Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-236
Az országgyűlés képviselőházának 2 talmasabb a kartell. Az a politikai hatalom, amely a kormány kezében van, kénytelen visszavonulni, amikor a kartell hatalmával találkozik. Látunk mi a t. túloldalon^ urakat, akik a kartellel való összeütközés áldozatai, akik a kartellel való összeütközés következtében kénytelenek voltak tárcájukról lemondani és otthagyni a tárcájukat, mert a kartell hatalmasabbnak mutatkozott, »mint a politikai hatalom. Erről is jó elterelni a figyelmet és ezeknek a bűnöknek a bűnbakjául is helyes a községi üzemeket odaállítani, még ha azok a községi közüzemek a legkevésbbé sem tehetnek is erről. De el kell terelni a figyelmet a nagy áruházak konkurrenciájáíról is, amelyek f ia Jüskereslkedelemnek tönkretevői. Ma egymásután alakulnak jól alapozott vagy kevébbé jól alapozott áruházaik, amelyek az egész kereskedelmet kisajátítják maguknak, amely áruházakban a textiliák mellett élelmiszert is árulnak, amely áruházak a vastól és a fémektől kezdve a cérnáig, az élelmiszerektől kezdve egészen a konzervekig minden néven nevezendő árut felhalmoznak maguknál és azokat dömping-árakon, tömegárakon árusítva, azt a kiskereskedőt, azt a kisiparost, aki ezek árusításával egyébként foglalkozik, olyan konkurrenciának teszik ki, amellyel szemben szegény tőkehiányban szenvedő kisember védekezni nem tud. (Gáspárdy Elemér: De nem a kisiparosok adójából, mint a közüzemek!) A városi, különösen a fővárosi közüzemek mindig áhított reménységei voltak a banktőkének, aanely azokat iparkodott a maga részéről megszerezni. A mikor az első köziizemellenes akciók megindultak, minden közüzem mögött ott ült már az az őrszem, aki vigyázott arra, hogy az illető közüzem további sorsánál tettekkel tényező legyen, (Eber Antal: Ezek regények!) amely iparkodott megszerezni és még ma is iparkodik megszerezni ezeket a közüzemeket. (Eber Antal: Ez regény!) Ennek ia regénynek azonban igen érdekes fejezetei vannak. (Eber Antal: Tessék elmondani!) Elmondhatom, hogy például a Vásárpénztár mögött a bamkérdekeltségek egész sorozata áll moisit is, (Eber Antal: Ugyan! Ugyan!) amely a Vásárpénztár monopóliumát akarja megszerezni. (Eber Antal: Regény!) Nem regény ez! (Eber Antal: De igenis, regény! — Peyer Károly: Realizált regény! — Éber Antal: Milyen bankok? Tessék elmondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak előírni a szónoknak, hogy miről beszéljen! Petrovácz Gyula: A főváros igazoló választmánya előtt lefolyt perből a napnál világosabban látszott, mely bankok azok, amelyek a főváros ezen monopóliumára pályáznak. (Éber Antal: Azért mentették fel egyhangúlag azt a bankembert!) Azért mentették fel, mert ez az egy ember nem járt közbe, de igenis közbenjártak mások. Hiszen igen t. képviselőtártsam is (nagyon jól tudja, hogy az Asványvízüzem mögött ott áll a Polgári Serfőző, (Éber Antal: En nem tudom!) amely minden eszközzel odaiparkodik, hogy az Ásványvízüzemet a Polgári Serfőző kapja meg. Ezek a közüzemek 24 millió pengőt hoznak évente a székesfőváros pénztárának. (Éber Antal^Es^naennyit vesztenek?) A veszteségek leszámításával a tiszta haszon, amelyet beszolgáltattak, 24 millió pengőt tett ki. (Eber Antal: Dehogy!) A folyó évi költségvetésben 36. ülése 1934 január 23-án, kedden. 