelyet ebben a kérdésben elfoglalok, nem vehetem tudomásul a belügyminiszter úr jelentését, nem vehetem pedig tudomásul azért, mert mindaddig, amíg kivétel nélkül nem érvényesül az itt kifejtett alapelv, amíg kivétel nélkül nem lesz az a helyzet, hogy Magyarországon az állam és a közületek nem termelnek, hanem ezt a területet átengedik a magángazdaságnak, gazdaságpolitikai meggyőződésem-