Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

Az országgyűlés képviselőházának 236. ülése 193 U január 23-án, kedden. 331 tekintetben egészen más állásponton vagyok, mint a mnnkások és kishivatalnokok sorsának kérdésében, Petrovácz igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy mesterséges üzemellenes hangulat van a fővárosban, a főváros üzemeinek tevékenysége ellen és valóságos demagógia az, ami egyeseket ezek ellen az üzemek és ezek működése ellen való felszólalásra ingerel. Ez bizony nagyon téves álláspont! A képviselő úr beszédét meghallgatva, .mindenkinek az volt a benyomása, hogy a főváros üzemeinél tényleg ideális állapotok vannak. Méltóztassanak megengedni, hogy ebbe a nagyszerű idealizmusba én egy kis diszharmóniát keverjek bele és feltárjam — amennyire azt az időm megengedi — azokat a tényeket, amelyek ezt az ideálizmust megdönteni képesek. A mélyen t. belügyminiszter úr jelentésében — sajnálatomra — nem tesz jelentést azokról az üzemekről, amelyek a köz érdekében működnek, és amelyek monopólisztikus és közfunkciókat végeznek. A belügyminiszter úr csak azokkal az üzemekkel foglalkozik, amelyeiket én öncélúaknak, a polgárság, az adófizetők érdekében pedig egyenesen kártékonyaknak jellemzek. Beletartozik ebbe a nagyszerűen vezetett élelmiszerüzem is, (Ügy van! a szélsőjobboldalon.) ezért ezt is megszüntetendőnek tartom. De helyesebb volna, ha a belügyminiszteri jelentés foglalkozott volna a monopólisztikus üzemekkel is, amelyeknek gesztiója semmi tekintetben sem nevezhető ideálisnak. E tekintetben e helyütt már többször elmondott adataimon kívül utalok az Esti Kurírnak 1933 december 24-iki számában megjelent közleményére, amelynek ez a címe: »Szenzációs adatok a Beszkárt üzemi gazdálkodásáról készített vizsgálati jelentésben.« »Vizsgálat a Beszkárt-nál« cím alatt a cikk írója foglalkozik a közérdekeltségekre felügyelő • hatósággal. ( Nem tudom, hiteles-e az értesülése és az előadási szelleme, mindenesetre azonban idézni fogom a [közérdekeltségekre felügyelő hatóságtól kapott következő adatokat (olvass'a): »A tisztviselők 21%-ának 9000 pengőnél több a fizetése és csak 9%-ánaik a fizetése esik 4000 pengő alá.« Majd így folytatja a Iközlemény (olvassa): »50%-kal drágább a Beszkárt üzemvitele, -mint a városi vasúté volt békében.« Elmondja a cikk azt is>, hogy (olvassa)): »A Beszkárt-nál 40 olyan altiszt van, akinek évi fizetése meghaladja a 6000 pengőt, vagyis nagyobb, mint egy miniszteri tanácsosé.« Ezek azok az úgynevezett fizetéscsökkentések, amelyeiket a fővárosi autonómia a saját hatáskörében végzett! Százötven nőtisztviselő közül kereken száznak évi 5000 pengőt meghaladó fizetése van. Az államigazgatásnál hol van az, hogy egy altisiztnek 6000 pengő évi fizetése van, hol van az, hogy a nőtisztviselők 5000 pengőt meghaladó fizetésben 'részesülnek. Ami pedig az üzemvitelt illeti, megmondja: »annyi bizonyos, ihogy a műszaki adminisztráció reorganizálásával és egyszerűbbé tételével legalább másfélmillió pengőt lehetne megtakarítani, célszerű, indokolt és az állami tisztviselők viszonyaihoz arányított fizetésrendezésisel pedig további kétmillió pengőt, vagyis évenkint legalább három-négymillió pengő megtakarítást lehetne elérni. Ezek a felsorolt adatok — nem akarom az újságcikk klszínezetten KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. felhozott adatait ismertetni, pusztán ridegen felolvastam — már magukban elégségesek arra, hogy megdöntsék az előttem szólott igen t. Petrovácz képviselő úrnak azt az állítását, hogy a budapesti üzemeiknél ideális állapotok uralkodnak. Felhozhatnék egy másik^ példát is ezeknek az állapotoknak illusztrálására. Eltekintve a nyugdíjaktól és a > magas fizetésektől, továbbá, amit pótlólag még megmondok, hogy itt 12 igazgató 12 autóval igazgatja a Beszkárt ügyeit, vagyis nagyobb apparátussal dolgoznak, mint a magyar királyi Államvasutak igazgatósága, utalok egy másik fővárosi üzemre, a sokat emlegetett és mindenki előtt ismert Vásárpénztár ügyére. A Vásárpénztár már 1930-ban veszteséggel dolgozott. Igaz ugyan, hogy a mérlegekben és a zárószámadásokban kimutatták, hogy mintegy 61.400 pengő tiszta nyereség van, ezzel szemben, miután az üzemet megvizsgálták, kitűnt, hogy csak 5000 pengő a nyereség. A további vizsgálat során pedig sem 5000 pengő, sem 61.000 pengő nyereséget nem tudtak kimutatni, hanem nyilvánvalóvá lett, hogy az összes alap-, tartalék- és részvénytőkét mind elvesztették, körülbelül 4 milliót. Ma pedig már ott állunk, hogy ez a veszteség közel húsz milliót tesz ki, amit egészen könnyedén elkönyvelnek konjunkturális veszteségek címén, mondván, hogy ugyanannyi konjunkturális nyereség^ van, mert Koosevelt Amerikában a dollár értékét leszállította. T. Ház! Ha ezeket az adatokat bárkinek elmondjuk, akkor az az ideális kép kezd legalább is elhalványulni. Mert hiszen ezen a 19 millió pengő veszteségen egy új Kókus-kórházat lehetett volna felépíteni és nem olyat, mint a mostani, amelynek hullaházában a holttestek orrát és fülét patkányok rágják le. Az volna az ideális helyzet, ha az ilyen dolgok megszűnnének esnem az, amiről Petrovácz t. képviselő úr beszélt. Visszatérve azokra az üzemekre, amelyek az iparnak jogosulatlan versenyt támasztanak és amelyek az adófizető alanyok békéjét feldúlják, (Egy hang a jobboldalon: Tönkretesziül) mert hiszen úgyszólván minden évben tíz demonstráció esik ezek ellen az üzemek ellen a magam részéről legjobban szerettem volna, ha a mélyen t. belügyminiszter úr egyszersmindenkorra végzett volna ezekkel az üzemekkel és az élelmiszerüzemet is megszüntette volna, habár annak működését olyan korlátolt keretekre szorította is, hogy már így is alig hiszem, hogy meg fog tudni élni a maga lábán. Ha ellenben a kórházi szállításokat ettől az üzemtől elyették volna és a fővárosi kórházak részére biztosították volna az árlejtéssel való beszerzést, akkor ezt az üzemet nem kellene a halálba noszogatni, mert önmagától is elpusztulna. {Egy hang jobb felől: Siratnák is a pékek!) Itt van a kenyérgyári üzem. Nem tudom, igaz-e vagy nem, de a Kereskedelmi és Iparkamara jelentése (kimutatja azt, hogy a magánüzemekben a kenyér olcsóbban szerezhető be s különösen olcsóbban szerezhető be a nagy tömegek fogyasztására szolgáló barna kenyér. Kérdem: akikor minek ezeket az üzemeket fenntartani! Betöltik t ezek hivatásukat, amikor sem árnivelláló hatást nem végeznek, sem azokat a milliókat, amelyekről Petrovácz igen t. képviselő úr beszélt, a közpénztárba be nem szolgáltatják, hanem tisztán csak öncélúak azért, hogy a mai párturalmi rendszer emberei ezeknek az üzemeknek ber47