Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

304 Az országgyűlés képviselőházának következett az állami vállalkozásnak a magángyártással szemben a mozdonygyártás terén való erőteljes konkurrenciája és ekkor az ország egyetlen mozdonygyárát teljesen kizárták a mozdony gyártás területéről. A pénzügyminisztérium (Zaj a jobboldalon.) — igazán nehéz beszélni itt ilyen lármában (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) — újra azt a különleges álláspontot foglalta el, amelyre már elöljáróban is utaltam, védte ezt az állami üzemet, amely különben csodálatosképpen ahelyett, hogy a kereskedelmügyi minisztérium fennhatósága alá tartozott volna, a pénzügyminisztérium hatáskörében volt és a keresj kedelemügyi minisztérium többízben való kijelentése ellenére, hogy^ a magánipar támogatását erőteljesen kívánja, a pénzügyminisztérium 1906-ban 15,600.000 aranykoronával támogatta és lendítette fel újra az Állami vases gépgyár üzemeit. Ekkor vették fel a gőzekék gyártását, a teherautomobilok f gyártását 1910-ben és fordultak az autógyártás felé is. A kereskedelemügyi minisztérium közüzemi álláspontja, mint mondottam, ezzel az iparral szemben is, a háború alatt ig azonos maradt. A háború után azonban már változtatott taktikáján a kereskedelemügyi minisztérium is és a közüzemek felé látszott fordulni s azok támogatását, így az Állami vas- és gépgyár támogatását is erőteljesebben propagálta. Ekkor látták, hogy nem elég az a konkurrencia, amelyet a magániparnak az előbb említett tereken csinálnak s a mezőgazdasági gépgyártás terén is felvették a versenyt, tovább mentek és a traktorgyártás, a csavargyártás, a kályhagyártás terére, sőt a gépgyári szerszámok gyártásának terére is rátértek. A jelentés, amelyet az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr beterjesztett,^ maga is azt anondja (olvassa): »A megcsonkítás, másrészt a súlyos gazdasági viszonyok folytán elmaradt állami és Máv. beruházások hiánya megfelelő foglalkoztatási többletet nem nyújtott, sőt az elvállalt újabb exportszállítások« — erre különösen felhívom a t. Ház figyelmét — »sem biztosítottak az üzem számára megfelelő kihasználást.« Nem tudom, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr az őszinteség egy pillanatában, amikor az elvállalt exportszállítások eredménytelenségére utalt, azokra az indiai üzletekre kívánt-e célozni jelentésében, amely indiai szállítások régebben óriási kudarccal végződtek pénzügyi szempontból az államra s kérdés, hogy a jelenlegi, a most lebonyolított szállítások is milyen eredménnyel fognak járni. Nem kívánok itt a Ház plénumában részletesebben hivatkozni arra a súlyos angol kritikára, amelyre a pénzügyi bizottságban egész terjedelmében hivatkoztam és amely nem túlkíméletes módon emeli ki azt a versenyt, amelyet a magyar ipar az angol iparral szemben támasztott és hangsúlyozza, hogy ez csak úgy volt lehetséges, hogy a magyar adózók filléreiből jelentékeny áldozatot hoztak ezeknek a gyártmányoknak kiviteléértCsak hangsúlyozni akarom, hogy minden ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Beck Lajos: Kérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást^ megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Beck Lajos: Hangsúlyozni kívánom, hogy amikor a magyar magánipar, amint láthatjuk, súlyos válsággal küzd, amikor a minisa!&& ülése 1934 január 19-én, pénteken. terelnök úr és a kultuszminiszter úr felhívására — hogy az ipar is vegye ki részét az ifjúság elhelyezéséből és 500 helyet biztosítson a végzett ifjaknak — az ipar érthetően azt válaszolja, hogy amikor üzemét kibővíteni és megerősíteni nem tudja és amikor súlyos elbocsátásokat volt kénytelen eszközölni régi tisztviselőinél és munkásainál, akkor minden hazafiassága és minden áldozatkészsége mellett sem tud erre az útra rálépni, hanem más utakat és módokat fog keresni és reméli, hogy fog találni a kormány idevágó óhajának kielégítésére; mondom, amikor a magánipar ilyen súlyos válságban van és ilyen súlyos nehézségekkel küzd, talán mégis helyes volna rekonszlderáeió tárgyává tenni, hogy az Állami vas- és gépgyárnak az a megnyirbálása, amelyet az igen t. miniszter úr itt kontemplál, elegendő-e és nem volna-e lehetséges módját ejteni annak, hogy ez erőteljesebb módon történjék meg? A t. miniszter úr mégis az üzem fenntartása mellett van és azt mondja (olvassa): »Részletes tanulmányok alapján megállapítást nyert az, hogy az államra hárul» terhek összege nem lenne kisebb, hanem csak növekednék abban az esetben, ha az állami gépgyárakat egészen megszüntetnők.« Elsősorban hangsúlyozni kívánom, hogy mindazok, akik kritikával élteik ezzel a nagy állami üzemmel szemben, sohasem kívánták annak teljes leállítását. Tisztában vagyunk azzal, hogy a diósgyőri gyárnak egy része a legkülönbözőbb okoknál fogva, amelyeknek részletezésébe nem megyünk bele, feltétlenül fenntartandó. Mindazok az üzemágak, amelyeket a magánipar nem kultivál, szintén fenntartandók volnának. Csak az a kérdés, vájjon nincs-e számos t iparág, amelyet le lehetne állítani, és fennáll-e az igen t. miniszter úrnak az az érvelése, hogy leállításuk esetén többe kerülnének, mintha megszűnnének. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) T. Képviselőház! Ezen a téren a t. miniszter úrral vitába bocsátkozni és számokkal operálni vajmi nehéz. Csak arra utalok, hogy a pénzügyi r bizottságban a költségvetés tárgyalása során ennek a kérdésnek egyik leghivatottabb férfia és bírálója, Biró Pál t. képviselőtársam, a költségvetésnek és a zárszámadásnak megdöbbentő adataival vonult fel, amely megdöbbentő adatok az igen t. miniszter úr érvelése ellen szóltak. (Egy hang jobbfelől: A legnagyobb érdekelt!) Bocsánat, t. képviselő úr, senki képviselőről, aki törvényhozói kötelességét teljesíti, az érdekeltséget feltételeznünk nem szabad. (Friedrich István: Azért csinálták meg az érdektelenek blokkját! Mi van azzal? Meghalt? — Jánossy Gábor: Halva született! — Friedrich István: Elnöke Festetics volt! — Jánossy Gábor: Szegény kicsi féreg, nem tudott megnőni! — Friedrich István: Festetics volt az elnök! — F. Szabó Géza; Kérem, mi mindnyájan érdektelenek vagyunk! — Friedrich István: Tempora mutantur!) Mindenesetre sajnálatos, hogy bár számos elsőrendű szakértő készített ebben a kérdésben véleményt, a t. miniszter úr elődjének felszólítása alapján is, ezeket a véleményeket nem sikerült mindmáig sem megismernünk. De sajnálatos az is, hogy a miniszter úr beismerésének ellenére — hogy t. i. rendes könyvvezetés a Mavág-cnál nem volt és rendes kereskedelmi mérleget ott nem készítettek —