Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

324 Az országgyűlés képviselőházának gyénkint felhívta a főispánokat, hogy alakítsanak vizsgálóbizottságokat. Egy-egy vizsgálóbizottság tagja volt egyrészről a közüzemet fenntartó közület, másrészről pedig az illetékes kereskedelmi és iparkamara megbízottja. Az így feldolgozott anyagot azután a belügyminiszter úr a kereskedelemügyi miniszter úr útján áttette az Ipartanács állandó bizottságához, amely azt dr. Laky Dezső műegyetemi professzor részletes és alapos tanulmánya alapján vizsgálat tárgyává tette és véleményes jelentéssel terjesztette a belügyminiszter úr elé. Ami a székesfővárosi üzemek megvizsgálását illeti, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) a miniszter úr feladatát megkönnyítette az a körülmény, hogy a székesfőváros még az 1931. évi XXI. te. meghozatala előtt éppen Eber képviselőtársunk javaslatára egy ad hoc bizottságot küldött ki az üzemek megvizsgálására. Ez a bizottság előterjesztést tett a közgyűléshez és a közgyűlés azután jelentését és javaslatát a miniszter úr elé terjesztette. Ezt a jelentést a minisztériumban külső szakértők •bevonásával megalakított bizottságok vizsgálták felül. , Ha most azokat a konkrét panaszokat és kívánságokat vizsgáljuk, amelyek a törvényhatósági és községi üzemekkel szemben felmerültek, rá kell mutatnom itt is, mint az állami üzemeiknél is tettem volt, a közüzemek egy nagy csoport járta, amelyek ellen ha merülnek is fel néha szórványosan panaszok és kifogások, ezek inkább elvi természetűek. Ezek azok a közüzemek, amelyeket Amerikában public utility-nek mondanak. Ilyenek a vízellátás, csatornázás, az egyes közületeknek elektromos energiával való ellátása, a közúti vasutak, továbbá más fontos közszükségletet kielégítő üzemek. Ezek egynémelyikét különben az 1931. évi XXI. te. is elsősorban közüzemi jellegű feladatnak minősítette. Meg kell azonban jegyeznem ezzel kapcsolatban, hogy az egyes üzemek közüzemi jellegét illetőleg felfogásunkat az idők folyamán revideálnunk kell. Hogy példaképpen éppen az egyes közületeknek elektromos energiával való ellátását említsem, — okát majd később mondom meg, 'hogy miért térek ki éppen erre — meg kell jegyeznem, hogy ez a feladat közüzemi feladatnak volt tekinthető talán tegnap, de ma már kinőtt a közüzemi feladatok sorából. (Farkas István: Hogy-hogy? Visszafelé megyünk, mint a rák?) Nem, kérem, előre megyünk (Farkas István: Tévedés!) legalább abban az általános felfogásban, amint ezt a törvény mondja, (Mozgáé a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A törvény retrográd!) hogy »a világítást és energiát szolgáltató üzem.« Az elektrotechnika fejlődése folytán azok az elektromos drótok nem respektálják a közigazgatási határokat (Mozgás a szélsőbaloldalon- — Farkas István: Bizony nem, sőt a konzervatív felfogást sem!) és áttörik a közigazgatási határokat. Egy jól elhelyezett nagy erőmű ellát ma elektromos energiával egész országrészeket, sőt már ott tartunk, hogy az országhatárok sem korlátozzák egy ilyen erőműnek működési területét. Ezt a feladatot ma már nem tekinthetjük az egyes városok és közületek magángazdasági tevékenységére alkalmas feladatnak. Egyes országokban állami feladatnak tekintik az elektromos energiának ilyen nagy erőművekben való termelését vagy nagy távolságra való átvitelét. Egyebütt pedig, a. legtöbb európai országban és természetesen Amerikában is 23Q. ülése 193U január 23-án, kedden. ezt a feladatot a magánvállalkozásra bízzák. Ma már legfeljebb a nagy erőművekben termelt és az egyes közületek határáig elvezetett elektromos energiának a fogyasztók között való szétosztása tekinthető közületi feladatnak. Ezt a körülményt, amely különben többékevésbbé áll a többi közüzemi jellegűnek tekintett üzemekre is, azért voltam bátor felemlíteni, mert a bizottsági tárgyalás során egyik t. képviselőtársam, éppen a baloldalról, a közületek elektromos energiaellátását a kisebb egységárak biztosíthatása céljából általában közületi feladatnak kívánta tekinteni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az előbbiekben bátor voltam rámutatni, hogy mennyiben tekinthető az elektromos energiaellátás ma a közületek feladatának; ami pedig az egységárakat illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy a legkisebb befolyással van az egységárra az a körülmény, hogy az elektromos energiaszolgáltatást a közület, vagy pedig egy magánvállalkozás végzi, mert a magánvállalkozás tarifáit is a kormányhatóság állapítja meg, illetőleg hagyja jóvá. (Farkas István: Ez ad alkalmat a panamára!) Sok más fontos körülmény van, amely az elektromos energia egységárát meghatározza. Hogy a legfontosabbakat említsem, az erőműben használt ősenergia fajtája, az erőmű távolsága a fogyasztástól, a fogyasztás nagysága, célja, milyensége, ideje azok a legfontosabb körülmények, amelyek az elektromos energia egységárát szabályozzák. Áttérve ezek után magára a jelentésre, a jelentésből méltóztatik látni, hogy a miniszter úrnak a vidéki törvényhatóságokiban és községekben összesen 710 üzem vizsgálatát kellett elvégeznie, a székesfővárosban pedig. 27 üzemet és 197 műhelyt kellett megvizsgáltatnia. A vizsgálatok alapján a miniszter úr a szükséges intézkedéseket megtette. Nem intézkedett a miniszter úr a törvényhatósági kőbányákat illetően, mert ezt a kérdést a kormány az állami és államvasáti. kőbányáikkal együttesen kívánja rendezni. Ezek a tárgyalások napirenden vannak és kilátás van arra, hogy a legközelebbi időben létrejön egy megoldás, amely a közületek, továbbá. a magánvállalkozás kezelésében lévő kőbányák igényeit is ki fogja elégíteni. Éppígy nem intézkedett még a miniszter úr véglegesen a községi temetkezési üzem, az ásványvízüzem és az állategészségügyi telepen lévő szappanműhely ügyében, mert az ezekre vonatkozó vizsgálatok még folyamatban vannak. Hogy néhány szóval jellemezzem ezeket a vizsgálatokat, legyen szabad megjegyeznem, hogy a vidéki törvényhatóságokban és községekben a közüzemek korántsem játszanak olyan szerepet, mint a fővárosban és egyáltalában nem, vagy pedig alig veszélyeztetik a magángazdálkodást. Mindössze néhány közületben talált a miniszter úr néhány vállalkozást, amelyek a kereskedelem, és ipar érdekeit sértik; ezek megszüntetése iránt e jelentés beterjesztésével egyidejűleg intézkedett a miniszter úr. Az olyan törvényhatósági és községi üzemeket illetően, amelyeknek fennmaradása iránt nem lehet kétség, gondoskodott a miniszter úr arról, hogy ezekbe az üzemekbe a magánvállalkozás bekapcsolódhassák. Intézkedett tudniillik, hogy amennyiben lehetséges, ezek a műhelyek bérbeadassanak, vagy pedig társuljanak magánvállalatokkal. Ennek az utóbbi megoldásnak, amely e század első évei óta Németországban rendkívül kedvelt megoldási forma, előnye az, hogy csökkenti az ilyen üze-