Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

Az országgyűlés képviselőházának î miekben a politikai befolyást, kikapcsolja a bü­rokráciát, másrészről pedig módot nyújt a magánvállalkozás kereskedelmi szelleme ; és mozgékonysága érvényesülésére. Ilyen elbírá­lás alá jutnak a miniszter úr intézkedése kö­vetkeztében különösen a mozik, a központi szeszfőzdék, a korcsmák, a malmok, a tégla­gyárak, a temetkezési intézetek és a jéggyárak. Ami a műhelyeket illeti, ezek a vidéki tör­vénybatóságoikban nem játszanak lényeges szerepet, mégis a miniszter úr intézkedett, hogy e műhelyek munkaköre korlátoztássék. Különösen eltiltotta # miniszter úr a víz, a gáz- és az elektromos üzemek műhelyeit a belső szerelésektől. (Eber Antal: Nagyon helyes! — Farkas István: Nem helyes!) Éppen ezért vol­nék bátor egy megjegyzést tenni. Ez a rendelkezés, amely az országos szám­arányánál, történelmi szerepénél és megbízha­tóságánál fogva annyira értékes kisipari osz­tály érdekében történik, kétségtelenül rendkí­vül súlyos intézkedés, amely egyaránt sújtja a közületek és a magánvállalkozás kezében levő ilyen üzemeket, megnehezíti azok terjeszkedé­sét, megdrágítja azok üzemét, ami esetleg az egységárakban is megnyilatkozhat. Energia­gazdálkodási nézőpontból is aggályos azonban e rendelkezés. Mindezek ellenére a miniszter úr mégsem habozott ezeknek tudatában ezt a rend­kívül súlyos intézkedést megtenni. Jóval nagyobb horderejű a fővárosi üzemek és műhelyek kérdése, mert a székesfőváros gaz­dálkodása sokkal szélesebb körre terjed ki. A fővárosi üzemekbe befektetett tőke a székesfővá­ros kereken 800 millió pengőt kitevő tiszta va­gyonának körülbelül a felét, pontosan 374 mil­lió pengőt tesz ki. Ilyen módon természetesen ezek az üzemek jóval nagyobb szerepet játsza­nak a főváros háztartásában. Hogy csak a négy legnagyobb üzemet említsem, az Elektro­mos-, a Gáz-, a Vízművek, továbbá a Bszkrt. 1932. évi feleslege kereken 28 millió pengő volt, a székesfőváros összbevételének 25—30 száza­léka. Ennek a 28 millió pengő feleslegnek ki­sebbik fele a főváros háztartási költségeinek fedezéséhez járul hozzá, a fennmaradó rész pe­dig az ezekbe az üzemekbe fektetett tőke ka­matszolgálatára fordíttatik. Ilyen körülmények között természetesen a fővárosi üzemek mélyen érintik a főváros lakosságának szociális érde­keit is. Ügy érzem, felesleges volna a fővárosi üze­mekre, műhelyekre vonatkozó intézkedéseket egyenként elősorolni. A továbbra is fenntart­hatónak ítélt fővárosi üzemeket ennek a jelen­tésnek 13. lapján méltóztatnak összefoglalva találni. Nem tudom, méltóztatnak-e kívánni, hogy felolvassam? (Felkiáltások: Nein!) Mél­tóztatnak tehát ismerni. A megszüntetett, vagy pedig működésükben korlátozott üzemeket pe­dig már régebben a lapok közléséből méltóztat­nak ismerni. Méltóztattak pár nappal ezelőtt olvasni azt is, 'hogy ezeknek az intézkedések­nek végrehajtására a székesfőváros polgármes­tere kiadott egy részletes utasítást, amiből mél­tóztatnak látni, hogy ezeknek az intézkedések­nek végrehajtása máris folyamatban van. Ta­lán csak néhány számot említek fel, amelyek a főváros kevésbbé ismert, de igen nagyszámú műhelyére vonatkoznak és ezeknek a műhe­lyeknek a tett intézkedések következtében lé­nyegesen megváltozott képét mutatják. Megszüntetett a miniszter úr 41 műhelyt, 21 műhelynek pedig más műhellyel való egye­sülését rendelte el. Ezzel azonban, fájdalom, kereken mintegy 600 főnyi munkástömeg sorsa 6. ülése 198% január 23-án, kedden. 