Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

338 Az országgyűlés képviselőházának deke is, nemcsak azért, mert a vármegyék mindegyike, Békés is, Heves is, eddig tekintélyes jövedelmet húzott a bányából, hanem azért is, mert ha a bánya most megszűntettetik, nemcsak abból háramlik & vármegyére kár, hogy az invesztált költségeket nem fogják tudni visszakapni, — hiszen 25 esztendőre köttetett a haszonbér a bányát illetőleg és ebből még csak tizennégy év telt el, tizennégy pedig még hátra van, — hanem valószínű, hogy pönálét is fog kelleni fizetni a tulajdonosnak. Sőt likvidálás esetén a vasúti sín, a csillék, a lokomobilok stb. úgyszólván csak ócskavasként fogják az eladás tárgyát képezhetni és a vármegyéket ebből a szempontból is súlyos terhek fogják sújtani. En annál inkább bízom abban, t. Ház, hogy a belügyminiszter úr ebben az ügyben kedvezően fog dönteni, mer.t hiszen a múlt héten a kereskedelemügyi miniszter úr, amikor r az ő reszortjába tartozó üzemek megszüntetéséről tárgyaltunk, már volt szíves a kormány álláspontját jelezni, amikor azt mondotta, hogy úgy érzi a kormány, hogy az üzemek korlátozása, megszüntetése tekintetében elment addig a határig, ameddig el lehet menni fontosabb, nagyobb érdekek veszélyeztetése nélkül már csak azért is, mert hiszen, sajnos, a már eddig elbocsátott üzemi munkások és alkalmazottak elhelyezése elé is nagy nehézségek gördültek. Igénytelen felszólalásom végén még hangsúlyozni kívánom, hogy ha netalán akár a részvénytársaságok gesztiójánál, akár az üzemnél esetleg valami olyat tapasztalt volna, ami őt abban az irányban befolyásolná, hogy ezt a törvényhatósági bányát megszüntesse, úgy biztosíthatom, hogy a törvényhatóság a legnagyobb hálával fogja venni, ha a belügyminiszter úr a maga részéről ebben az irányban intézkedik. Ám korrigaija ezeket a hibákat, ha ilyenek vannak, a banyák üzemben tartását azonban okvetlenül engedélyezze. En a magam részéről ezeket kívántam a t. Ház szíves figyelmébe ajánlani, egyébként pedig a belügyminiszter úr iránti bizalomnál fogva is, a jelentést tudomásul veszem. (Helyeslés jobbfelől) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Büchler József! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Magyar Pál! Magyar Pál: T. Képviselőház! Ivády igen t. képviselőtársam beszédét végighallgatva, valahogy átérzem, milyen nehéz a belügyminiszter úr helyzete, amikor az üzemi kérdések kezelésénél a minden irányból feléje irányuló kívánságoknak nem tud eleget tenni. Őszintén megvallom, amikor ehhez a jelentéshez hozzászólok, nem tudom ilyen parciális szemszögből kezelni a kérdést, habár belátom, hogy valamennyi üzemmel kapcsolatban ma már kialakult egy olyan külön érdekeltség, amely külön érdekeltségnek minden szempontja a mellett szólna, hogy ezekkel az üzemekkel ne történjék semmi. Másfelől azonban nem lehet eltérni attól az általános elvi jelentőségű állásfoglalástól, hogy egy kapitalista termelési alapra berendezkedett országban sem az államnak, sem pedig semmiféle közületnek nem szabad a termelő életre elkalandoznia és a magángazdaság tevékenységébe tartozó szerepet vállalnia. En ettől az álláspontomtól nem tudok eltérni a kekereskedelmi miniszter úrnak az állami üzemek védelmében megtartott beszéde nyomán -sem. Ez 236. ülése 19 3 U január 23-án, kedden. a beszédet készséggel hajlandó vagyok elsőrendű ügyvédi teljesítménynek elfogadni, de gazdaságpolitikai szempontból azt kell megállapítanom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnál .a gazdaságpolitikussal szemben a politikus jutott elsősorban érvényre, aki az általa is elismert gazdaságpolitikai szempontokat a politikai opportunitásnak kénytelen feláldozni. T. Képviselőház! A belügyminiszter úr jelentését áttanulmányozva előrebocsátom, hogy a miniszter úr részéről messzemenő megértést, az adott viszonyok között elismerendő nagy teljesítményt látok azon az úton, amelyen a háborúból reánk maradt ezeknek az emlékeknek megszüntetésén fáradozik. Magam is átérzem és osztozom mindazokban a szociális aggályokban, amelyek mind a szocialista képviselőket, <* mind Ivády képviselőtársamat foglalkoztatják, amikor ezeknek az üzemeknek megszüntetéséről van szó, a másik oldalon azonban, a nélkül, * hogy akár a legkisebb mértékben érezném Peyer képviselőtársainak erre nézve hangoztatott allúzióit, a polgári társadalom védelmében a legmesszebbmenőén és rendületlenül ki kell tartani amellett az álláspont mellett, hogy azokon a területeken, amelyek a kisipar részére vannak fenntartva, semilyen állami vagy községi üzemnek nincs joga a kisiparosság és általánosságban az iparosság elől a munkalehetőséget elvenni. Ebből a szempontból kell természetszerűen, a belügyminiszter úr sorrendjéhez tartva magamat, a fővárosi üzemekről tett jelentését is elbírálnom. Készséggel elismerem, hogy ez a múlttal^ széniben haladást jelent és nem vonom kétségbe azt sem, hogy ha megvolna a garanciánk a tekintetben, hogy az egyes üzemek működésének korlátozására nézve tett intézkedései valóban átmennek az életbe, megnyugvással figyelhetnők és kísérhetnők a fejleményeket. A tapasztalat azt mutatja, hogy minél feleslegesebbek, minél jogosulatlanabbak ezek a közüzemek, annál nagyobb mértékben élik különálló eletüket, mert hiszen éppen ennek a különálló életnek kifejezésre jutó ismérveivel kell valamiképpen alátámasztaniuk létjogosultságukat és azok az intézkedések, amelyek működési területüknek megszűkítésére vonatkoznak, a gyakorlatban rendszerint igen kevéssé érvényesülnek. En egyáltalán nem mondom azt, hogy akár a fővárosi községi élelmiszerüzem, akár pedig a községi nyomda olyan vállalkozások, amelyek rossz vezetésüknél fogva, vagy pazarló gazdálkodásuknál fogva, vagy megfelelőtlen teljesítményüknél fogva, vagy — nem utolsó sorban — nagy veszteségeinknél fogva érettek meg arra, hogy lebontassanak, megszüntettessenek. Nem, t. Képviselőház, én nem vonom kétségbe azt, hogy ezek az intézmények talán megfelelően vannak vezetve, hogy teljesítményeik kielégítőek, de ez egyáltalán nem változtat azon a megállapításon, hogy ez nem támasztja alá a létjogosultságukat, mert a magánipar mindezeken a területeken legalább olyan jól, legalább^ olyan ol- * " csón elvégzi a maga teljesítményét és így semmivel sem lehet képviselni azt az álláspontot, hogy akár a belügyminiszter úr által , megállapított szűkebb keretben továbbra is folytassák ezek az üzemek működésüket. Éppen azért, amiként az állami üzemeknél voltam bátor kifejteni — talán felesleges itt ismétlésekbe bocsátkoznom — ezeket a termelő üzemeket azok közé sorozom, amelyeket minden külön jogosultság nélkül állóknak Iá-