32? meg lehet mézni, ez tény, hiába, ez ellen nincs disputa. (Zaj. — Elnök csenget.) Ezekre a közüzemekre áhítoznak azok az érdekeltségek, amelyek a közüzem elleni harcot indították és lefolytatták. A bankérdekeltségeknek az a céljuk, hogy ezeket a közüzemeket megszerezzék maguknak. Annak a kisiparosnak és kiskereskedőnek igazán mindegy, nogy az a közüzem a közület vagy egy bankérdekeltség kezében van-e! Hiszen ebből az a kiskereskedő vagy kisiparos a maga számára egyáltalában semmi néven nevezendő differenciát levonni nem tud. Ha a bankérdekeltség kezébe van a közüzem, ha a Polgári Serfőzőé lesz az Asványvizüzem, ha az Angol-Magyar Banké lenne a Vásárpénztár, ebből semmiféle hasznot sem a kiskereskedő, sem a kisiparos nem nyerne, (Farkas István: Sőt ellenkezőleg!) csak egy kárt, tudnillik azt, hogy azt a 24 millió pengőt, amelyet ezidőszerint a fővá1 ros az üzemek jövedelméből vesz be a pénztárába, pótadókból kellene behajtani (Gáspárdy Elemér: Vagy adókból!) és ezeknek a pótadóknak terhe éppen azokon a kisembereken csattanna, akiknek érdekében most a harcot vívják. Hiszen Tyler jelentéséből világos, (Gáspárdy Elemér: Az, hogy le a közüzemekkel!) hogy a nagyibankok és a nagyiparosok nem veszik ki az adózásból úgy a részüket, mint ahogyan kiveszik a kiskereskedők és a kisiparosok. Igenis, ezek a nagyemberek, akik az üzemekre áhítoznak, a pótadéból nem vennének ki akkora részt, mint amennyire részt venne benne Budapest székesfővárosnak adókkal amúgy is túlterhelt közönsége. Nekünk tehát nem közömbös az, hogy ezek az üzemek kinek a kezében vannak, hogy vájjon azokat bankérdekeltségek váltották-e magukhoz, vagy pedig a főváros kezében vannak. Ez 'most még tovább folytatódik, mert most az autonómia kezét az üzemek tekintetében ez a most tervezett fővárosi törvénynovella is korlátozni kívánja s az üzemek egész igazgatását a kormányzat kezébe akarja letenni, (Gáspáry Elemér: Nagyon helyes!) amihez az autonómiának semmi néven nevezendő köze nincsen. A mi pénzünket, a főváros pénzét, a főváros értékeit, a főváros tulajdonát (Gáspárdy Elemér: Kidobálták az ablakon!) kívánja most a kormányzat a saját kezébe helyezni, amely műveletben nem sok differencia van azzal a művelettel szemben, amely már 1919-ben a főváros üzemeit iparkodott a maga érdekszférájába bevezetni. Abban az üzemi tanácsban, amelyet méltóztatik koncedálni, az autonómia négy embere mellett négy más kinevezett ember ül, akik közül egyiknek, az úgynevezett kormánybiztosnak, a minden egyes üzembe kinevezendő külön kis-kis kormánybiztosnak vétójoga, nyepozvolim-joga van^ a főváros akaratával szemiben. Itt már az állani veszi át, a kormányzat veszi át a fővárosi üzemek kezelését s hogy az állami üzemekben milyen helyzet van, azt éppen az itt a iképviselőházban pénteken lefolyt vitából nagyon jól hallottuk és láttuk. (Éber Antal: A fővárosi üzemekben is történt egynémely dolog. — Gáspárdy Elemér: Kétnémely is!) Mi azt sohasem vitattuk. hogy az üzem mint ilyen, a legegészségesebb, kereskedelmileg a leghelyesebben vezetett vállalat; magától értetődik, hogy nem az és nem is lehet az. De mi igenis azt mondjuk, hogy az üzem a legszociálisabb vállalat, amely vállalatnak nemcsak a kereskedelmi vezetés he-