325 vált bizonytalanná. A megszüntetett üzemek­kel, műhelyekkel, továbbá a működésükben korlátozott üzemekkel és műhelyekkel azonban számottevő munkaalkalmat nyújt a miniszter úr az iparnak és a kereskedelemnek, de főleg ismét a kisiparnak. (Büchler József: Ez a leg­nagyobb humbug a világon!) Ha ezeknek mun­kája volt, ezt a munkát átveheti a magánipar. Természetesen többet, mint amennyi volt, nem adhat. Ismétlem, elsősorban a kisiparnak nyújtja, amely a kormány különös gondosko­dásának tárgyát képezi. Ezzel szemben azonban a kormány elvárja a magánvállalkozástól, hogy ezeknek az egy­előre munkanélkülivé vált munkásoknak elhe­lyezésében segítségére jöjjön. (Farkas István: Várhatsz babám, elvárhatsz!) Ezt már másod­szor hallottam. Az elmondottakból és főleg a jelentésből, azt hiszem, méltóztattak meggyőződni arról, hogy a törvényhatósági és községi üzemek megszüntetésénél és működésük korlátozásánál is elment a kormány a közérdek megengedte határig és tekintettel arra, hogy az 1931 : XXI. te. 34. §-a szerint a jövőben törvényhatósági és községi üzemet csak a kormány előzetes en­gedélyével lehet felállítani, azt hiszem, méltóz­tatnak a tett intézkedésekben megnyugodni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt; méltóztassék beszédét befejezni. Söpkéz Sándor előadó: Tisztelettel kérem beszédidőmnek öt perccel való meghosszabbí­tását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Megadjuk!) A Ház ia meghosz­szaJbbítást megadta. Söpkéz Sándor előadó: Tisztában vagyok azonban azzal, hogy ezek az intézkedések mindennek ellenére nem fognak a Ház minden oldalán kellő méltánylást találni. Gondolom, elsősorban azért nem, mert ebbe a kérdésbe általános politikai és gazdaságpolitikai szem­pontokat is méltóztatnak belekavarni, holott a miniszter úrnak a törvény határozott utasí­tása értelmében egyetlen feladata volt: a köz­üzemeket abból a szempontból venni vizsgálat alá, vájjon fenntartásuk közérdekből indo­kolt-e és nem csinálnak-e a magániparnak és kereskedelemnek illetéktelen konkurrenciát. Miután azonban e vizsgálatok eredményének végrehajtása ilyen nehéz gazdasági viszonyok idejére esik, természetesen különös gondot kel­lett fordítania a miniszter úrnak a szociális érdekekre is. Ezekután ezzel a jelentéssel kapcsolatban még csak azt kérném, méltóztassanak ezekben az intézkedésekben ezidőszerint megnyugodni. Ez a megnyugvás bizonyára megnyugtató ha­tással lesz a közvéleményre is és megszűnik az az antipátia is, amely a közüzemekkel szem­ben az utóbbi időben különböző oldalakról megnyilatkozott és amely a közüzemeket arra készteti, hogy félkézzel állandóan a létükért, fennmaradásukért és félkézzel a fogyasztók­ban felszított antipátiával küzdjenek. Mert most már csak a legfontosabb és legszüksége­sebb közüzemek maradtak fenn s ha ezeknek energiájuk egy részét a jövőben is létfenntar­tásukra kell fordítaniuk és így nem lesznek képesek egész erejükkel a közüzem valódi fel­adatait szolgálni s terheik és némely közüzem­nél a veszteségek ebből az okból is nőnek, eze^ ket a veszteségeket végeredményében mégis csak az adófizető polgár filléreiből kell majd pótolni. 46*

Next

/
Oldalképek
Tartalom