Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

326 Àz országgyűlés képviselőházának Tisztelettel kérem a jelentés tudomásulvételét. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra ,következikí Takách Géza jegyző: Peyer Károly! Elnök: A képviselő úr nines- jelen. Feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Magyar Pál! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Ház! En is azzal kezdem, lamivel a mélyen t. előadó úr befejezte beszédét, hogy .szükséges az üzemek és a városok (Szempontjából, hogy végre pontot tegyünk ennek a közüzemellenes akciónak végére, hogy a belügyminiszter úr jelentésének elfogadásával ez a kérdés hosszú időre kerüljön ki a párttusák, a pártviták és a demagógia mezejéről és hogy végre ezek az üzemek odakoneentrálhassák tevékenységűiket, amiért azokat alkották és életrehívták, a közszükségletiek ellátására és az üzemi termeivényeknek lehető racionális módon való előállítására, ami magától értetődőleg a fogyasztási árak csökkenését is maga után fogja vonni. Un a magam részéről és annak a pártnak résziéről, amelynek nevében felszólalok, a belügyminiszter úr jelentésének azt a részét, amely az üzemeik kérdésében intézkedik, teljesein elfogadhatónak tartom, hiszen ez a keresztény községi pártnak álláspontját tökéletesen visszatükrözi. A belügyminiszter úr jelentése megfelel annak a közgyűlési határozatnak, amelyet ezen a téren a székesfőváros törvényhatósága hozott, amennyiben az üzemeknek ilyen irányú korlátozását és részben való megszüntetését éppen a keresztény községi párt, azonkívül a szociáldeinokratapárt kívánta, úgy hogy ennek a két pártnak közös felfogása jelentkezett a közgyűlésen többségi határozat formájában és ehhez járult hozzá a miniszter úr a maga Tészéről. Hogy ennek ellenére mégis a jelentés ellen vagyok kénytelen felszólalni, azt a miniszter úr döntésének utolsó kijelentése okozza, amely szerint a kérdést másként, mint a műhelyeknél történő munkáselbocsátásokkal nem tudja megoldani. Mi, a kereszténypárt, semmi néven nevezendő munkáselbocsátásba belemenni nem tudunk és ez az oka annak, hogy a mai szituációban a jelentésnek ezt a részét a magunk részéről diffikultáljuk és ez az oka annak, hogy a jelentés ellen foglalunk állást e pillanatban. A közüzemi kérdésben meglehetősen nagy ési széleskörű demagógia folyt több oldalról. (Gáspárdy Elemér: Mellette!) Ez a demagógia minden haj okául a közüzemet állította oda és nem annyira az állami közüzemeket. Hiszen a múlt pénteken lefolyt vita az állami közüzemekről — bár erős kritikát gyakorolt ezek felett — mégsem találkozott a közvéleménynek akkora érdeklődésével, mint a városi 'közüzemek témája, sőt hogy Gáspárdy igen t. képviselőtársam óhajának is eleget tegyek, konstatálom, hogy a városi közüzemek közül is egyedül a székesfővárosi közüzemek azok, amelyeket a közvélemény előtt a nagymértékű demasróg izgatás folytán ferde világításban állítottak he, úgyhogy aki üzemi kérdésről beszél, az Önmagában rendszerint a fővárosi üzemek kérdését állítja ennek a témának homlokterébe. Annak a hangulatkeltésnek 236. ütése 193

If január 23-án, kedden. azonban, amely az üzemek ellen a sajtóban, a népgyűléseken, a hordókon és különböző testületekben is megnyilvánult, megvolt az a célja, hogy elterelje a figyelmet más jelenségektől, amelyek a kisiparnak és a kiskereskedelemnek sokkal többet ártanak és sokkal nagyobb konkurrenciát okoznak, mint a közüzemek, amelyekre azonban nagyon ügyesen nem iparkodnak ráterelni az emberek figyelmét. Mint ilyenkor szokás, elő szoktak állítani egy bűnbakot, amely bűnbak felveszi a világ minden bűnét. A mai közgazdasági élet minden bűnét rákenték a közüzemekre és ezzel tették a közüzemeket a publikum előtt ellenszenvessé. Ma a kisipart és kiskereskedelmet sokkal, de sokkal jobban sújtja a közüzemnél például a bankok kamatpolitikája. A bankok kamatpolitikája, a bankok kamatdzsungel jébe betévedt szegény kereskedőket és szegény iparosokat teljesen tönkreteszi, meztelenre vetkőzteti és megfosztja műhelyétől, megfosztja exisztenciájától. (Eber Antal: A Községi Takarékpénztár miért nem segít ezen?) Mert nem ez a hivatása. (Eber Antal: Nem ez a hivatása? Hát akkor mi a hivatása? Az, hogy pártpolitikát szolgáljon?) A bankoknak ez a kamatpolitikája sokkal súlyosabban nyomja az ipar prosperálásának lehetőségét, mint a közüzemek. A háborúban és a háború utáni pénzleromlásban a kisiparos és kiskereskedő elvesztette forgótőkéjét. Forgótőkéje devalválódott, még annak is tönkrement a forgótőkéje, aki takarékpénztárba tette pénzét, mert hiszen a takarékpénztáraknál is devalválódtak az értékek. Elveszett a forgótőkéje még annak is, aki ingatlanba fektette azt, mert hiszen az ingatlanok értéke is devalválódott. Ebből kifolyólag ma a kisiparosnak és a kiskereskedőnek nincs forgótőkéje, forgótőke hiányában tehát kénytelen a bankokra bízni magát. Ezt a helyzetet azután a bankok aknázzák ki, úgyhogy ma a bankok rabszolgaságában szenved az egész ipar és az egész kereskedelem. Ott sem irgalomnak, sem kegyelemnek, sem elnézésnek, sem jóindulatnak abszulúte nines terrénuma. A bankok ma is éppen úgy beszélnek azzal a munkanélküli iparossal, mintha tele volna munkával, ma is úgy elárvereztetik a szegény kiskereskedőket, mintha azoknak a boltja a békevilág boldog állapotának megfelelően tele volna vevővel. Azonkívül el kellett terelni a figyelmet a bankok üzemeiről, a bankok kereskedelmi és ipari vállalatairól is. Mindnyájan tudjuk, hogy a bankok nem annyira pénzintézetek, mint inkább közgazdasági vállalatok. Minden bank egész sor vállalatot vezetett be a maga érdekkörébe és ezek a vállalatok különleges kedvezményekkel dolgoznak a bankok jóvoltából. A bankok nemcsak kamatot szednek a pénz; után, hanem haszonrészesedést is szednek alvállalkozás után és ez az ő üzletük nagyobb része. Ettől kell szintén elterelni a figyelmet, amikor az altruisztikus közüzemek felé irányítják a publikum ódiumát. (Eber Antal: Mese a varrógépről!) További figyelem-elterelésre szorul a kartellek gazdálkodása. Az a kartelldzsungel, amely Magyarországon még mindig nem talált emberére, az a kartelldzsungel, amely ma is a kormányzat jóakaratát élvezi és amely kartelldzsungelben a kormányzat még mindig nem tudott és nem tud rendet csinálni, mert kiderült, hogy ma az államhatalomnál is ha-