Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

320 Az országgyűlés képviselőházának rentábilisan legyenek vezetve és ne záruljanak deficittel. (Helyeslés jobbfelol.) Ez egy másik probléma, amelyre vonatkozóan a kormány részben a közérdekű felügyelő hatóság megal­kotásával, részben egyéb konkrét intézkedések­kel már intézkedett és további intézkedéseket fog tenni. Kérem a jelentés tudomásulvételét. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólani. Szólásjoga többé «ekkiek nem lévén, a tanács­kozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt jelentést tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a je­lentést tudomásul veszik, szíveskedjenek fel­állani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a jelen­tést tudomásul veszi s azt hasonló eljárás cél­jából a Felsőházhoz teszem át. Napirend szerint következik a magyar ten­gerhajózási vállalatok kedvezményeiről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Ház! A magyar tengerhajózás fejlesztése érdekében már a múltban is több törvény alkottatott, amelyek azt célozták, hogy magyar lobogó alatt lehető­leg több modern hajó vegyen részt a tengeri kereskedelmi forgalomban. Az első ilyen tör­vény az 1893 : XXII. te. volt, amely különböző adó- és illetékkedvezményeken felül már pénz­beli támogatást biztosított a magyar tenger­hajózási vállalatok részére, amennyiben a költségvetésekben az akkori kormányzatnak évenként 200.000 korona állt rendelkezésre ilyen célra- Ennek a törvénynek örvendetes hatása rövidesen jelentkezett, amennyiben pár év alatt 23 hajó közlekedett magyar lobogó alatt a tengeren 43.196 tonnatartalommal. A további törvény, amelyet a hajózás fej­lesztése érdekében hozott annakidején a tör­vényhozás, az 1895 : XXIV. te. volt, amely a hajóépítőgyárakat részesítette különböző ál­1 ami támogatásokb an. A legmesszebbmenő támogatást azonban az 1907 : VI. te. biztosította a magyar tengerhajó­zás részére, amely nemcsak különböző adó- és illetékkedvezményeket, hanem évente 1,500.000 koronát kitevő r segélyösszeget is biztosított a hajózás fejlesztésére. Ezek az évi segélyek a legkülönfélébb célokat szolgálták és a leg­különfélébb formában jutottak kiosztásra. Ne­vezetesen az új hajók után hajóbeszerzési segé­lyek engedélyeztettek, amelyeket tizenöt éven át kaphatott meg az illető hajótulajdonos. Ez a hajóbeszerzésisegély tonnánként 8 koronától fokozatosan 4 koronáig csökkent olyan formá­ban, hogy 15 év alatt az ilyen hajó tonnán­ként 80 korona támogatásban részesült. (Far­kas István: Mi van a komphajóval? Elsüly­lyedt?) Erre is leszek bátor, t képviselőtársam, rátérni. Ezeknek a segélyeknek feltétele volt természetesen az, hogy a hajók abszolút mo­dern hajók legyenek, óránként legalább tíz ten­geri mérföld sebességet érjenek el, sőt azok a hajók, amelyek még nagyobb sebességet tud­tak elérni, ezenfelül 5%-os pótsegélyben is ré­szesültek. Az akkori hajózási vállalatok ezenfelül még járatsegélyben is részesültek. Ennek az volt a célja, hogy azokban a relációkban, amelyekben a magyar gazdasásn élet különösen érdekelve volt, így a kelet felé irányuló kereskedelmi for­galomban állandó járatokat járassanak a hajó­$5. ülése 193% január 19-én, pénteken. zási vállalatok. Elsősorban Fiume kikötőjének fejlesztését célozták ezek a járatsegélyek, kivé­teles esetekben azonban a Dunán Sulinán ke­resztül a Fekete-tengerbe irányuló járatok is részesültek ilyen járatsegélyekben. Ezek a já­ratsegélyek tonnánként 100 tengeri mérföld után 5—10, kivételesen 20 fillérre rúgtak. E já­ratsegélyek ellenében ki volt kötve, hogy ezek a hajók magyar árut különösen mérsékelt szál­lítási tarifák ellenében kötelesek szállítani, sőt a mellett az is ki volt kötve, hogy a hajó űrtar­talmának bizonyos része mindenkor kizárólag magyar áru részére tartatik fenn és azonfelül is a magyar árut kellett ezeknek a hajózási vál­lalatoknak minden tekintetben propagálniok. Megemlítem, hogy e mellett még építési se­gélyekben is részesíthetők voltak a hazai hajó­építő gyárak, mégpedig vashajók után 30, fa­hajók után 20 korona segélyben tonnánként. Ezenkívül még külön segélyt kaptak a magyar gyártmányú gépek és berendezési tárgyak után. Ennek a céltudatos hajófejlesztési törvény­nek eredménye az volt, hogy pár év alatt 35 tengeri hajó közlekedett a tengereken 135.297 tonnatartalommal. A háború minket nemcsak Fiumétől, az egyedüli magyar tengeri kikötőtől fosztott meg, hanem a trianoni békeszerződés még arra is kötelezett minket, hogy kisajátítás céljából a magyar hajózási vállalatok összes hajóit, ame­lyek magyar lobogó alatt közlekedtek, a jóvá­tételi bizottságnak bocsássuk rendelkezésére és a jóvátételi bizottság ezeket a hajókat, amelyek azelőtt magyar tulajdont képeztek, szétosztotta a győztes államok között. Azok a hajózási vál­lalatok, (Jánossy Gábor: Kablott zsákmány! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amelyeknek székhelye nem Budapesten, hanem Fiúméban volt. azáltal, hogy Fiumét elvesztettük.^ termé­szetesen idegen állam fennhatósága alá kerül­tek, tehát megszűntek magyar vállalatok lenni. A trianoni békeszerződés 209. ^-ában Magyar­országnak csupán azt a jogot biztosította, hogy a nemzetközi tengeri kereskedelmi forgalomban Magyarország is saját hajóival, magyar lobogó alatt részt vehet. Tudatára ébredtünk mindjárt az összeom­lás utáni években, amikor a normális gazda­sági élet megindult ebben az országban, hogy nemcsak propaganda szempontjából van nagy jelentősége annak, hogy a magyar lobogó a tengeren újból megjelenjen, hanem azért is, mert igen nagy számban voltak és vannak ma is igen képzett tengerészeti hajózási szakembe­reink, tengerészeti tisztjeink, hajógépészeink és legénységünk is, és ma, amikor az elhelyezke­dési lehetőség mindenütt olyan nagyon nehéz, a kormányzat is átlátta annak a jelentőségét, hogy olyan támogatást adjon, amely pénzbeli áldozatot tulajdonképpen nem jelent, mert csak adó- és illetékkedvezményeket biztosít azoknak a vállalkozóknak, akik újból magyar lobogó alatt állítanak be hajókat a szabad tengeri hajózásba, azzal a kikötéssel, hogy ott magyar tisztek és magyar legénység alkalmaztat! k. ami mégis néhány száz család exisztenciáját biztosítja. (Élénk helyeslés.) Amint a törvényjavaslat indokolásából mél­tóztatnak látni, már 1922-ben újból létesült eerv magyar hajózási vállalat, amelv hét hajót ál­lított üzembe, azonban ez a vállalat nem tu­dott prosperálni és négy év után teljesen fel­oszlott, hajóit eladni volt kénytelen. 1928-ban épült az első teljesen űi hajó a »Honvéd« Angliában, amelynek vállalata már azzal a szándékkal építette ezt a hajót, hogy direkt Magyarországnak kelet felé, a Levante felé

Next

/
Oldalképek
Tartalom