Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-236
• 328 Az országgyűlés képviselőházának lyessége a célja, hanem amely vállalatnak szociális céljai is vannak, célja, hogy árszabályozó ésl minőségszaibályozó legyen, különösen a tömegcikkeknél. (Éber Antal: Hogy jó finom pártvállalat legyen, hogy pártokat segítsen a szavazatok megszerzésére. — Gáspárdy Elemér: Es miniszteri fizetés.) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetnem kell, hogy folytonos közbeszólásokkal ne zavarják a szónokot, akinek mindössze 15 percnyi beszédideje van és így elveszik az idejét. Petrovácz Gyula: Ez a két úr engem nem zavar. (Eber Antal: Megfordítva, ön sem szokott zavarni!) Magában a kormányban nincs egyértelmű felfogás abban a tekintetben, vájjon ezek a vállalatok jövedelmező vállalatok, vagy szociális vállalatok legyenek-e. Az egyik miniszter, a pénzügyminiszter úr, minden alkalommal a jövedelmezőséget hangsúlyozza, azt kívánja, hogy ezek a vállalatok ne altruista módon gazdálkodjanak, hanem minél nagyobb jövedelmet szolgáltassanak he a város pénztárába. Ezzel szemben a belügyminiszter úr inkább tiltakozik a jövedelembeszolgáltatás méretei ellen, s ő inkább szociális alapon álló vállalatnak kívánja tekinteni. Mi is azt az álláspontot valljuk, hogy nem az üzemi felesleg a legfontosabb ezeknél, ezeknél legfontosabb a szociális segítés, az a szociális segítés, mely megvédi a főváros közönségét attól, hogy más természetű vállalatok vagy üzemek kizsarolhassák és kihasználhassák a főváros polgárságát. Természetes dolog, hogy minden túlzást le kell építeni. Az az üzem, amely a magániparral konkurrál, ebben a formájában nem tartható fenn, csak monopolisztikus üzemeknek szabad lenniök és olyan üzemeknek, amely üzemek a legprimérebb szükségleteket kielégítő termeivényeket állítanak elő. Az üzemek formája sem fontos. En nem vagyok a részvénytársasági üzemek barátja, mert a részvénytársasági üzemek egészen^ messze kiesnek a székesfőváros autonómiájának kezelése alól. A részvénytársasági üzemek formáját a magam részéről teljesen megszüntetendőnek tartom és szabályozandónak tartanám az új fővárosi törvényben is, hogy ilyen üzemeket nem szabad, illetve nem kell fenntartani, Sokkal helyesebb az az üzemi forma, amelyet mint tanácsi üzemet ismerünk. " Mélyen t. Képviselőház! Kérem beszédidőmnek egynegyedórával való meghosszabbítását. • Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház megadja. Tessék folytatni. Petrovácz Gyula: Az üzemek racionalizálásánál sokkal fontosabbnak tartanám az öszszes üzemek pénzkezelésének összpontosítását, az üzemek beszerzésének összpontosítását és azokat az összpontosító intézkedéseket, amelyek ezeket az üzemeket^ a racionális termelés terén előbbre vinnék, elősegítenék és biztosítanák azt, hogy az üzemi szolgáltatások árai még a mai alacsony színvonalnál is lejjebb szálljanak. Igenis fontosnak tartanám, "hogy a közigazgatási és üzemi személyzet egymástól teljesen elválasztás sék, hogy a közigazgatási ember ne dolgozzék az üzemekben, az üzemi ember viszont ne dolgozzék a közigazgatásban. (Eber Antal: Pártember pedig egyikben sem!) Nem tudom, hogy a párttagsági jogot, ezt a természetes emberi jogot miért kívánja a képsí 36. ülése Í9BU január 23~án, kedden, viselő úr egy embertől elvonni. En a magam részéről nem látok abban semmiféle nehézséget, (Eber Antal: Elhiszem!) ha valaki valamely párthoz tartozik, még akkor sem, ha a képviselő úr pártjához tartozik. Mélyen t. Képviselőház! A belügyminiszter úr jelentésének szavai szerint is csak azok az üzemek szűnnek meg, amely üzemeket a közgyűlés is megszüntetni kíván. Nem akarom felolvasni, mert nincs rá időm, hogy az üzemek megszüntetésére vonatkozólag^ a belügyminiszteri leirat egymásután használja azt a frazeológiát, hogy »a közgyűlés kívánságához képest megszüntettem«, vagy »a közgyűlés kívánságának megfelelően meghagytam« ezt vagy azt az üzemet. Szóval, a belügyminiszter úr teljesen a közgyűlés álláspontjára helyezkedett ebben a kérdésben, csupán egy kérdésben, a községi élelmiszerüzem kérdésében van közöttünk egy csekély divergencia. ' Itt a belügyminiszter úr azt kívánja, hogy a kórházi szállításoknál hizonyos árukban legyen csak a községi élelmiszerüzemnek feltétlen szállító joga, a többit pedig versenytárgyalás útján szerezzék meg. így például a magam részéről komikusnak tartom azt a megállapítást, hogy a belügyminiszter úr kívánja, hogy a tejszállításra árlejtést hirdessenek a kórházak. (Peyer Károly: Az árlejtést a kartell már elintézte. — Vitéz Keresztes-Piscber Ferenc belügyminiszter: Nem is olyan komikus!) Komikus akkor, amikor a tejrendelet fennáll, amikor a miniszter úr igen t. földmívelésügyi miniszter kollégája, itt Budapest székesfőváros területén meghatározott egy árat, amelynél alacsonyabban tejet adni nem szabad, amelynél alacsonyabban a tejkartell tejet nem ad. Akkor igazán nincs értelme az árlejtésnek, mert egyszerűen a tejkartelltől kell a tejet behozni. Azt tartóim komikusnak, hogy nem lehet a fővárosnak például a szerencsétlen adonyi gazdaságából a tejet ibehoznia a kórháznak, hanem az adonyi gazdaság kénytelen eladni a tejet a kartellnek 20 fillérért és ugyancsak a tejkartelltől kénytelen megvenni a főváros! 32 fillérért, holott ő azt önköltségi áron 'beszállíthatna 'betegei számára. Ezt nevezem komikusnak és feltétlenül komikusnak is fogom tartani, amíg ez a szerencsétlen kétbalkezes tejrendelet meg nem sízűnik és a főváros közönségének ismét nem fog olcsó tej ren^ delkezésére állani. (Eber Antal: Az élelmiszerüzem még jobban megdrágítja a kórházi tejet.) Az élelmiszerüzem drágításáról ugyan nagyon világos statisztikák vannak itt, de ezeket az idő rövidsége niiatt nem tudom felolvasni. Talán lesz még módomban a készülő fővárosi törvény vitájában erről is részletesebben beszámolni. Azt sem tartom helyesnek, hogy a mélyen t. belügyminiszter úr kontingentálja a községi élelmiszerüzem üzleteinek és az üzletekiben alkalmazott személyzetnek számát is. A fővárosnak elvégre vannak fejlődő perifériái, amelyeken szegényebb nép lakik, amelytől nem lehet kívánni, hogy a Bszkrt-ot alimentálja egy-egy kisszakaszjeggyel, hogy bemenjen bevásárolni elsőrendű élelmiszercikkeit egy beljebb fekvő piacon, hanem igenis., kötelessége volna a székes fővárosnak, hogy ezekkel az élelmiszerüzemi csarnokokkal kimenjen oda a szegény lakosság körébe, hogy azok könnyen, minden fáradság és költség nélkül megszerezhessék a príma árukat maguknak. ï Az a körülmény, hogy egyes helyeken a