Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

Az országgyűlés képviselőházának 2Si daságban több száz fiatalember elhelyezését fogja biztosítani. (Kabók Lajos: Es a munkások fizetik meg ezt is!) Ha az ipar azt mondja, hogy ennek az legyen az ellenértéke, hogy szüntessük meg az Állami Gépgyárat, akkor egyrészt az az álláspontom, hogy ezt az ipar EL legsúlyosabb, nehéz helyzet ellenére is ellenérték nélkül tegye meg a nemzet jövője és a társadalmi feszültség enyhítése érdekében. (Kabók Lajos: Ez csak szólam! A valóságban nem így van!) Ez nem szólam, mert elhelyeztek embereket. (Kabók Lajos közbeszól). Elnök: Kabók Lajos képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: A másik válaszom pedig erre vonatkozólag az, hogy ha megszüntetem az állami gépgyárat, akkor megint az állásnélküli diplomások tömegét teremteném, amire nem vagyok hajlandó. (Helyeslés a jobboldalon. — Esztergályos János: Tessék az álláshalmozásokat megszüntetni radikálisan!) Méltóztassék a frázishalmozás megszüntetésével kezdeni. (Elénk taps a jobboldalon. — Esztergályos János: Egyesek 6—8—10.000 pengőt harácsolnak össze! Ezt tessék megszüntetni!) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni! Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Kormány még nem volt, amely ebben az irányban ennyit tett volna. De hagyjuk abba &

r frázishalmozást! (Esztergályos János: Ez tény és valóság, nem frázis! Frázis az, amit a miniszter úr mond! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásokat abbahagyni! (Esztergályos János: Frázis, amit a miniszter úr mond! Ez valóság!) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom! (Egy hang jobb felől: Demagógia!) Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Ami Beck Lajos t. képviselőtársamnak azt a kérdését illeti, hogy az indiai és angol üzletek üiogyan állanak, (Zaj a szélsőbaloldaIon: Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) egy ilyen nemzetközi konkurrencia kérdésben üzleti és egyéb szempontokból nem tartom ildomosnak erre visszatérni, de igen határozott választ adtam neki erre már a pénzügyi bizottság ülésén s most utalok erre a válaszomra. Most áttérek Müller Antal igen t. képviselőtársam megjegyzéseire. Azt hiszem, még ő is, aki mint egyik szenvedő vezére a szenvedő kisiparosságnak, igazán nem lehet kielégíthető a mai viszonyok között, elismeri azt, hogy ami lehetséges, az állandó gondoskodásom tárgya és meg is történik. En csak meg akarom őt nyugtatni abban a tekintetben, hogy azoknak az intézkedéseknek, amelyek itt történtek, megvan a maguk szankciója. Ha azok nem fognak keresztülvitetni, ezérta miniszter vállalja a felelősséget és én állandóan nyilvántartom, — minisztertársaim is ezt teszik — hogy a kiadott utasítások tényleg keresztülvitessenek. Ami a neki különösen fájdalmas Ori. kérdését illeti, kétségtelen, hogy az a terület, ahol az Ori. civilruhákat állít elő, sérti a kisiparosságot. Az Ori-nak ez a működése bizonyos szúk térre szoríttatott és én remélem, hogy ez a szűk tér még összébb és összébb fog zsugorodni. A minden hadseregnél, a hadsereg tagjainak ruházatára vonatkozó szabályok tekintetében hasonlóan fennálló bizonyos szabályozások és szempontok mellett egy anyagi szempont is van, mert itt tényleg bekövetkezett az a csoda, amelyet Müller Antal t. képviselőtársam nem BJ5PVJSEÎ.05AZÏ NAPLÓ XÏS, ülése 198% január 19-én, pénteken. 319 akart elhinni: ez a vállalat most már nem deficites. Ez neki nem esett jól, de tényleg így van. Ennek a deficitmentességnek bizonyos mértékig fedezete kétségtelenül az, hogy az Ori. civilruhákkal is foglalkozik. Nem mondom, hogy ez helyes, átmenetileg azonban valahogy rendbe kell hoznunk anyagilag ezt a vállalatot és én remélem, hogy itt olyan lépésről-lépésre való előrehaladást fogunk elérni, amely a kisiparosság érdekeit majd szolgálni és kielégíteni fogja. Ami Éber Antal t. képviselőtársam felszólalását illeti, én hálás köszönettel veszem, — tudom, hogy nagy Önmegtartóztatás volt az — hogy ő, a közüzemi kérdés legalaposabb ismerője és propagálója ezt a nem teljes eredményről, csak néhány lépésről beszámoló jelentést elfogadta. Ott, ahol még tenni lehet valamit, méltóztassék számítani arra, hogy mi közös erővel, különösen a kisiparosság érdekében, előre fogunk menni. A dohánygyári dobozgyár ügyében, úgylátszik, a magángazdálkodás nem tudja teljesíteni azokat a feltételeket, amelyeket világosan megszabtunk. Ez a kérdés különben nem az én reszortomba tartozik, hanem a pénzügyminiszter úréba; én magam volnék a legboldogabb, ha ezek a kérdések így rendezhetők volnának. En ebben a kérdésben értekezletet hívok majd össze és ott hitelesen megállapítjuk, mi az akadálya annak, hogy ez a rendezés létrejöjjön, amit — hiszen méltóztatnak talán emlékezni — én közel egy éve szorgalmazok és igazán nem rajtam múlik, hogy ez a kérdés ilyen vonatkozásban előbbre nem megy. Ami a szociáldemokrata részről elhangzott felszólalásokat illeti, azt hiszem, nagy részben már feleltem ezekre. Ami a munkabérkérdéseket illeti, ott csak azt mondhatom: méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ha valóságos végső kényszerhelyzet nincs, akkor nem lépünk a munkabérredukciók terére. De amikor arról van szó, hogy az állami gépgyárat csak ilyen jelentékeny deficit mellett lehet egyáltalában életben tartani* amikor emiatt állandó panasz van a népszövetségi megbízott úr részéről is, akkor nem tehetünk többet a munkásság érdekében, mint azt, hogy nem szüntetjük meg a gyárat, nem vesszük el a munkaalkalmakat és nem redukáljuk a munkaidőt. (Kabók Lajos: De nem veszik figyelembe a minimális megélhetést!) Fizetéseket emelni vagy a redukcióktól eltérni nem tudunk. Ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy a lefolyt években hány magánvállalat szűnt meg és ezerszámra tették munkátlanná — nem hibájukból, hanem a viszonyok kényszere folytán — a munkásokat. Az a munkás, aki ilyen szerény és ilyen nehéz helyzetben itt dolgozik, még mindig jobb helyzetben van, mint a másik. (Esztergályos János: Ez is egy álláspont! — Zaj a szélsőbáloldalon.) Végeredményben, ha összegezem a dolgokat, az egész közüzemi probléma^ egyik része egy egyszeri revízióból állt, főképpen a magángazdaságnak támasztott verseny^ szempontjából. Azt hiszem, hogy ez a része le van zárva; bizonyos általam említett irány okon

# kívül, amelyekben még lépésről lépésre — minél gyorsabban, annál jobban fogok örülni — előre lehet haladni. Tudom, hogy ez a mű messze van attól, hogy tökéletes legyen, de meg vagyok győződve, hogy az adott viszonyok között többet tenni nem lehetett. (Ügy van! jobbfelől.) Másik része a közüzemi problémádnak az, hogy azok a közüzemek, amelyek léteznek, tisztességesen, hozzáértéssel, tékozlás nélkül . 45